Nagybecskerek közvéleményét továbbra is a város nevének a megváltoztatását célzó kezdeményezés foglalkoztatja.
Az elmúlt két hete nem múlhatott el nap, hogy valaki ne szólalt volna meg a jelenlegi városnév mellett, vagy nem érvelt volna amellett, hogy Zrenjanin helyett Petrovgradnak kell(ene) hívni a legnagyobb bánáti várost. A vita hevében háttérbe szorult a város jelenlegi legnagyobb problémája: az ivóvíz kérdése.
Több mint egy évtizede tartó huzavona után tavaly szeptemberre ugyanis elkészült a vízgyár, de csakhamar kiderült, hogy a törvény nem teszi lehetővé, hogy magántulajdonban levő vállalatra bízzák egy város ivóvízellátását. Patthelyzet állt elő: a beruházó, a Zilio csoportosulás nem működtetheti a nyolcmillió eurós beruházását. A dolog egyszerűbb lett volna, ha a Városi Vízművek építi meg a berendezést. Az sem lenne rossz, hogyha a közvállalat rendelkezne annyi pénzzel, hogy átvegye a vízgyárat. Nyilvánvaló, hogy jelenleg állami segítség nélkül a nagybecskerekieknek még egy darabig nem lesz ivóvizük. Éppen az állami támogatás hiánya volt viszont az, ami miatt úgy döntöttek, hogy magáncég segítségével próbálják megoldani a problémát. Az önkormányzat folyamatosan azt hangoztatta, hogy a polgárok számára semmilyen terhet nem jelent a beruházás megvalósítása, nekik majd csak a víz megtisztításának a költségét (köbméterenként 0.25 euró) kell fizetni. A nagybecskerekiek most attól félnek, hogy az „ingyenes” beruházás terhét majd rájuk ruházzák át. Annak ellenére is, hogy a minap napvilágra került a hír: a szerb kormány és a beruházó megegyezett abban, hogy átveszik tőlük a vízgyárat. Az ügylet részleteiről azonban egyelőre nincs hír.
