A XX. század kilencvenes éveinek elején Péterrévét Vajdaság legnagyobb falvaként emlegették: 1945-ben több mint tízezer lakosa volt, de a 2011-es népszámláláson már csak 6350 lelket vettek számba a faluban, és több mint 70 százalékuk volt magyar nemzetiségű. A faluban úgy saccolják: ma már ötezer körül lehet a lakosság lélekszáma.
A Makádi óvoda a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programnak köszönhetően kapott sarokbútort (Fehér Rózsa felvétele)
Kiss Zoltán 8 éven éven át volt Péterrévén a helyi közösség titkára, de akkoriban a mostaninál valamivel több pénze és nagyobb hatásköre volt a helyi közösségnek.
– A piacok központosított kezelésével a helyi közösségeket megfosztották egyetlen bevételüktől, amivel gyorsan és hatékonyan, saját hatáskörben tudtak gondokat orvosolni, sportegyesületeket támogatni, és pályázni is tudtunk önállóan – sorolja az elmúlt évek változásait Zoltán.
A mostani titkár, Pecze Magdolna öt évvel ezelőtt vette át Zoltántól a stafétabotot, s az ő kezét már megkötik ezek a hátrányok.
– Gyakorlatilag tanácsadásra és az adminisztrációra redukálódott a szerepünk. Régebben gyorssegélyt is tudtunk adni, de ma már a rászorulókat a Szociális Védelmi Központhoz vagyunk kénytelenek küldeni. Olyanok vagyunk, mint egy lelkisegély-szolgálat: az emberek elmondják nekünk a gondjaikat, és gyakran be is érik ennyivel – mondja Magdolna.
Pecze Magdolna, Kiss Zoltán és Kinka Erzsébet (Fehér Rózsa felvétele)
Az elvándorlás megfékezése, munkahelyteremtés és közbiztonság – ha lenne pénzük, Péterrévén erre költenének. Ezzel Kinka Erzsébet, Vajdasági Magyar Szövetség péterrévei helyi szervezetének az elnöke és az óbecsei képviselő-testület elnökhelyettese is egyetért. Hiába a kiváló minőségű termőföld, az már nem köti röghöz a fiatalokat.
– A nagyobb gazdák tudnak fejlődni, de akik kevesebb földet művelnek, azok nehezen élnek meg ebből, és ők vannak többen. Munkalehetőség nincs a faluban, és egyre több az egyedül élő idős ember, akik különösen nehezen élik meg a közbiztonság romlását – állítja Erzsébet.
Tavaly év végén hirtelen bezárták a faluban a rendőrőrsöt, de a lakosság nem hagyta annyiban a dolgot: petíciót írtak, a VMSZ és az önkormányzat is kézbe vette az ügyet, és meg is lett az eredménye: február elején visszaállították a rendőrőrsöt a faluban, mi több: azóta éjszakai ügyelet is van.
– Új csapat szolgál itt, látjuk az igyekezetüket, most már csak a lakosság bizalmát kell visszaszerezniük – teszi hozzá Erzsébet.
NEM SZÉP, DE FINOM
A péterréveiek nagy része mezőgazdasággal vagy állattenyésztéssel foglalkozik. Bartusz Péter a párjával 23 évvel ezelőtt jövedelemkiegészítésként kezdett el konyhakertészkedni az apósától használatra kapott fél holdon. Akkoriban a falu közismert volt az uborkatermesztésről, Péterék is ezzel kezdték. Apránként gyarapodtak, ma már csaknem 10 hektár saját földön gazdálkodnak, és főleg fóliatermesztéssel foglalkoznak.
Bartusz Péter (Fehér Rózsa felvétele)
Faragó Enikő falugazdász (Fehér Rózsa felvétele)
Molnár József falugondnok (Fehér Rózsa felvétele)
– Krumpli, hagyma, karfiol, brokkoli, kínai kel, paprika, saláta, retek, zöldség, sárgarépa, karalábé és egy kis uborka, csak hogy el ne felejtsük, mivel kezdtük… Nehezen lehet munkást találni az uborkához, sok munkával jár, és ketten nem győzzük. Fejlődni a Prosperitati-pályázatoknak köszönhetően tudtunk: először fóliára pályáztunk sikeresen, így meg tudtuk duplázni a fólia alatti területünket. Erre igény is volt a piacon, ahol árulunk: nem mondhatom, hogy szép az árunk, de minőségi, mert a permetezést lehetőség szerint mellőzöm. Földvásárlásra és legutóbb egy kistraktorra is sikeresen pályáztunk – sorolja.
Péterék ma már csak ezzel foglalkoznak, és most már hatéves kisfiuk, Máté is lelkesen „segíti” a szülőket a munkában.
SZÜKSÉG VAN A MÉHÉSZEKRE
Ferencz Dániel kilenc éve méhészkedik önállóan, de neki már a nagyapja is méhész volt. Egy szabadkai állást hagyott ott azért, hogy szülőfalujában a családi hagyományt folytatva boldoguljon. Ma már csaknem 400 méhcsaláddal dolgozik.
– A kínai mézhamisítványok miatt az utóbbi három évben drasztikusan csökkent a méz világpiaci ára, és az EU-ba szállított ukrajnai méz is rontja a helyzetet. Szerbiában a megtermelt méz 90 százaléka az EU-ba kerül, ezért érint bennünket ez érzékenyen, hiszen a mi mézünk előállítási költsége magasabb.
Szerbiában is van hamis méz a polcokon. Miről ismerem fel ezeket?
– A mézkeveréket jelezni kell a csomagoláson – ezek az apró betűs részek. Ha keverékről van szó, az már nem lehet igazi méz.
Milyenek a hazai méztermelő értékesítési lehetőségei ilyen körülmények között?
– Mi elsősorban nagyban értékesítünk belföldön, utána ez elkerül külföldre. A kisebb tételben értékesítésre szánt napraforgó-, akác-, repce, ámorakác- vagy vadvirágmézet viszont igényesebben, ajándékra is alkalmas formában csomagoljuk.
Ferencz Dániel a Méz és bor kiállításon (Fehér Rózsa felvétele)
Azóta, hogy a nagyapád elkezdett méhészettel foglalkozni, mi változott meg?
– A méhészet maga semmit sem változott, de az éghajlati viszonyok nagyon, és emiatt a méhek nem tudnak olyan intenzíven fejlődni.
Újabban viszont több támogatást kapnak a méhészek, mint korábban.
– Valóban több számunkra is a lehetőség. Sokáig éreztük úgy, hogy ránk nem gondolnak, de végül belátták, hogy a mezőgazdaságban is szükség van a méhekre a beporzásnál. A Prosperitatinál méhcsaládokra és kaptárakra, majd csomagológépre pályáztunk sikeresen.
Ha te hozhatnál döntést a méhészet érdekében, mi lenne az?
– A méhészetre káros a szerintünk sokszor túl intenzív növényvédelem, olykor még virágzásban is permeteznek. Ez nem etikus. Valamikor tisztesfűmézet is lehetett pergetni, de ma már a tarlóhántás és a herbicidezés miatt ilyen méz nincs. A nagyapám valamikor még októberben is tudott pergetni ilyen mézet, én soha. Azóta, hogy ilyen olcsó, ócska permetek vannak, erre nincs lehetőség.
Szeretettel beszélsz a méhekről…
– Alig várom, hogy kitavaszodjon, és a fejünket a kaptárba dughassuk. Egészen őszig kísérjük a méhek fejlődését, szaporodását, munkáját. Igen, szeretem őket.
FALUGAZDÁSZ, FALUGONDNOK
A Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége által működtetett vajdasági falugazdász program keretében 2017 júniusa óta Óbecse községnek is van falugazdásza. Faragó Enikő Péterrévén hétfőn és pénteken 8-tól 13 óráig fogadj az ügyfeleket a helyi közösségben. Azok, akik a Prosperitati vagy a tartományi, illetve köztársasági pályázatokon szeretnének indulni, tőle kérhetnek tanácsot, hogy milyen dokumentumokra van szükség vagy hogy mely pályázatokon indulhatnak nagyobb sikerrel. Enikő szerint Péterrévén állattenyésztők, földművesek, méhészek, házvásárlók egyaránt élnek ezzel a lehetőséggel.
– Most a Prosperitati-pályázatok az aktuálisak, és várjuk a tartományiakat. Az öntözőrendszerekre és a kútfúrásra már meg is jelent a tartományi pályázat – tudtuk meg Enikőtől.
A magyar kormány támogatásával a VMSZ, a CMH-iroda és a Caritas falugondnok-hálózatot is működtet. A péterrévei Molnár József két éve gondoskodik a helybeli és a bácsföldvári rászorulókról: időseknek segít a ház körül, bevásárol, fát hasogat, havat lapátol, füvet nyír. Jelenleg 34 gondozottja van.
– Sokan közülük leginkább beszélgetésre vágynak. Alig akarnak elengedni. Sok türelem kell ehhez a munkához, de szeretem – mondja.
Józsefnek gyakran kell Óbecsére kezelésre vinni beteget, de emellett sok egyéb ügyes-bajos dolog miatt is a városba kell menniük a péterréveieknek. A falu egyetlen bankját bezárták, nincs gyerekorvos és éjszakai ügyelet, és sok utca még nincs kiaszfaltozva, ami sok esetben megnehezíti a mentőkocsi közlekedését. Beszélgetőtársaim mindezek ellenére mégis bizakodók: Erzsébet szerint egyre többen vállalnak három gyermeket, és Zoltán szerint a pályázatok is egyre több támogatást nyújtanak a fiataloknak, akik nemcsak gépekkel, de tudással is segítik a fejlődést a gazdálkodásban.
Hosszú idő után elkészült az Óbecse és Péterréve közötti út, beüzemelték az öntözésre és elszívásra használható pumpaházat, és megépült a vízgyár is, így várhatóan az idén végre iható vizük is lesz a péterréveieknek. Szívügyük az 1908/09-es tanévben felépült, ma már romos Kiszárda, amely valaha a falu legszebb épülete volt. Talán megmenekül, elkészült ugyanis az a projektterv, amellyel most már IPA-pályázatokon indulhatnak. Ha sikerül felújítani, az épületben helytörténeti múzeum, egy, a civil szervezeteknek otthont adó rész és egy korrepetálásra alkalmas helyiség is lesz. A tervek szerint kerékpárút épül majd a forgalmas dr. Kiss Imre utcában, valamint Bácsföldvár és Péterréve között, mert ha az időjárás engedi, sok nyugdíjas, bizony, biciklin megy át Óbecsére.
Péterrévén 155 óvodás van, két év alatt tízzel csökkent a számuk. A Samu Mihály Általános Iskola 480 diákjával a község második legnagyobb iskolája, nemrégiben a legmagasabb, négyes osztályzatot kapta a külső értékelésen. A magyar anyanyelvű tanulók száma sajnos itt is csökken, de a szerbeké növekszik – ez azonban nem a helyi lakosság népszaporulatának köszönhető, hanem a nyugatról hazatoloncolt, de adminisztratíve Belgrádból érkező koszovói cigányok betelepítésének.
