Újra ugyanitt…

Kis Laura

2018. március 13., 16:23 >> 2018. március 13., 17:30

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Ha valamit mindennél jobban tudunk várni, az a szabadság. Számomra elérkezett ez a pillanat, és ismét a pakolás, az út megtervezése jellemzi a hétköznap estéimet. Köztudottan már az utazás gondolata kihatással van a kedélyállapotunkra, hiszen tervezgetés közben javul a hangulatunk, egyszerűen jobban érezzük magunkat. Véleményem szerint környezetváltozásra van szüksége az embernek ahhoz, hogy ki tudjon kapcsolódni.

(Illusztráció - www.loveit.hr)

Ezúttal a számomra legkedvesebb mediterrán városba látogatok el. Egy-egy új úti cél felfedezése leírhatatlan izgalommal jár, mégis van olyan hely, ahol egyszerűen otthonosan érzem magam, és oda mindig visszatérek. Üldögélek a kávézó teraszán vagy a tengerparti sétány melletti falon, és hallgatom a hullámokat. Korán reggel az ébredező, majd később a nyüzsgő város zaját. Már néhány nap alvás olyan helyen, ahol a tenger morajlását, vagy éppen a bóra szelet hallgathatom, mindennél többet ér. A tenger és a mimóza illatát érezni mindenhol a levegőben. Leírhatatlan nyugalom jellemzi a napokat. A környezet ugyan más, mint az otthoni, mégis minden annyira megszokott. Talán csak az évszakok váltakoznak, de lényegében minden maradt a régi. A mediterrán életstílus kényelméhez csupán csak alkalmazkodni kell. A helyiekre és az egész környékre egy egészen másmilyen hangulat jellemző. A tenger lehetőség arra, hogy megpihenjek, kimozduljak a megszokott hétköznapok ritmusából. Nem kell semmi különösnek sem történnie ahhoz, hogy feltöltődjek. Minden egyes alkalommal elgondolkodom azon, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen ismét itt lehetek. Az idő ugyan múlik, de az emlékek maradandóak. A kedvenc helyeim egyike egy terecske, amely az óváros magasabb pontján található. Ez hűen tükrözi a város hangulatát, hiszen itt egyszerre találkozik a vallás, a mediterrán hangulat és a zeneművészet. Órákat tudok ott tölteni, miközben az Adriai-tengert figyelem. A tenger mélységében elmerülve hallgatom az alapfokú zeneiskola tanulóinak különböző hangszerjátékát és a közeli templom harangjának időről időre megkonduló hangját. Miközben ülök a város felett, a mellettem elsétáló polgárok helyi nyelvjárással köszöntik egymást, néhány ismerősöm pedig nagy mosollyal üdvözöl engem. Tudom, jó helyen vagyok, ahova szívem mindig visszahúz.

Nem árt az, ha néha visszavonulunk a mindennapi teendőktől. Múlik az idő, és ráérünk. A tenger hátteret ad az idő múlásának, és ez a nyugalom szavakkal szinte leírhatatlan. Az otthoni környezettől sokban különbözik, mégis minden annyira ismerős, és olyan mintha lélekben az ember otthon lenne. Valójában nem csak erről van szó. Több ez az idő múlásánál, az évszakok váltakozásánál, és annál, hogy ráérek, miközben a tenger morajlását hallgatom. Számomra talán így fogalmazható meg az, hogy mit is jelent a boldogság. Ilyenkor érzem igazán azt, hogy minden a legnagyobb rendben, és pont úgy jó, ahogy van. Jó helyen vagyok, a lelkem megnyugszik, és szeretném, ha ez a pillanat örökké tartana. Legyen így, újra és újra, pár hónap, fél év múlva, jövőre újra ugyanitt…


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap