A kegyeletadás a megmaradásunk és összetartozásunk szimbólumává vált – fogalmazott Valka Károly ünnepi beszédében Kúlán az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról vasárnap megtartott megemlékezésen.
– Kötelességünk megismerni és az utókor számára továbbadni történelmi eseményeink történetét, mert ily módon nem feledkezünk meg hőseinkről, akik életüket adták az eszméikért, a hazáért és nemzetünkért. Különösen mi, a szórványban élő magyarok küzdünk meg nap mint nap magyarságunkért azáltal, hogy vállaljuk hitünket, megéljük hagyományainkat, féltve őrizzük nyelvünk szépségét, de nem feledjük hovatartozásunkat sem.
Miocs József, a Paulinum rektora a közös imádság előtt elmondta, hogy példaképül kell szolgálnia az 1848/49-es eseményekben, a szabadságharcban elhunyt, kúlai Sorok Sándornak, Fogdt Józsefnek, Dráhal Jánosnak és a többi ismeretlen vértanúnak, mert tudták, mit tesznek, és életüket adták értünk, a szabadságért, mi pedig tisztelettel emlékezünk rájuk, imáink pedig az Úrhoz szállnak, hogy valóban örök nyugodalomban részesüljenek.
A Népkör Magyar Művelődési Központ szavalói – Csincsák Karina, Szabó Blanka, Benedek Dániel, Fenyvesi Petronella, Milijašević Okszana – az Emlékezzünk hőseinkre! című előadással, amelyet Pásztor József rendezett, tették még színvonalasabbá a megemlékezést, amelyhez a Népkör MMK kórusa is hozzájárult alkalmi dalok előadásával.
Kecskés Endre a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében szólt a nagy számban összegyűlt emlékezőkhöz, és megjegyezte, hogy a márciusi ifjak nagyot alkottak, és Petőfi szavai a leginkább idevágóak: ,,Hol sírjaink domborulnak,/ Unokáink leborulnak,/ És áldó imádság mellett/ Mondják el szent neveinket.”
– Mi ezt megtettük, de ezenfelül óriási küldetésünk van, hogy gyermekeink számára átörökítsük az esemény és a megemlékezés fontosságát – hangsúlyozta.
A megemlékezés után Kecskés Endre a Magyar Nemzeti Tanács, Goga Zsolt a Népkör Magyar Művelődési Központ, Kozma Lívia és Valka Károly pedig a Vajdasági Magyar Szövetség nevében helyezte el a tisztelet és kegyelet virágait a római katolikus temetőben felállított szobornál. A megemlékezés ezután a református temetőben folytatódott.
