A történészek gyakran mondják, hogy a történelem nem példatár, azonban ha jó kérdéseket teszünk fel, akkor jó, de legalábbis érdekes válaszokat kapunk. Ha ezekre odafigyelnének az európai döntéshozók, akkor a migráció kérdése ma nem lenne kérdés.
Az első lecke talán az lenne, hogy amennyiben nem tudunk megoldani egy problémát, ne rontsunk rajta. Ezzel sajnos a nyugati világ elkésett. Olyan háborúkba kezdett, amelyekből nincs kiút. Nem kellett volna elkezdeni őket. Gondolok itt Líbiára, Szíriára, Afganisztánra és még Ukrajnára is. Gond van, a megoldás pedig nem látszik. A világtörténelemben számos példája van annak, hogy egy magabiztos hadvezér, vagy uralkodó háborúba kezd, és mindent veszt, gondoljunk például Napóleon orosz hadjáratára.
A másik tanulság, hogy az egyik hibával nem lehet megoldani a másikat. Manapság a hangadó európai körök a migrációval oldanák meg a demográfiai válságot, amely Európát sújtja. Ez kettős hiba, hiszen egyrészt arra kellene választ kapni, hogy miért ilyen az európai demográfiai helyzet, másrészt pedig felmérni, és megérteni, hogy a migránsok nagyon távolról vándorolnak. Az afgán hegyekben, a Közel-Keleten más az élet ritmusa, ugyanígy Afrikában is. Albert Schweitzer béke Nobel-díjas emlékirataiban olvastam, hogy az afrikaiak más ritmusban élnek, mert Afrikában nem is lehet másképp. Az egyenlítő és a két térítő között az ember teljesen leizzad egy kis erőfeszítés hatására is, hát persze, hogy idegen ennek a lakosságnak a szorgos, pontos munka, mi, európaiak sem tudnánk szorgosak és pontosak lenni ott. Schweitzer azért is érdekes, mert ott próbált segíteni ahol kellett, elhagyta az európai kényelmet és Afrikában gyógyított. Ellenben a mai gazdaság arra állt be, hogy az emberből, a társadalmakból, a természetből elszippantsa az életerőt nyereség, profit formájában. Nyilván, hogy ezt mindenki másként érzi, és az is, hogy másként reagál rá. Európában az egyik leggyakoribb jelenség a túlhajszoltság, a kiégés, az elfásultság, nincs jó állapotban Európa lakossága sem. Ha a különböző szerencsétlenségtől gyötört embereket összekeverjük, abból nem származhat jó. A közelmúltban igen gyakoriak voltak azok az esetek, amikor különböző hátterű migránsok összekeveredtek. Az európai lakosok és a migránsok közötti feszültségek pedig napi szinten jelen vannak, ráadásul a szerencsétlen emberek vándorlását, és a határok védetlenségét a terroristák is kihasználták. Azt is illúzió elvárni a menekülőktől, hogy megértsék: mit jelent a törvényes eljárás, a kérdés, miért jó őket kimozdítani a számukra ismert világból és társadalmakból. És ha menekülniük kell, akkor miért ilyen távoli országokba menekülnek, ahol minden idegen. Nem kell összeilleszteni, ami nem illik össze, mert így mindkét fél sérül.
Európa lakossága és a politikusai hibát hibára halmoznak. Az európai választó sorozatosan elfelejt tájékozódni a jelöltek morális és intellektuális képességeiről, és arra szavaz aki „tetszik” neki. Így nem csoda, ha időnként felelőtlen politikusok juthatnak hatalomra. Azt pedig nem várhatjuk el a politikusoktól, hogy értsék az iszlám világ rezdüléseit és sokféleségét, ezért vannak a tudósok, ezért kellene ilyen esetekben rájuk hallgatni. Az európai választók az 1990-es években úgy viselkedtek, mintha a gazdasági prosperálás örökké tartana, holott tudni lehet, hogy semmi sem tart örökké, és a gazdaságban törvényszerű, hogy válságok lesznek. Az európai politikusok számolatlanul vették fel a könnyen felvehető kölcsönöket, miközben a polgárokat ez nem nagyon érdekelte, és miközben a politikában, a politikáról nem beszéltek egyenesen. Az elmúlt évtizedben sokat tréfálkoztunk, hogy milyen csip-csup ügyekkel foglalkoznak az európai intézmények (az uborka görbülete, a brit rókavadászat és hasonlók), szinte eszünkbe sem jutott, hogy lesznek éles ügyek is, és lettek. Európát belenavigálták az adósságáradatba, miközben egy „puha” kontinens lett, amely nem tud hatékonyan működni.
A közelmúlt arra tanít, hogy a migránsválság készületlenül érte Európát. Görögország hasznot is akart húzni belőle, hiszen az iszonyú méretű adóssága eltörlését kérte azért cserébe, hogy használja az egyébként viszonylag nagy flottáját, aztán azt láttuk, hogy a többi ország szinte abban versenyzett, hogy ki fogja gyorsabban átvinni a következő országba a migránsokat. Ezóta az európai intézmények vezetői a süketek párbeszédét folytatják, azaz nem folytatnak párbeszédet, csak kinyilatkoztatnak, leckéztetnek. Ez rendkívül veszélyes, gondoljunk csak az athéniak viselkedésére a Déloszi Szövetségben. A ma európai vezetői úgy viselkednek, mintha nem lennének birtokában azoknak a fogalmaknak, hogy menekült, illegális határsértő, háborús menedékkérő és hasonlók. Ráadásul még meg sem próbálnak az USA-val tárgyalni arról, hogy vállalja a részét a kérdés megoldásában, hiszen a kérdés kirobbanásában döntő volt a szerepe. Továbbá az EU meg sem próbál ott segíteni, ahol a probléma forrása van. Egyes országok – főleg Franciaország – Fekete Afrika több országát a veszélyes hulladékok szeméttárolójaként kezelik, a Közel-Keleten pedig mindenki békét akar, csak sehogy sem hallgatnak el a fegyverek.
A legplasztikusabb, és általunk legjobban megérthető migrációs eseménysorozat a Balkán és Magyarország újkori története. Az Oszmánok kívülről és haszonszerzési motivációval nyúltak bele a balkáni államstruktúrába, mozdítottak ki népeket hagyományos lakhelyükről, és Magyarországot is örökre átalakították. Hasonló módon cselekedtek a Habsburgok és az oroszok is, amikor az Oszmán Birodalom az alkonyán volt. Minden ilyen távoli és haszonszerzési akció nagy szenvedéssel fenyeget. Ez a példa mutatja, hogy kimozdítani embermilliókat a lakhelyükről és másokhoz irányítani őket, hallatlanul veszélyes. Az egykori Oszmán hódításnak az utórezgései máig hatnak.
Én, a naiv, úgy gondolom, hogy hasznos lenne, ha az EU-ban tanulnának a történelemből, ha már megtörtént, és nem kezdtek volna bizonytalan kimenetelű kísérletekbe, és főleg nem folytatnák azokat.
