Tito – a politikai mítosz és a kegyetlen valóság között címmel szerdán este dr. Ljubiša Despotović professzor tartott ismeretterjesztő előadást a Művelődési Központ Ifjúsági Tribünjén.
A politológus szövegéből egyértelműen az derült ki, hogy Titót és mozgalmát Szerbiában sem a második világháború előtt, sem a háború ideje alatt nem kedvelték igazán. Egy korabeli, a kommunista párton belül személyesen Titónak eljuttatott átiratra támaszkodva azt állítja, hogy 1943-ban a partizán mozgalom Szerbiában alig több mint 800 tagot számlált. Megmagyarázta, hogy a partizánok túlnyomó többsége horvát és boszniai volt. Úgy véli, hogy Tito erősen szerbellenes politikát folytatott, ami a „gyenge Szerbia – erős Jugoszlávia” irányzat alapeleme volt, és hogy ennek, az országunkra nézve hátrányos viszonyulásnak a negatív következményeit érezzük ma is. Beszélt arról is, hogy az „Öreg” – sokan így nevezték Josip Brozt – szabadkőművesi kapcsolatain keresztül titkos alkukat kötött a szlovén és horvát jobboldali politikummal, az usztasa államvezetéssel, de még a Koszovó Szerbiától történő kiragadása mellett állást foglaló irredenta, albán vezetőkkel is. Misztifikálva mutatta be személyiségét, állítólagos kumroveci gyerekkorától kezdve, még azt sem lehetett tudni róla biztosan, hogy mikor vált kommunistává.
Az előadást hallgató közönség közül többen is elégedetlenségüknek adtak hangot a hallottak miatt, hiszen a többség – beleértve az előadót is – „Tito idejére” Paradicsomként emlékszik, ezt alátámasztja az egyik jelenlevő orvosprofesszor hozzászólása is, aki 1980 májusában a Virágház-komplexumban teljesített szolgálatot: A Tito halálát követő hónapokban kilenc millióan látogattak el sírjához, emberek ezrei hosszú órákig álltak sorban, sokukat teljesen dehidrált, infarktus előtti állapotban hozták be a rendelőnkbe – emlékezett vissza az orvos.
Az Ifjúsági Tribünön (Templomudvar 2.) 19 órai kezdettel szokták megrendezni a beszélgetős esteket, a témaválogatás igen változatos.
