Minden történelmi eseménynek vannak olyan résztvevői, akiknek a szerepe csak az idő múltával domborodik ki.
Ilyen az 1848/49-es újvidéki eseményekben szerepet vállalt Herger Pál is, aki ugyan nem volt újvidéki származású, de ő maga és a családja is ismert újvidékieknek számítottak. Vasa Stajić tudomása szerint – aki az újvidéki levéltár kitűnő ismerője volt, és a város köztiszteletben álló polgárainak megírta az életrajzát – az első, Herger vezetéknevet viselő újvidéki Herger Péter volt, a katolikus iskola tanítója, aki az osztrák tartományokban lévő Perschingből költözött a városba. Fia, Herger Pál, aki apjának 6 hold földjét és a házát megörökölte, 1804-ben születhetett, már Újvidéken, mert az 1885-ös összeírásba 81 évesnek írták be. Herger Pál Pesten jogot végzett, ügyvédi vizsgáját 1823-ban tette le, és akkor már városi alkalmazott volt, pénztáros, a számvevőszék aljegyzője, és telekkönyvi alkalmazottként működött. 1831-ben vagyonos újvidéki polgárként városi szenátornak választották meg. Ekkor már 37 hold földje és négy háza is volt. 1843/44 és 1847/48-ban a pozsonyi diétán (rendi országgyűlésen) a város küldöttjeként vett részt. Ő volt az, aki már 1846-ban a Fácánhoz címzett fogadóban rendezett bál bálbiztosaként nem adott engedélyt arra, hogy a táncrenden kívül eljátsszák a szerb Lepa maca című dalt. Mivel kívánságukat nem teljesítették, Pečenović ügyvéd sértegetni kezdte Herger Pált, Hergercsenek-Hergerkének nevezve őt, majd azt kiabálta, hogy Ausztria becsapta a szerbeket. Az incidens szemtanúi szerint a „fő bűnös Jovan Grujić jogász volt, aki szerbiaiakkal ült egy társaságban” – „Valóban, véli Vasa Stajić, amióta a Szerbiából jövők megjelentek Újvidéken, azóta a nеmzetek között mind gyakoribbak az ellentétek.” Ezek az ellentétek voltak azok, amelyek az 1848 márciusában kitört magyar forradalom újvidéki és egyben délvidéki fejleményeinek egyik jellemző vonása lett. Herger Pálnak a városban betöltött szerepéből eredően történhetett meg az is, hogy az 1848. március 16-án Újvidéken megfogalmazott, 16 pontba foglalt szerb követeléseket Kossuth Lajosnak előterjesztő küldöttség megérkezésekor Herger Pál a város küldöttjeként megjelent. Így jelen volt azon a történelmi eseményen is, amely Kossuth Lajos és a szerb küldöttek között lejátszódott, és a szerbeknek a forradalomtól való elfordulását előidézte. Ő az, aki szemtanúként tudhatta, hogy milyen módon utasította vissza Kossuth a szerb követeléseket, és hogy valójában elhangzott-e a szerb és a magyar véres leszámolásokat előidéző mondat.
Ami Herger Pált illeti, ő maga igazán „magyar érzületű” német volt, aki a későbbiekben a forradalom elkötelezett követőjeként, „Kossuth szabad katonájaként” vett részt az újvidéki eseményekben.
Újvidék 1849. június 12-i ágyúzásában ingóságai és a házai odavesztek. A forradalom és a szabadságharc elbukását követően a forradalomban kompromittáló viselkedése miatt a purifikáló bizottság elé kellett járulnia, s ott Vasa Stajić szerint: „a forradalomban tanúsított magatartását nem tudta igazolni, csak kellő mértékben bocsánatot kért”. A Temesváron székelő állami bizottság 1851-ben nyugdíjat szavazott meg számára, de 1852 februárjában ismét városi szenátornak választották meg. Eleonóra nevű feleségével 16 gyermekük volt, akik közül az Újvidék történetével foglalkozók Herger Ágostont, a kereskedőt, aki Béla nevű testvére üzletében papír- és könyvkereskedést tartott, nyomdászként ismerik a legjobban. Ő maga nemcsak könyveket adott ki, hanem az első újvidéki képes levelezőlapok kiadójaként vált közismertté. Herger Pál Péter nevű fia Jovan Jovanović Zmajjal, az egyik legnagyobb szerb költővel járt gimnáziumba, de gyenge tanulmányi előmenetele miatt kereskedőinasnak állt be. A többi fiú tevékenysége is valamilyen módon a kereskedelemhez kötődött, Ferenc nevű fia kivételével, aki gyógyszerész lett.
Herger Pál vérzivataros időkben folytatott tevékenységének köszönhetően, különösen a fenn elmondottak miatt, valamint újvidéki városi szenátorként folytatott tevékenységének köszönhetően a Herger család tagjai Újvidék történetének közismert szereplői lettek.
