2024. április 19., péntek

MagyarZó Pistike messéi

A Zacsek olyan úriember, hogy sose feledkezik meg a nőnapról! Most is már reggel virággal köszöntötte feleségét meg a drága anyósát, és átadta nekik ajándékát, utána pedig átjött hozzánk, hogy amamát is felköszöntse.

– Maga a férjek példaképe, Zacsek! – állapítá meg atata. – És ugyan milyen ajándékkal lepte meg a kedves feleségét, ha nem titok?
– Miért lenne titok? Megkérdeztem előbb tőle, hogy mit szeretne kapni nőnapra. Azt mondta, egy szép táskának nagyon megörülne. Olyannak, ami illik a tavaszi cipőjéhez, de nagyobb méretű legyen, hogy minden beleférjen.

– És teljesítette a kívánságát? – kíváncsiskoda amama.

– Természetesen. Kinéztem egy jó nagy szatyrot a kínaiknál, abba rengeteg minden belefér, és illik a cipőjéhez is. Csak valahogy nem volt vele elkeveredve.

– Ezek után meg se merem kérdezni, hogy mivel lepte meg a drága anyósát – faggatóza tovább atata.

– Ő is hasznos dolgot kapott: protézisragasztót. Nehogy megint olyan kellemetlenség érje, mint a múltkor, amikor egy régi barátja meghívta kávéra a cukrászdába, és vicceket mesélt neki. Ő meg nagyokat nevetett.

– És mi volt ebben kellemetlen?

– Az, hogy az egyik poénon akkorát kacagott, hogy kiesett a fogsora.

Amama a Zacsekot is odaültette a reggelizőasztalhoz, hálából, amiért felköszöntötte, és megkérdezte, hozhat-e neki is egy szelet vajas kenyeret. Vagy jobban szereti a pástétomosat?

– Sajnos, csak közönséges pástétomom van, nem sikerült beszereznem a legújabb készítményt, a Vucsics-féle csirkepástétomot. Szétkapkodták az üzletben, mint a cukrot. Azt mondják, nagyon finom, állítólag az anyukája receptje szerint készül. 

– Miféle Vucsics-pástétom?! – csodálkoza atata. – Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild? Nem akarod azt állítani, hogy az elnök bokros teendői mellett mellékállásban nekiállt csirkepástétomot gyártani?

– Nem butaság, Tegyula, mert saját szememmel láttam a reklámújságban, hogy az ő képe van a pástétomkonzerven. Minden dobozról ő integet a fogyasztónak. Azt nem tudom, hogy maga gyártja, vagy valaki a családból, de azt láttam, hogy van már Vucsics-kávé meg Vucsics-vagdalthús is. Azt is szeretném megkóstolni.

– Most már értem, hogy mire gondolsz, Tematild – legyinte atata. – Ki kell, hogy ábrándítsalak: azokat a konzerveket nem a Vucsics gyártja, hanem egy ismert húskombinát, amely a nagyobb haszon reményében a belgrádi választásokra az elnök képével ékesített konzerveket dobott a piacra. Többek között ezeket osztogatták a haladók a kampányban az ingyenes étolaj, az ingyenes liszt meg ingyenes cukor mellett. Merthogy nálunk egy választás se múlhat el anélkül, hogy a hatalmi párt ne vesztegetné meg a szavazókat. Ezt nevezik pástétom-demokráciának.

– Ne beszélj ilyen hangosan, Tegyula, mert még meghallja valaki, és kellemetlenségben lehet részed – óvatoskoda amama. – A Vucsics ugyanis szépen megmondta, hogy semmilyen szabálytalanság nem történt a választáson. Ne cáfold meg az elnököt, mert attól ő nagyon ideges szokott lenni.

– És a konzervek, mint korpusz delikti, Tematild?

– Ha osztogatták is, biztosan puszta szeretetből tették. El tudom képzelni, hogy az emberek milyen boldogan nyitották fel a dobozt, amikor meglátták, hogy kedvenc jótevőjük mosolyog rájuk a fedeléről! Ezért hálából gyorsan elmentek szavazni.

– Igen, ilyenkor, választások idején mindig kifejezésre szokott jutni a jószívűségük – folytatá atata. – De jellemző, hogy ilyen népi eledelekre biggyesztették az elnök képét, mint a pástétom meg a vagdalt hús, mert a legtöbb szavazónak csak erre futja. 

– Hóhó, nem csak konzervosztogatás folyt Belgrádban, Gyula zomzéd! – jelentkeze újabb értesüléssel a Zacsek. – Azt is olvastam, hogy szintén puszta önzetlenségből háromezer dinárral jutalmazták a szociális központ támogatottjait, akiket a szavazóbizottság külön listákra jegyzett fel az elszámolás végett. Az ellenzék le is fényképezte a titkos listákat, de ebből a panaszból se lett semmi. Mint ahogy abból sem, hogy a környező települések roma választóit külön buszokkal szállították szavazni, nehogy eltévedjenek szegények a fővárosban.

– Nem is biztos, hogy így volt, Zacsek zomzéd – ellenkeze amama. – Mert annyi mindent mesélnek az emberek, maga meg csak az ellenzéki véleményekre figyel. Mit tudja maga, lehet, hogy az ellenzék is gyártott konzervet, mondjuk a Gyilasz is osztogatott vagdalthús-, vagy pástétomkonzervet a saját arcképével. Majd körülnézek az önkiben, ha találok, veszek belőle, és magát is megkínálom vele.

– Köszönöm, zomzédasszony, ne fáradjon, mert úgyse ennék belőle. Félek, hogy az ilyen korrupciós ínyencségek megülnék a gyomrom.
Jaés az ismert politikus meghívja politikustársait, és eldicsekszik nekik a kétéves kisfiával.

– Nem hinnétek, hogy milyen okos. Már a legnehezebb szavakat is ki tudja mondani. Mondd, Jovica, hogy „legkorrumpálhatatlanabb”!
Mire a kis koravén Jovica felemeli a fejét, és figyelmesen szemügyre veszi a társaságot.

– Biztos vagy abban, apuka, hogy van ilyen köztetek?

PISTIKE, nőnapi gratuláló és pástétomfogyasztó