Kollár Árpád
Kollár Árpád Zentán született, Szabadkán nőtt fel, középiskolai éveitől kezdve Magyarországon él. Vajdasági évei még ma is visszaköszönnek műveiben. A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület igazgatója, emellett ír gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A magyar széppróza napja alkalmából a MISZJE rendkívüli irodalmi óráján a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban Csepregi Jánossal és Jeney Zoltánnal beszélgetett A Völgy, írta Tárkony című mesekötetéről, valamint a Milyen madár gyermekvers-válogatásáról.
Tárkonyról, a rendhagyó hősökről és történetekről beszélgettünk a szerzővel.
Két kötetről volt szó, az egyik A Völgy, írta Tárkony, a másik a Milyen madár. Mindkettő gyermekeknek szól. Hogyan esett a választás arra, hogy fiataloknak szóljanak ezek a nem mindennapi kötetek?
– Igazából én felnőtteknek írok, és azt hazudom, hogy gyerekeknek írok. Nem válik ez a kettő el olyan vészesen, nem feltétlen kell, hogy elváljon, izgalmas játék ez. Vannak úgynevezett felnőttköteteim is, de sok gyerekirodalommal foglalkozó barátom lett, és mindig érdekelt ez a téma, mivel most a gyermekirodalom felívelőben van a magyar irodalmon belül, egyre jobbak a pozíciói, és egyre izgalmasabb a téma, ráadásul én is apa vagyok.
Miben rendhagyó ez a két kötet?
– Talán abban, hogy nem csak gyermekeknek kíván szólni, és nem hagyományos módon szól a gyerekekhez. A Milyen madár feszegeti a határokat. Vannak benne klasszikus gyerekversek, de vannak komolyabb témák is, valamint furcsaságok. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek vonzódnak a furcsaságokhoz, így ezzel próbáltam játszani. Nem hagyományos hangon és módon közelítek egy- egy gyerekeket is érintő témához. A Völgy, írta Tárkony című mesekötet – mint ahogy azt a címből is láthatjuk – vonzódik az abszurdhoz, a furcsa szituációkhoz, ennyiben más, mint egy egyszerű vonalvezetésű könyv. Tárkony több kalandja is igen furcsa, elmennek háborúzni, de nem találnak ellenséget, vagy elmennek a „nagy büdös semmibe”, ahol a világot kettészelő vonalat próbálják átszelni. Kalandos történetek ezek.
Milyen hős Tárkony?
– Tárkony elég lusta, nem túl életrevaló, nyafogós. Azt szoktam mondani, hogy ő olyan, mint egy sztereotip költő. Ha bárkit megkérdezünk arról, hogy milyenek a költők, akkor gyakran halljuk, hogy ők lusták, ingyenélők, nem életrevalóak és furcsák – Tárkony pontosan ilyen, ő egy antihős. Antihősként pedig erősen vonzza a barátait a kalandokba, és a kalandok végén mindig kiderül – és ennyiben hagyományos a könyv –, hogy a barátság és az összetartás, csapatszellem mennyire fontos. Van egy barátja, Oregán, akivel mindig kalandokba keverednek akaratuk ellenére, sokat civódnak, de a végén kiderül, hogy egymás nélkül nem tudnának meglenni.
A kötet sokban kapcsolódik Szabadkához. Honnan származik Tárkony történetének vajdasági kötődése?
– Áttételes módon jelenik meg benne Vajdaság. Szabadkán nőttem fel, és ezek a helyszínek, emberek, emlékek beivódtak. Ahol felnőttem, az a terület felbukkan a kötetben, valamint egy-két szereplő is, átnevezve és stilizálva ugyan, de szintén visszaköszön a könyvben. Az életérzés, a tapasztalatanyag, ami engem itt ért gyermekkoromban, az került bele, továbbá a határhelyzetekhez való vonzódásom is látszódik a műben. Nem viszek be egy-egy témát konkrétan a prózába, inkább az érzését.
A bemutatót a MISZJE szervezte. Mi pontosan a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő egyesület, és mi a célja?
– Mi egy érdekes szervezet vagyunk. Azt szeretnénk, ha többen tudnának arról, hogy mi a MISZJE, tehát a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület. Az egyesület a könyvtári kölcsönzések után fizet a szerzőknek jogdíjat. Ez egy európai uniós gyakorlat, Magyarországon pedig a jogdíjakat a szerzők felé mi közvetítjük. Azért szervezünk programokat, mert azt gondoljuk, hogy fontos az olvasás népszerűsítése, hiszen ha nem olvasnak a gyerekek, a fiatalok és a felnőttek, akkor nem fognak könyvtárat használni. Ha nem fognak könyvtárat használni, akkor nem tudunk jogdíjat fizetni a szerzőknek. Ez a program is az irodalom népszerűsítéséhez kapcsolódik. Kihasználtuk azt a lehetőséget, hogy a magyar széppróza napja keretében Vajdaságban mi szervezhettünk programokat, aminek keretén belül iskolásokhoz, általános iskolásokhoz és egyetemistákhoz megyünk el, és népszerűsítjük az irodalmat, valamint a magyar prózát.
