2024. április 18., csütörtök

Baka István dedikációi kötetbe szedve

Bíró-Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész a Tiszatáj Kiadóval közösen idén Baka István (1948–1995) születésének 70. évfordulója alkalmából kötetbe rendezi a költő, műfordító által írt ajánlásokat, és azokat is, amelyeket neki írtak. Nem sok hasonló vállalkozást ismer a magyar irodalom.
A szerző a Bakának szóló ajánlásokat a költő könyvtárában található kötetekből állította össze. Ezek azt mutatják meg, kik tartották olyan fontos barátjuknak, ismerősüknek a szegedi költőt, hogy küldjenek neki a könyvükből. Az általa írott dedikációk viszont azt láttatják, számára kik voltak fontosak, és kik olvasták őt. Eddig háromszázötven ilyen dedikáció gyűlt össze, de Bíró-Balogh Tamás számít még továbbiakra Szegedről, Szekszárdról, Budapestről esetleg a határon túlról is, hiszen Baka Istvánnak ott is sok tisztelője, barátja akadt. Az irodalomtörténésznek az is elegendő, ha lefotózzák a dedikációt – akár okostelefonnal –, és elküldik e-mailben a birobalogh@gmail.com címre.
Szerinte minden dedikáció egyformán fontos, még a „barátsággal” vagy „szeretettel” vagy „baráti üdvözlettel” jellegű beírás is, hiszen mindegyik jelentős irodalmi dokumentum: költő és olvasó kapcsolatának lenyomata. Miért van annak jelentősége, ha kiderül, kikkel állt kapcsolatban egy huszadik századi, élvonalbeli magyar költő? Bíró-Balogh Tamás a helyi lapnak azt nyilatkozta, „az eddigi dedikációk alapján kirajzolódik, hogy Baka István egyre ismertebbé vált, és hogy szoros kapcsolatot ápolt a rendszerváltást előkészítő értelmiség jeles tagjaival. A rendszerváltás utáni években pedig azon kevesek közé tartozott, akik élő kapocsként tartották össze ezt a tragikusan kettészakadt társaságot. Barátjaként tartott számon egy időben kormánypárti államtitkárt, ellenzéki országgyűlési képviselőt, szabadgondolkodó írót, jobboldali, középen álló és baloldali embereket. Csak a szélsőség hiányzott ebből a klubból. Így voltak, akik egymással nem álltak már szóba, vele viszont igen, és kaptak is tőle könyvet, ajánlással.”
Tamás gyűjti – egy másik könyv számára – Baka István leveleit is. Ezek között is ugyanolyan fontosak a néhány mondatos üzenetek – amelyeket esetleg a Kincskereső szerkesztőjeként írt –, és a hosszabbak. Az irodalomtörténész a levél és a boríték fénymásolatát várja, vagy fotóját.