Egy tréfás mondás szerint azé a történelem, aki megműveli. Nos, nekünk, magyaroknak bőven van mit megművelnünk, többek között Hunyadi Mátyás emléke is ilyen. Annak idején ő maga is gondoskodott, hogy fennmaradjon az emléke, hiszen udvari történészeket fizetett meg, hogy megírják származását a rómaiakig visszavezetve, a Corvus (Holló) nemzetségig, ezért használta a Corvin Mátyás nevet, és a család címerén is egy gyűrűt tartó holló volt. A középkorban a származás sokat számított, és Mátyás származását az európai arisztokrácia lenézte, ezért kellett első felesége, Pogyebrád Katalin halála után olyan sokat várnia az általa óhajtott rangú feleségre, Aragóniai Beatrixre. A lenézés ellenére mégis apjának, tehetségének, valamint az őt megelőző királyoknak köszönhetően több mint fél tucat királyi címet birtokolt, azaz ennyi „ország” volt a hűbérese.
A SZÁRMAZÁS MINT BÉKLYÓ
Corvin Mátyás esetében tagadhatatlan volt, hogy nagyapja még köznemes volt. Ez mai szemmel nézve nem lett volna gond, de akkoriban az európai arisztokrácia minimum Nagy Károlyig vezette vissza eredetét, hol jogosan, hol fiktíven. Az tagadhatatlan, hogy dédapja még havasalföldi volt, és nagyapja Zsigmond királytól kapta Hunyad várát, amiből a család neve származott. Mátyás apja, Hunyadi János, bizonyára zseni volt, amibe belefogott, abban sikert ért el. A harctéren, a diplomáciában, a pénz- és birtok ügyekben megállta a helyét: Magyarország első számú hadvezére és leggazdagabb embere lett. Hunyadi Jánost illetően sokáig tartotta magát a szóbeszéd, amit ma egyesek igazolni is vélnek, hogy vér szerint Zsigmond király fia. Volt, ahogy volt, Hunyadi, azaz Corvin Mátyás a középkor egyik legfontosabb magyar királya. És az biztos, hogy 1443. február 23-án született Kolozsváron, anyja Szilágyi Erzsébet, aki szintén „csak” köznemesi származású.
A ZŰRZAVAR KORA
A kor, amiben Mátyás hatalomra került, zaklatott volt, több értelemben is. Egyrészt az országot a széthúzás bomlasztotta, ennek lett áldozata bátyja, Hunyadi László is. Mátyás pedig rabságba jutott. Másrészt az országot délről a korszak „szuperhatalma”, az Oszmán Birodalom fenyegette. Ez a birodalom ekkorra már nagy tapasztalatokat szerzett a hadakozásban és az államigazgatásban is. Mindent befogadott, ami hasznára vált, legyen az az Indiától Kis-Ázsiáig terjedő országok és birodalmak bölcsessége (az oszmán nyelv nem is volt érthető az egyszerű törökök számára, mert oly sok volt benne a bürokráciában használt arab és perzsa szó), és az sem zavarta, ha nyugati olasz vagy francia mesterek öntöttek neki hatalmas bronzágyúkat, amelyeket szinte megszámlálhatatlan ökör vontatott egy-egy hadjáratban. Nem elhanyagolható, hogy az Oszmán Birodalom Mátyás idején már három kontinens területén feküdt, és hogy tucatnyi meghódított népet integrált a rendszerébe. Egyszóval egy iszonyúan erős állam fenyegette Magyarországot.
Már Zsigmond király észlelte a halálos fenyegetést, ezért szövetségi rendszert hozott létre Moldáviától Dalmáciáig, valamint végvárrendszert, és nyugatról próbált segítséghez jutni. Ugyanezt Mátyás király is felismerte, és ugyanezeket a következtetéseket vonta le, délről vazallus országok és végvárak füzére vette körül Magyarországot. Mégis cseppet sem volt könnyű helyzetben.
Egyesek a szemére vetik, hogy keveset hadakozott a déli végeken, ez azonban három megfontolásból sem igaz. Egyrészt fenntartott katonaságot Magyarország déli részén, másrészt a szövetségesei közül voltak olyanok is, akik keményen ellenálltak az oszmánoknak. Harmadrészt viszont ő is járt a déli végeken harcolni, ha nem is ez számított a fő elfoglaltságának.
FOGOLYBÓL KIRÁLY
Hunyadi Mátyás szerencséjének köszönhetően úszta meg, hogy kiirtsák az egész családját. V. László magyar király Prágában tartatta fogva.
Ahogy múlt az idő, a pápa közvetítésével a Garai László nádor és Szilágyi Mihály vezette bárói ligák abban állapodtak meg, hogy belőle csinálnak királyt. A bárói ligákról tudni kell, hogy generációs ellentét húzódott közöttük, és ez olyan mély volt, hogy nemzedékekre visszamenően nem is köttettek rokoni kapcsolatok közöttük. Az egyezség szerint Mátyás feleségül veszi Garai lányát, így 1858. január 24-én Pesten, a Duna jegén tartott országgyűlésen Mátyást királlyá választotta a nemesség. Mátyás ekkor 15 éves volt. Ám a Garai–Szilágyi-egyezségből semmi sem lett, mert Prágában már feleségül vette Pogyebrád György cseh király Katalin nevű lányát. Nagybátyja, Szilágyi Mihály úgy gondolta, hogy a fiatal királyt irányíthatja, ám csalatkoznia kellett.
A MŰVELT KIRÁLY
Mátyás még apja életében meglehetősen jó nevelést kapott, és a Magyarországon használt nyelveket tudta. Természetesen a magyar mellett a latint is ismerte, hiszen ez volt a Magyar Királyság hivatalos nyelve, ezenkívül beszélt még valamilyen szláv nyelvet és az akkori románt is, valamint az akkoriban használt német nyelvjárások közül is vélhetően beszélte a Magyarországon, ill. a nyugati szomszédjánál használt németet. Egyes források szerint örömmel olvasta az ókori latin szerzőket, az viszont tagadhatatlan, hogy uralkodása idején hatalmas könyvtárat hozott létre, a korszakhoz mérten hatalmasat, mintegy 2000–2500 köteteset, a corvinákat, amelyek közül még ma is több mint kétszáz megmaradt. Akkoriban egy ilyen típusú könyv ára egy ökör árával vetekedett. Feljegyezték róla, hogy ügynökei járták Itáliát és rendelték meg a kéziratos könyveket. Ennek a tevékenységnek az is a hátterében volt, hogy a művelt, humanista király képét alakítsa ki magáról. Építkezései is ezt a képet erősítették. Egyszóval Itálián túl először Magyarországon vert gyökeret a humanizmus, és noha a Hunyadiak, ill. a Corvinok sajnos eltűntek a történelemből, a humanizmus tovább folytatódott a főúri udvartartásokban. Ami Mátyást illeti tehát, neveltetése révén birtokában volt azon tudásoknak, melyek egy uralkodónak szükségesek. Az még kérdés volt, hogy vannak-e uralkodói képességei, de ez is gyorsan kiderült.
REND AZ ORSZÁGBAN
Mátyás első évei a belső konfliktusokkal teltek, ill. a feltételek megteremtésével, hogy valódi királyként uralkodhasson. Az ország északi részén cseh zsoldosok törtek be rendszeresen (Jiskra, ill. Giskra vezetésével), de az egyik főúr, Újlaki Miklós, majd Szilágyi Miklós is elégedetlen volt vele, mindenekelőtt pedig Mátyás, bár megválasztották, nem volt törvényes király, hiszen nem koronázta meg a szent koronával az esztergomi érsek Székesfehérvárott. Mátyás mégis tudott élni hatalmával, akit kellett, elmozdított helyéről, másokat pedig legyőzött. Végül a III. Frigyes kezében lévő szent koronát is megszerezte, azaz megvásárolta, és 1464-ben minden szabályt betartva törvényes király lett.
Ezután a saját és az ország pénzügyeit tette rendbe, ha kellett, törvényeket változtatott, ha kellett sereggel ment érdekeinek érvényesítésére. Közben az oszmánok ellen is sikert ért el, megalapítva a Jajcei bánságot.
VÁLASZ A KORSZAK KIHÍVÁSAIRA
Mátyásnak az 1460-as években kész terve alakult ki arról, hogy mihez akar kezdeni uralkodásában. Római király akart lenni, ami a császárság előtti állomás, mivel – úgy gondolta – hogy majd császárként még nagyobb erőket mozgósíthat a délről fenyegető veszély ellen, ám ezt sem az aktuális császár, III. Frigyes, sem egykori apósa nem támogatta, ráadásul a cseh trónnal kapcsolatban képbe került Jagelló Ulászló, miután Mátyás megegyezett Pogyebráddal. Ez után újabb sikeres háborút viselt Ausztriával, hogy ismét délen kelljen hadakoznia, ami szintén sikeres volt. Az évtized végén hódoltatta Sziléziát, Morvaországot és Lausitzot, azaz nyugaton ért el sikereket. Jóval ezek után 1485-ben Bécset is elfoglalta. A történelem iróniája, hogy a Mátyást ellehetetlenítő Habsburgok valósították meg császárként az oszmánok hódításának megállítását a középkori Magyarország területén.
A DINASZTIAALAPÍTÁS KÍSÉRLETE
Mátyásnak csak 1476-ben sikerült ismét megnősülnie. Első felesége, Pogyebrád Katalin szülés közben halt meg. Ám Aragóniai Beatrixszel kötött házassága nem volt szerencsés, gyermek sem született a házasságból, és az egymás közti viszonyuk is ellenséges lett.
Mátyás számára világossá vált, hogy az 1473-ban házasságon kívül született gyerekét kell elfogadtatnia, akit egy polgári (tehát nem nemes!) hölgy, Edelpöck Borbála szült. Még életében jó pozícióba akarta juttatni fiát, Corvin Jánost, akinek amennyi birtokot lehetett, annyit adományozott. Az 1480-as években Mátyás törvénykezéssel igyekezett megnyerni a köznemességet, hogy fiának pozícióit erősítse. Tudta ugyanis, hogy a főnemesség azt nem fogadja el uralkodónak.
Végül azonban egészsége megrendült, a köszvény kínozta, és utolsó évében már nem is tudott járni. Halálával több megoldatlan kérdést hagyott maga után. Ennek ellenére Mátyás király kétségtelenül az egyik legjelentősebb magyar király, különösen az oszmán hódításig az őt követő uralkodókat figyelembe véve.
ÚJABB KUTATÁSI EREDMÉNYEK
A tudomány még nem mondta ki az utolsó szót Corvin Mátyásról. Ilyen időtávolságból ugyanis nehéz látni, hogy mi a propaganda, amit magáról terjesztett, és mi az, amit valóban tett. Sasszemű filológusok észrevették, hogy egyes róla szóló források valamilyen ókori mű átírásai, sokszor szóról szóra. Újabban azt is a szemére vetik, hogy túladóztatta az országot, nyugati tervei miatt, ezért az országot fenntartó termelőerők megroppantak, de valamit kezdenie kellett a déli veszéllyel. Másrészt meg II. Ulászlótól kezdve a túladóztatás még inkább fokozódott.
A NAGY KIRÁLY
Nem bizonyítható korabeli levéltári forrásokkal, de nem mehetünk el amellett sem, hogy Mátyást a hagyomány az igazságos királynak tartja. Így a néprajz és az irodalom is foglalkozik alakjával. A keleti nyelveket ismerő filológusok megállapították, hogy sok esetben Keletről származó történetekbe illesztették alakját. A Mátyás királyról szóló mesék egy része így keletkezett. Ebben az esetben azonban ez bizonyos szempontból nem is érdekes, Mátyás király a miénk irodalmi, néprajzi és történelmi vonatkozásban is.
Akárhogy is állnak a legújabb kutatások és a kérdéses témák, az bizonyos, hogy Mátyás 32 évig uralkodott, és uralkodása idején nem garázdálkodtak az országban az oszmánok által kimozdított balkáni népekből verbuválódó fegyveres csoportok. Noha sokat adóztatott, azért a pénzügyeket viszonylagos egyensúlyban tartotta. A magyar történelem egyik tragédiája, hogy a Corvin-dinasztia nem vert gyökeret, fiának, akit a főurak kiszorítottak az ország déli részére, nem volt esélye királlyá válni. Ő és gyermekei is meghaltak, Mátyás művének nem lett folytatója.
De vagyunk mi, akik emlékezhetünk rá.
