Igaz, hogy még fél év van az iskola-előkészítős gyerekek iskolába indulásáig, mégis nagyon sok szülőt foglalkoztat, hogy megállja-e majd a helyét a kicsi az új kihívások között. Szeretnék tudni, elég érett-e a gyerek, be tud-e majd illeszkedni, tudja-e majd teljesíteni a mindennapi elvárásokat. Való igaz, hogy az óvodai közegből az iskola világába kerülni nagy váltás, és érthető, hogy a szülők aggódnak gyerekükért. A tapasztalat azt mutatja, hogy az iskolába kerülő kicsik nagy része eredményesen megbirkózik az elé gördülő akadályokkal, és a kezdeti bizonytalan lépések hamarosan megszűnnek. Ráadásul ebben a korban a gyerekek néha egy-két hét alatt is elképesztő változásokra képesek, nemhogy ez alatt a majdnem fél év alatt. Aggodalomra tehát nincs különösebb ok, viszont nem árt tudni, mire figyeljünk, ha mégis bizonytalanok vagyunk.
Természetesen minden évben van néhány kisgyerek, akik számára az lenne az ideális, ha lehetőségük lenne egy évvel később kezdeni az iskolát, de az előzetes várakozással ellentétben ez nem attól függ elsősorban, hogy mikor születtek. A hat és fél éves gyerekek iskolaérettnek tekinthetők, de természetesen mindig van néhány kivétel, amikor mérlegelni kell a beiskolázást.
Van néhány mutató, amelyet megfigyelhetünk gyerekünk esetében, ha bizonytalanok vagyunk. Ha ez nem nyugtat meg bennünket, akkor mindenképpen kérjük ki szakember véleményét. Nagyon fontos, hogy ne abból következtessünk gyerekünk iskolaérettségére, hogy meddig volt pelenkás, vagy mikor kezdett rajzolni, esetleg abból, hogy mennyire szófogadó. Az, hogy anyura és apura csak minden szökőévben hallgat, nem jelenti azt, hogy a tanító nénire nem fog.
A gyerekek fejlődésében a hetedik életév környékén változás következik be, ezért tapasztalhatjuk sokszor, hogy a végzős óvodás a nyár alatt komoly iskolássá érik. Nincs mindenkire jellemző időpont erre, vannak, akik kicsit korábban, vannak, akik kicsit később válnak alkalmassá az iskolai kihívásokra. Melyek azok a tulajdonságok, amelyek az iskolára alkalmas gyereket jellemzik?
A külső változások mellett pszichés változások is jellemzőek, egyik ilyen jelentős dolog például, már nem akarja, hogy azonnal beteljesüljenek a vágyai. Türelmesebb, kivár, és ezért tervezni is tud, már nem annyira érzelemvezérelt. Barátkozni kezd, a család kizárólagossága után a kortársak kezdik érdekelni. Az értelmi képességek a legtöbb esetben nem jelentenek problémát az iskolakezdésnél: a szabályokhoz való alkalmazkodás azonban nehéznek tűnhet. A betűk ismerete szintén nem elvárás, sőt a rosszul berögzült betűalakítás néha több gondot okoz. Bőven elég, ha figyelme rövidebb ideig leköthető, nem kell a 45 perces időintervallumban gondolkodni. Hiszen a tanító néni tudja, hogy kicsi gyerekek járnak hozzá, biztosítani fogja a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy a kisdiákok be tudjanak illeszkedni az új és sokszor nem könnyű iskolai elvárások közé.
Az is sokszor felmerül: kell-e fejleszteni a nyár folyamán a kicsiket, hogy minél jobban fel legyenek készülve a szeptemberi iskolakezdésre?
A szabadban való rohangálás, derűs időtöltés, mesélés, beszélgetés, mindennapi feladatok bőven elegendőek ahhoz, hogy gördülékenyen menjen a beiskolázás. Ha segíteni akarjuk gyerekünk iskolába indulását, akkor semmi rendkívülit nem teszünk: az iskola az életünk része, a gyerekek alkalmasak arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, ha pedig mégis probléma merül fel, lehet segítséget kérni. Tudom, hogy a valóságban ez sokszor nem ilyen egyértelmű, de a nehézségek a legtöbb esetben megoldódnak, ezért előre nem kell idegeskedni miattuk. Legyünk objektívak, de bízzunk gyerekünk életrevalóságában, még akkor is, ha nem vagyunk mindig megelégedve az iskolával, a tanárokkal vagy a körülményekkel.
