Az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek ma este Szabadkán a Jadran Színpadon, a Vajdasági Magyar Szövetség központi ünnepségén. Azokra a napokra, amikor lerakták a modern magyar állam, a nemzetállam alapjait. A hősökre, akik életüket adták a magyar szabadságért. A felszólalók a múltra emlékeztek, de egy szebb jövőbe, az erős és befolyásos Magyarország, illetve határokon átívelő nemzetállam jövőjébe vetett hitüket is hangsúlyozták, aláhúzván: mindenki kiveheti részét a magyar nemzet jövőjének építéséből.
Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a szabadság fogalmáról szólva kiemelte, hogy a szabadságtól a legtöbbször apránként, szinte észrevétlenül fosztják meg az embereket (Fotó: Ótos András)
Az ünnepi megemlékezés egyik díszvendége Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, a Fidesz alelnöke volt, aki, mint kiemelte: kiváltságként élte meg, hogy a Délvidéken a délvidéki magyarsággal együtt emlékezhetett a hősökre és ejthetett szót a közös jövővel kapcsolatos tervekről. Kiváltság, hiszen ezen a vidéken a magyarság hosszú évtizedeken át nem emlékezhetett meg történelmének egyik legmeghatározóbb eseményéről, az együttes ünneplés pedig kizárt volt – tette hozzá a politikus.
Egy szabadságharcról emlékezvén könnyen azt hihetjük, hogy a szabadságot egyik percről a másikra lehet elveszíteni, majd egy felkeléssel, egy fordulattal azonnal vissza is lehet szerezni – emelte ki Novák Katalin.
– Apránként veszítik el szabadságukat a nemzetállamok és ezáltal az európai emberek. Ha hagynánk, hogy megfosszanak bennünket döntési szabadságunktól, önvédelmi képességünktől, keresztény identitásunk fontos elemeitől, akkor mi maradna? Mi nem adjuk ki a kezünkből a magyarokat érintő kérdéseket. A szabadság visszaszerzésén és megtartásán dolgozunk a Délvidéken is. A tartósan az európai átlag felett álló magyar gazdasági eredmények mellett az elmúlt években a szerb gazdaság is talpra állt, a pénzügyek stabilizálódtak és a fiatalok számára a szülőföldön való boldogulás immár lehetőség. – mondta Novák Katalin.
Megemlítette az egységes Kárpát-medencei felsőoktatási teret, ahol a fiatalok magyar nyelven szerezhetnek versenyképes tudást, a legkisebbek számára pedig óvodákat építenek. Kiemelte, hogy az utóbbi években több sikeres építkezés is megvalósult, kiépült a szabadkai oktatási központ, felújították a szecessziós szabadkai zsinagógát, és felépítették a magyar diákok számára az újvidéki Európa Kollégiumot. Rámutatott, hogy épül a Budapest-Belgrád vasútvonal, „ami újabb lendületet adhat a két ország közötti kapcsolatoknak”,
A MAGYAR NEMZETNEK JOGA VAN DÖNTENI
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke alkalmi beszédében a múltra, a hősökre, vállalásaikra, áldozataikra és a párhuzamokra összpontosított. Kérdéseket fogalmazott meg, amelyeket meg is válaszolt, mert mint kiemelte, március 15-e nem kérdéseket vet fel, hanem tényeket közöl: „Mit jelent az eltelt idő? Milyen tanulsága, üzenete van 1848. március 15-ének 170 évvel később? Alkalmasak vagyunk-e arra, hogy felidézve az eseményeket, tisztelegve a hősök és bátrak emléke előtt, megfogalmazzuk a jelen feladatait, amikről nem tudjuk, hogy történelmi pillanatokként maradnak-e az utókorra? Az idő dönt, az idő rangsorol és az idő bizonyítja be azt, hogy az emberi döntések helytállóak voltak, a politikusok, hazafiak, forradalmárok, költők, írók, gondolkodók elképzelései és kockázatvállalása pontos felmérése volt az eseményeknek. A márciusi ifjakról, a felállt seregekről, a csatákról és a szabadságharc látszólagos elestéről az idő azt bizonyította, hogy a magyar nemzet történelmének egyik legfényesebb időszaka volt.”
Pásztor István ünnepi beszédében Illyés Gyula szavaival azt üzente: Magyarnak lenni vállalás (Ótos András felvétele)
Szimbólumokra hívta fel hallgatósága figyelmét Pásztor István: a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld szín pedig a remény jelképe. Később Illyés Gyulát idézte, aki szerint ,,magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga”, majd hozzáfűzte saját gondolatait, miszerint „ha vállalásról beszélünk, akkor mindig egyéni vállalásra gondolunk, noha szeretünk közösségi vállalást emlegetni, különösen, ha sikerekről esik szó.” A sikerekhez azonban egyéni vállalásokon keresztül vezet az út, hangsúlyozta a VMSZ elnöke.
– Március 15-e nem kérdéseket vet fel, hanem tényeket közöl. A nemzet, a magyar nemzet létezésének, erejének és saját sorsáról való saját döntései meghozatalába vetett teljes hitének tényét közli. A teljes hit azt jelenti, hogy mindenképpen. Azt jelenti, hogy ebben nincs, nem lehet kompromisszum. A teljes hit azt jelenti, hogy a nemzet fölött nincs, nem állhat senki. A nemzet önmagát jelenti és önmagával azonos. Ebből következik a vállalás, ami nem származás, hanem vállalás dolga. Amikor március 15-e kapcsán ünnepi gondolatokat fogalmazunk meg, akkor neveket is említünk, egyéni vállalásokat és hősöket nevezünk néven. Kimondjuk Petőfi Sándor nevét, aki Petrovics is volt. Kimondjuk Bem apó nevét, aki meg lengyel volt. Kimondjuk Damjanich János, Jovan Damjanić nevét. Neveket mondunk ki és arra gondolunk, magyar hősök voltak. Március 15-én mindenki ezt mondja. Az év más napjain bizony nem mindenki gondolja így. Hanem inkább úgy vélik, a magyar szabadság hőseinek vállalásánál esetleg fontosabb a származása, társadalmi hovatartozása és egyéb dolgok, amiket saját igazuk bizonyítékaként és tulajdonképpen március 15-e fontosságát meg nem értve élnek meg – hallhatták az egybegyűltek.
A folytatásban Pásztor István arra a kérdésre próbálta megfogalmazni a választ, hogy vajon a világszabadság fontosabb-e a nemzet szabadságánál? A világszabadság nem függ a magyarok szabadságától, de a magyarok és a többi nép szabadságától igenis függ a világszabadság, válaszolta meg a kérdést a pártelnök, hozzátéve: akik a nemzeti szabadságot és szuverenitást alárendelhetőnek vélik, nem csak március 15-e szellemiségét sértik meg, hanem a hétköznapokat is sekélyessé, buta egyenletté silányítják.
Himnusz (Ótos András felvétele)
– Hiszek abban, hogy az Európában, a Kárpát-medencében otthonra lelt magyarság történelme és története nem kevesebb, nem rosszabb, nem bűnösebb más nemzetek történelménél és történeténél. És ha ez így van, márpedig így van, akkor a magyar nemzet szabadsága és függetlensége sem kevesebb más nemzetek szabadságánál és függetlenségénél. És ha ez is így van, akkor ebből az következik, hogy minden nemzet maga dönti el, mihez kezd eleitől, történelmének hőseitől kapott, örökölt szabadságával. A magyar nemzet tagjának lenni azt is jelenti, hogy tudjuk: nem baj, hogy nem vagyunk sokan, mert csak az számít, hogy elegen legyünk. A nagy pillanatokban mindig tudtunk elegen lenni. A nagy pillanatokban, amikről az idő döntötte el, hogy sorsdöntő és sorsfordító pillanatok voltak. Ma nem tudhatjuk, hogy az elkövetkező pillanatokról milyen döntést fog hozni az idő. De azt tudnunk kell, hogy magyarnak lenni nem hajbókolás, nem megfutamodás, nem kuruckodó ellenszegülés, nem makacskodás, hanem vállalás. Olyan vállalás, amiért a nemzet nagyjai életüket adták, sorsukat áldozták fel, hogy nekünk könnyebb dolgunk legyen. Mert könnyebb dolgunk van. Nem kell mást tennünk, mint kitartanunk, egymásba kapaszkodva és el nem feledve azt, amit Jókai így írt le:,,Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.”Írjuk fel hát szíveinkbe és ne feledjük, felelősséggel tartozunk azért, hogy éljen nemzet e hazán – fogalmazott Pásztor István.
Az ünnepi megemlékezés, amelyet egyebek mellett Dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja, Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a VMSZ köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati tisztségviselői tiszteltek meg jelenlétükkel, a „Nem tudom, mi a félelem és csüggedés” című, Urbán András rendezte ünnepi műsorral zárult. A műsort Lovas Ildikó írta és állította össze. Felléptek a Kosztolányi Dezső Színház színészei, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület tagjai és Csikós Krisztina vezénylésével a Pro Musica kamarakórus.
