A magyarkanizsai községi tanács közoktatással megbízott tagja, aki nem mellesleg politikus és történelemtanár is, azt mondja, a mi gyerekeink nagyon tehetségesek. Ő már csak tudja, hisz köztük mozog nap mint nap. Éppen ezért ezekről, az oktatásüggyel kapcsolatos témákról kérdeztük Kávai Szabolcsot.
Milyen helyzetben van az oktatásügy a községben?
Kávai Szabolcs (Puskás Károly felvétele)
– Magyarkanizsa községben az oktatás más községekhez viszonyítva jobb, sőt sokkal jobb helyzetben van. A közel két éve megalakult önkormányzat célkitűzései közé tartozott az is, hogy minél több sikeres pályázatot tudjunk magunk mögött. Ebben az intézményeink kiváló eredményeket értek el, ami nemcsak az önkormányzat érdeme, hiszen nagyon jó intézményvezetőink vannak az óvodáktól a középiskoláig. A tapasztalt, szakmailag rátermett igazgatók nagyon sok sikeres pályázatot adtak be az elmúlt másfél évben. Elsősorban a tartományi támogatások ezek. Mintegy 80 millió dinár érkezett a község tanintézményeibe, ebből azonban 24,5 milliót az oromhegyesi iskolára kellett fordítani. Javarészt fölújításokra költöttünk, mert ezekre nagy szükség volt, előtérbe helyeztük a nyílászárók cseréjét. Persze volt tornaterem-felújítás is például Horgoson. A fölújítások hosszú távon az önkormányzatnak is megtakarítást jelentenek az energiahatékonyság miatt.
A diáklétszám hogyan alakul?
– Mint ahogy egész Szerbiában, a mi községünkben is csökken. Ennek oka egyrészt az elvándorlás, másrészt az évtizedek óta érzékelhető születésszám-csökkenés. Az intézmények igyekeznek ehhez a helyzethez alkalmazkodni.
Az ösztöndíjak ügyében történt változás, amióta ön a közoktatással megbízott tanácstag?
– A korábbi években több mint hetven ösztöndíjasa volt a községnek. Ahogy hivatalba léptem, az egyik legfontosabb célkitűzésem volt az ösztöndíjrendszer leépítése. Ez elég furcsán hangozhat, sőt fölháborítónak is ítélhetik, hogy a mai nehéz anyagi körülmények között miért akarja a község csökkenteni az ösztöndíjasok számát. Ennek a legfőbb oka, hogy a korábbi ösztöndíjasaink többsége évtizedekre visszamenőleg nem a községben kamatoztatta tudását, amit az egyetemeken, főiskolákon megszereztek. Nem látom értelmét, hogy ezáltal Németországot, Ausztriát, Magyarországot vagy a gazdagabb községeket: Belgrádot, Újvidéket támogassuk. Akik befejezik a felsőfokú tanulmányaikat, és nálunk akarnak munkába állni, őket kell támogatni, meg a munkaadóikat. Ez a jövő, ezt látom logikus megoldásnak.
Az utaztatás is gondot jelentett egy időben.
– Voltak szülői panaszok az utaztatással kapcsolatban, de az utóbbi időben egyre kevesebb van. A mi községünk különleges helyzetben van. Tizenhárom települést felölelve nagyon nehéz költséghatékonyan, eredményesen megoldani az utaztatást, de ez ügyben is javulásról számolhatok be.
A testvérvárosi kapcsolatok mindig fontosak voltak Magyarkanizsának. Az oktatásban ez hogyan nyilvánul meg?
– Minden téren jól működnek ezek a kapcsolatok, így a közoktatásban is. A legfontosabb a már egy évtizede minden évben megszervezett Gyermekfesztivál, ahol Sepsiszentgyörgytől Nagykanizsáig, Királyhelmectől Svilajnacig minden iskola képviselteti magát. Több száz gyermek három napon át jól érzi itt magát, ami nemcsak a gyermekek közötti kapcsolat szempontjából fontos, hanem mi, tanárok is megosztjuk egymással tapasztalatainkat és véleményünket tantervekről, programokról, irányelvektől.
Mit szeretne még elérni a munkájában?
– Ez egy folyamatos, lassú munka, feladatok sokasága, amiben mindig van új kihívás. A célkitűzésem az, hogy szerbiai szinten a legjobban felszerelt iskoláink legyenek. Elsősorban eszközök tekintetében, de az is, hogy a középiskolánk meg tudja tartani vezető szerepét szakterületén. Középiskolásaink vagy első, vagy második helyeket hoznak el minden évben országos versenyekről. Nagyon tehetséges gyerekeink vannak, de persze a szaktanáraink érdeme sem elvitatható.
