Szokás mondani, hogy céget, vállalatot vagy vállalkozást vezetni olyan, mint a gépkocsivezetés. Az adott körülményekhez képest kell sebességet és irányt változtatni ahhoz, hogy megfelelő tempóban biztonságosan haladhassunk. A körülményeket pedig elsősorban a látásunkkal, de részben a hallásunkkal, és műszerek segítségével tudjuk felmérni. Látjuk, hogy mi jön velünk szemben, mi követ bennünket, merre visz a (járható) út stb. Ugyanakkor a járművel kapcsolatban a műszerfal is információkat szolgáltat. Azon látjuk, hogy milyen sebességgel haladunk, ezenkívül a rajta felvillanó figyelmeztetés jelzi, ha túlpörög, túlhevül a motor, vagy ha a kézifék nem lett feloldva. Egy vállalat vagy egy ország irányítása esetében is hasonló a helyzet: látni és hallani azt, ami történik, de a statisztikai adatok olyan fontosak, mint a gépjármű műszerfalán megjelenő adatok. Az utóbbi időszak eseményei azonban arra utalnak, hogy a hazai statisztikai adatokkal kapcsolatban időnként aggályok merülhetnek fel. Az átlagbér kiszámításával kapcsolatban a döntéshozók is úgymond „beismerték”, hogy az eddig alkalmazott módszer talán nem kielégítő és újévtől új módszer alapján számolnak. De más fontos adatok is megkérdőjelezhetők. A tekintélyes szakmai testületnek tartott Szerbiai Fiskális Tanács legfrissebb értékelése szerint megbízhatatlanok azok az adatok, amelyek szerint a szerbiai foglalkoztatottság a 2012 és 2017 közötti időszakban mintegy húsz százalékkal nőtt. Pedig pl. az átlagbérről és a foglalkoztatásról szóló adatok fontos információkkal szolgálhatnak a döntéshozók számára. Annyira fontossal, hogy ezeknek a megfelelő ismerete – a korábbi hasonlattal élve – ahhoz hasonlít, mintha vakon vezetnénk gépjárművünket.
A STATISZTIKA MINT MARKETINGESZKÖZ
Megfigyelhető, hogy a statisztikai adatok gyakran a politikai marketing részévé válnak. Az átlagfizetéssel, a foglalkoztatási adatokkal, a GDP alakulásával és egyéb gazdasági adatokkal teletűzdelt propagandákkal nap mint nap találkozunk. De az is megfigyelhető, hogy amikor egy ilyen adat nem annyira impozáns – mint pl. a tavalyi GDP-növekedés –, akkor a hangsúlyt más, első látásra kedvezőnek tűnő adatokra helyezik. Végül is ez is a politikai marketing része, és más országokban is ezt csinálják. Ugyanakkor ahogyan a bankokat arra kötelezik, hogy a hitelkonstrukciók részleteivel is megismertessék az ügyfeleket, a statisztikák esetében is precízebben kellene fogalmazni. Például amikor az átlagbérről szóló adatokat közlik, hozzá kellene tenni, hogy milyen módszerekkel és minta alapján történt az információul szolgáló számadatok kinyerése stb. Másrészt a célközönséget, az átlagembert is meg kellene tanítani arra, hogy bizonyos statisztikai adatokat hogyan kell, illetve hogyan lehet értelmezni, és mit is mutathatnak lényegében. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a statisztika alapjait már az általános iskolában meg kellene ismertetni a gyerekekkel.
CSAK MEGBÍZHATÓ FORRÁSBÓL
Tény az is, hogy a globalizáció, a digitális világban tapasztalható információrobbanás jóval nagyobb kihívás elé állítja a statisztikusokat. Napjainkban a hagyományos megoldások már gyakran nem kielégítőek. Az új eszközök alkalmazása a tájékoztatásban valódi forradalmat hozott ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az adatforrások kiválasztása, integrálása, feldolgozása, valamint az alkalmazott módszertan és a minőségbiztosítás paradigmaváltást igényel. Ma már sok esetben nem az adatok összegyűjtése jelenti az igazi kihívást. A probléma inkább abból adódik, hogy a belőlük kinyerhető információhoz milyen módszerekkel jutunk el, és valójában milyen következtetéseket vonhatunk le. Az információk célközönsége számára is fontos a terminológia pontos ismerete, a módszertan helyes használata. Nem ritka eset ugyanis, hogy politikusok vagy intézményvezetők statisztikai adatokkal illusztrálják mondanivalójukat, miközben úgy ragadnak ki adatokat, hogy azok nehezen értelmezhetőek. Amikor pl. a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat munkatársa egy rendezvényen arról beszél, hogy hány százalékkal csökkent az általuk nyilvántartott munkanélküliek száma, de nincsenek arra vonatkozó adatai, hogy ugyanott a foglalkoztatottak száma nőtt-e vagy éppen az is csökkent, nem jutunk mérvadó adatokhoz. Az eset azért jó illusztrációképpen is, mert nem ritka dolog, hogy a nyilvántartott munkanélküliek száma valóban csökken, de egyidejűleg a foglalkoztatottak száma is csökkenhet. Az emberek elvándorolnak, nyugdíjba vonulnak, elhaláloznak és egyéb olyan módon esnek ki az egyik nyilvántartás látóköréből, hogy közben nem kerülnek be egy másik adathalmazba.
Napjainkban a gazdasági szereplők részéről is jelentősen megnőtt az igény a nemzetgazdaság helyzetéről, az abban zajló folyamatokról szóló információk iránt. Az internet világában számtalan forrásból hozzájuthatunk ilyen adatokhoz, megbízhatóságuk azonban kérdéses lehet. Kiemelten fontos volna, hogy legalább a hivatalos statisztikai adatok megbízhatóak legyenek.
