Tíz éve még mindenki a világgazdaság összeroppanásától és súlyos visszaesésétől félt. Különösen a 2008-ban kiteljesedett pénzügyi válság okozta zűrzavar váltott ki nagy bizonytalanságot, nyugtalanságot.
A krízis csillapodásával, majd befejeződésével szép lassan magához tért a nemzetközi gazdaság, majd fokozatosan gyorsulni kezdett. Az utóbbi időben már elég jól teljesített. Minden jel arra utal, hogy tavaly is ütemesen haladt.
Az idén folytatódhat a fellendülés, s a világgazdaság 2011 óta nem tapasztalt sebességre kapcsolhat. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég már 3,9 százalékra emelte a 2018. év növekedésére vonatkozó előrejelzését. A dinamikus fellendülés ráadásul a legátfogóbb lehet az elmúlt hét évben.
Szakértők már a túlpörgéstől, illetve a túlfűtöttségtől tartanak, illetve esetleges veszélyeiktől. Emiatt néhányan már a vészharangot is megkongatták. Szerintük 1990 óta a globális gazdaság nyolcszor ért el évi 3,9 százalékos vagy ennél erőteljesebb növekedést (például 2007-ben, amikor 5,6 százalékos csúcsra jutott), ám a szédületes emelkedést kellemetlen lassulás és gazdasági sokkok követték.
A befektetők és a döntéshozók számára immár fő kérdéssé vált, hogy meddig tart még a globális gazdaság látványos bővülése, s milyen kockázatokkal jár, ha a folyamat hirtelen megtorpan.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója sem tudja még megmondani, mi következhet a lefékeződés után, ám a kiváltó okok közül néhányat már azonosított. Christine Lagarde úgy véli: a kockázati tényezők közé tartoznak a geopolitikai bizonytalanságok és a pénzpiacokon észlelhető, időnkénti hatalmas árfolyam-ingadozások.
Az IMF-vezér a nemzetközi kereskedelem zavartalanságát övező veszélyek közé sorolja a protekcionista intézkedéseket is. Például az olyan védővámokat, amelyeket nemrég Donald Trump amerikai elnök vezetett be az Egyesült Államokba importált acélra és alumíniumra.
Elemzők egyéb veszélyforrásokra is felhívják a figyelmet. Szerintük gondot okozhat az is, ha a vezető globális hatalmak jegybankjai szigorítják a monetáris politikájukat. Szintén legalább ennyire kockázatos lehet, ha Kína (jelentősen) visszafogja külföldi hitelezéseit.
A közgazdászok többsége jelenleg egyetért abban, hogy 2018-ban is kedvezően alakul a világgazdaság. Abban sincs vita közöttük, hogy a globális gazdaság az idén olyan jó eredményt érhet el, amilyet 2010 óta nem láttunk. (Az akkori növekedés csaknem 4,3 százalék volt.). Az OECD-hez hasonlóan az IMF is 3,9 százalékos fellendülést vár ettől az évtől, mások viszont valamivel kevesebbet, „mindössze” 3,7 százalékot.
A gyorsulást nemcsak a feltörekvő, hanem a fejlett ipari országok is érdemben segíthetik, beleértve az EU-tagok többségét, amelyeknek a gazdasága szintén egyre jobban teljesít.
