Busók a Balkánról és a mediterránról

Belgrádban a busójárásról és a maszkos hagyományokról tartottak előadást

(mh)

2018. március 13., 11:19 >> 2018. március 13., 12:35

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A maszkos hagyományok vizsgálata nagyon messzire vezet vissza időben és földrajzilag is. A hagyományok rámutatnak, hogy a népek találkoznak, egymástól átvesznek motívumokat, szokáshagyományokat, ezt megjelenítik a saját hagyományaikban, és egy idő után szinte kibogozhatatlan, hogy melyik volt az eredeti, mi volt az, amit magába fogadott egy kultúra, emelte ki dr. Minorics Tünde etnográfus A mohácsi busójárásról és más balkáni hagyományokról Magyarországon című előadásában Belgrádban, a Collegium Hungaricumban, a Határátlépő örökségeink elnevezésű rendezvény keretében.
Dr. Minorics Tünde a busójárás kapcsán a Balkán és a mediterrán hagyományait kutatta. Kiemelte, olyan szokáshagyomány ez, amit ezek a maszkok megjelenítenek, amely sötétűző és világosságot hozó időszakot ünnepel. A megújulást és az új év kezdetét hozó szokás ez.
– Nemcsak földrajzilag hatalmas ezeknek a szokáshagyományoknak a megjelenése, hanem időben is egészen az ókorba, az ókori Mezopotámiába, az ókori Rómába kellene visszamennünk, ezektől az időktől kezdve vannak ugyanis feljegyzéseink arra, hogy az emberek megünnepelték a sötét időszak végét és örültek annak, hogy a természet, a vegetáció feléled. Olyan hagyományról beszélünk, amelyet az évezredek alatt rengeteg hatás ért, és nem maradt egy helyen ez a szokáshagyomány, hiszen kétezer év alatt birodalmak váltogatták egymást ebben a környezetben, amelyek kulturálisan, vallás szempontjából teljesen átírták, vagy éppen átfogalmazták az ott élő emberek gondolkozását – mutatott rá az etnográfus. Hozzátette, bár a kétezer év alatt a maszkos szokások nagyon sok elemet megőriztek, de nagyon sok elemet el is veszítettek, és több területről eltűntek.
Előadásában elmondta, hogy a különböző államokban felfedezhető maszkos hagyományoknak több hasonlósága van, de több mindenben különböznek is. Mindenek előtt a maszkos hagyományok mindegyike a téli időszakban jelentkezik, de a tél különböző szakaszaiban, ami nemcsak a kulturális, vagy vallási különbségekhez köthető, hanem ahhoz is, hogy az elmúlt évezredek alatt naptárak váltogatták egymást, sőt ma is párhuzamosan alkalmazzák a Julianus- és a Gergely-naptárt is. Dr. Minorics szerint, ha az időszámítás nem darabolódott volna fel, ugyanabban az időszakban lennének mindenhol ezek az alakoskodó szokások.
Megfigyelhető, hogy a maszkok a szerb, a bolgár és a szlovén szokásokban majdnem mindig embert ábrázoló maszkok. A szokás elnevezése viszont különbözik, Mohácson busójárás, de megjelenik Bulgáriában is kutyerek, Isztriában zvončarinak hívják, a volt Jugoszlávia területén több helyen is felfedezhető, a tengermelléken, Dalmáciában, Dubrovnik környékén duricákként ismert, vagy a Mura vidéken ded i baba elnevezést kapta a szokás, és busónak ismerik Szlavónia és Baranya területén is. Érdekesség, hogy a keletről nyugatra történő vándorlásnak köszönhetően a maszkos szokások elérték az Alpokat is.
Mindenhol, ahol ápolják ezt a szokást, jellemző az állati szőr használata, hiszen elsősorban állattartó vidékeken alakult ki és maradt meg, ezért az állattenyésztésben használt eszközöket használták fel ezeknél a szokásoknál. Így jelen van az állati szarv, a kolomp, a tülök, a kürt, amivel a telet hajtó zajt csapták.
A maszkos szokásoknak több jelentése is volt, egyrészt a telet űzték, másrészről pedig a férfivé válás szokása is megjelent mögötte, hiszen ezekben a napokban megengedett volt az a viselkedésforma is, mai egyébként a hétköznapokban nem megengedett, így a trágár beszéd, az obszcén viselkedés, a verekedés, a virtuskodás is.
Dr. Minorics Tünde elmondta, hogy Mohácson a sokácok ápolják ezt a hagyományt, olyan horvátok, akik Szerbia, illetve Horvátország területéről érkeztek, állítólag minimum 12 különböző horvát, vagy horváthoz közel álló népből tevődve össze.
Magyarországon nagyon nehezen fogadták be a busójárást. A huszadik század elején be is tiltották volna, ám mégis meghonosodott Mohácson ez a szokás, sőt, ma már az UNESCO szellemi örökségei közé tartozik. Idővel a város és a sokácok megállapodásra jutottak, így a szokást kivitték az utcákra úgy, hogy ma Mohácson két busójárás zajlik. Az egyik a turistáknak szól, a másik pedig hagyományőrzés, és a házról házra járást követi, amikor a busók a saját szeretteiket látogatják meg.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap