Díszüléssel és a János vitéz bemutatójával ünnepelték meg szombaton Nagybecskereken a Madách Amatőr Színház fennállásának 65. évfordulóját. A Városi Népszínházban megtartott ünnepségre meghívták a társulat egykori tagjait, pártfogóit.
Hajnal Jenő köszöntötte az ünneplőket
A Madách Amatőr Színház 1952 októberében kezdte el munkáját. Egy évvel később már az első bánáti hivatásos társulat lett. Két évad után azonban elveszítették ezt a státust. Emiatt soraikból sokan más környezetbe távoztak. De félhivatalos színházként is sikerült fennmaradniuk.
– Hála az elődeinknek, akik akkor kitartóak voltak, és láttak fantáziát abban, hogy ez a műkedvelési forma megmaradjon Nagybecskerek magyarságának. Generációkon keresztül fönn tudták tartani ezt az egyesületet, amely a mai napig működik. Reméljük, hogy ez így is marad. És még inkább reméljük azt, hogy még stabilabb lábakra áll. Nem akarom azt mondani, hogy talán hivatásosként fog működni a jövőben, de erős, stabil egyesület lesz, amely az itteni magyarságot, nemcsak a városit, hanem a bánáti magyarságot is, a színházi előadások szempontjából biztosan kiszolgálja – mondta Balázs József, a Madách Amatőr Színház igazgatóbizottságának elnöke.
A társulat fennállásának a nagyobb részében amatőr egyesület volt, de tagjai mindig a hivatásos színházak színvonalának megfelelően dolgoztak.
– Az amatörizmusban teljesedett ki, de mindig olyan hivatásos, profi színészeket tudott találni, rendezőket, színházi szakembereket, és maga a helyszín, a népszínház épülete, így együtt, itt, a Bánságban hiánypótlás volt a hivatásos színházak számára. Repertoárjában, törekvésében, tájolásában mindig méltóképpen képviselte a délvidéki magyar színjátszást. Most pedig azt látjuk, hogy egy olyan bemutatóra készülnek a társulat tagjai, amelyben a korábbi generációk, idősek és fiatalok együtt vannak. Népes gárda mutatkozik be, épp úgy, ahogy 65 évvel ezelőtt, amikor a színház bemutató előadása volt, A tanítónő. Ez bizonyítja azt, amit valamennyien a szívünk mélyén érzünk, hogy Nagybecskerek és a Madách Színház, mely számomra nem amatőr színház, így együtt, olyan kerek, egész bánsági kultúréletet tud fölmutatni, amelyre az elmúlt években büszkék voltunk. Most pedig abban szeretnénk támogatni, segíteni, hogy ez az erő, ez a hit és kitartás, küzdelem és küldetés meg is maradjon – nyilatkozta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Izelle Károly fizika- és vegytantanárnak készült, ehelyett azonban a Madáchba került. Évtizedeken keresztül vezette a társulatot.
– Nagy csalódás volt a szüleimnek, hogy nem diplomáztam, de azt mondtam, hogy én ezt szeretem. És valóban nem sajnálom, hogy ezt csináltam. Elfogadott a közönség, elfogadott a szakma úgyszintén. Több mint négyezer-ötszáz lejátszott előadás áll mögöttem – mondta Izelle Károly, aki azt vallja, hogy ha a Bánságban kialszik egy egyesület munkája, az tragédia. Lehet, hogy a tömbben észre sem veszik.
Minden jegy elkelt a János vitéz bemutatójára
Az ünnepségre meghívták a társulat egykori tagjait, akik felléptek a János vitéz korábbi bemutatóin.
– A János vitézt harmadszor mutatja be a színházunk. Sikerült azokat a személyeket fölkutatnunk, akik 1954-ben, az első János vitézben, és 1970-ben, a második alkalommal bemutatott előadásban is szerepeltek. Akik még itt vannak, köztünk vannak, és sikerült a nyomukra bukkannunk, azokat meghívtuk. Sokan el is fogadták a felkérésünket, és ma itt vannak velünk. Az 54-es szereposztásból egy személy, Guth Ottó úr eljött, és itt lesz velünk. A „hetvenes” szereposztásból persze többen is megjelentek. Akad olyan is, aki hetvenben is játszott, meg a ma esti bemutatón is láthatja majd a közönség. Úgyhogy van egy kapocs a három János vitéz között – osztotta meg velünk Jenovay Lajos társulatvezető.
Az Udvarnokon élő Guth Ottó visszaemlékezésében elmondta, hogy annak idején sokan csak az ötödik vagy hatodik előadásra jutottak jegyhez, és a „kakasülő” is mindig tele volt. Kálmány Irénke ma Belgrádban él, de szívesen emlékszik a Madáchban eltöltött évekre, amikor több címszerepet is játszott, sőt Iluskát is.
A jubileumra Venczel Valentin rendezésében és Klemm Dávid zenei munkatárs közreműködésével készült a János vitéz új előadása. Érdekes, hogy a két főszeplőnek ez volt az első színpadi bemutatkozása.
– Folytatnám is meg nem is. Ezt még nem döntöttem el. Maga a munka, ami megelőzte ezt az előadást, az tetszik. Tetszenek a színésztársak, jó a társulat, jó a hangulat a próbákon. Majd még kiderül, hogy folytatom-e vagy sem – hallottuk Váci Nándor címszereplőtől, aki bátyjával, Zsolttal új színfoltot hozott a Madách életébe.
Március 17-én a nagybecskerekiek a magyarországi Csongrádon mutatják be a János vitézt. Másnap pedig, tekintettel a nagy érdeklődésre, újra a hazai közönség előtt lépnek színre. Áprilisban a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók nagykikindai szemléjén találkozhatunk velük.
