A faluban nagy tiszteletnek örvendő, 50 éven át orvosi szolgálatot teljesítő dr. Dembicz Vilmos életét, illetve a szabadságharc vidékünkre vonatkozó mozzanatait Nagy Tibor történelemtanár elevenítette fel, amikor a napokban Bácskossuthfalva 1848/49-es szabadságharcosára emlékeztek. A koszorúzással egybekötött ünnepség a helyi zsidó temetőben, dr. Dembicz sírhelyénél zajlott. A koszorúzást a Monográfia Helytörténeti Egyesület szervezte.
Az iskola diákjai, a Pap Pál Cserkészcsapat és a Monográfia Helytörténeti Egyesület tagjai megkoszorúzzák dr. Dembicz Vilmos sírját (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Dr. Dembiczről és a faluban akkor még élő honvédekről egy 1890-ből származó forrás számol be, amikor is összeállítják a Honvéd névjegyzéket a Magyar Királyság területén. Ekkor említik, hogy a szabadságharc résztvevői közül még 5-en élnek a faluban. Dr. Dembicz katona főorvosként, tizedesként szolgált a felkelésben, a többiek közhonvédek voltak. Ebből az időből származik a Bácska című zombori napilap cikke is, ami arról szól, hogy a faluban megalakul a Takarékpénztár, és ennek az alapítója és vezérigazgatója szintén dr. Dembicz Vilmos, aki tehát nemcsak szabadságharcos volt, hanem az akkor bő 6000 lélekszámú falut egy pénzintézettel is megajándékozta – ismertette Nagy Tibor, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a falu köztiszteletnek örvendő polgára öt évtizedes orvosi pálya után nyugdíjba vonult ugyan, de továbbra is fogadta a hozzá forduló pácienseket.
– Dr. Dembicz életének az az érdekessége, hogy 1901-ben az a Ferenc József tünteti ki addigi munkásságáért, aki ellen ő 1848/49-ben honvéd orvosként harcolt a szabadságharcban. A kitüntetést Bács-Bodrog vármegye főispánja, dr. Vojnich István vette át, és helyette unokaöccse, a főjegyző adta át. Karácsony Gyula, Bács-Bodrog vármegye alispánja üdvözlő táviratot küldött, Császár Péter főszolgabíró Topolyáról, aki köszöntőt is mondott, itt volt a falu képviselőivel, az ünnepségen megjelentek Fernbach János és Piloszánovics József is. A mostani községháza előtt gyülekezett a tömeg, sőt a falu régi tarackágyúit is elsütötték. Az újságcikk megemlíti, hogy az „ősz hajú, hajlott hátú” dr. Dembicz meghatódott az ünnepségen. A halál 82 éves korában érte – mesélte Nagy Tibor, aki elmondta azt is, hogy az 1890-ben még élő bácskossuthfalvi szabadságharcosok egyike Vojnich Dávid volt, aki előkelő származása ellenére „csak” közkatonaként harcolt a szabadságharcban. Vojnich Dávid nagy tiszteletnek örvendett, feltehetően nem csak hatalmas termete miatt, erről árulkodik a köznyelvi megnevezése is: „atya”-ként szólították. Pontos adat sajnos nem maradt fenn arról, hogy Bácskossuthfalváról hányan vehettek részt az 1848/49-es szabadságharcban. Annyi azonban biztos, hogy a bácskai felszabadító hadjáratot indító március 5-ei kaponyai csata egyik döntő mozzanata helyszínül szolgáló, egyébként mocsaras, lápos völgy irányából előtörtek a feketesipkások, a pacséri Cintula Antal vezetésével. A csapatot pacséri és bácskossuthfalvi református önkénteseket alkották, akik eldöntötték a csata kimenetelét.
