Hamarosan elkezdődik a jövendő elsősök beiskolázási folyamata. A törvény szerint iskolaköteles gyerekeket a szüleik a körzet alapján illetékes oktatási intézménybe íratják. Erre az intézmény időszakot jelöl ki, de a más időpontban beiratkozni vágyó tanulókat is felveszik, ha van hely. Az iskolai szakmunkatársak iskolaérettségi teszt során megismerik a tanulókat, kialakítják az osztályokat meghatározott szempontrendszer alapján.
Az iskolába készülő iskola-előkészítős gyerekek még óvodások. Mivel a tesztelés és az iskolakezdés közt eltelik bizonyos idő, fontos tudni, hogy egy nyár folyamán is rengeteget érnek a kicsik. Sok szülő aggodalmát fejezi ki, mert a gyereke – véleménye szerint – nem elég érett az iskolai elvárások teljesítésére, többek között például a figyelme, a kitartása nem olyan, mint a nagyobb tesóé ilyen idős korában. A tapasztalat az, hogy a gyerekek szeptemberre megérnek annyira, hogy gördülékenyen beilleszkedjenek az iskolai rendszerbe. Természetesen még sokáig szülői és tanítói segítségre szorulnak, de fantasztikus élmény látni, hogy a szeptember elején még kicsit riadt kisdiákok pár hónap múlva magabiztosan járnak-kelnek az épületben, pakolnak a táskájukba, és barátkoznak a többiekkel. Természetesen nagyok az egyéni különbségek, vannak gyerekek, akiknél később, vannak, akiknél korábban alakul ki az önállóság, és azt is tudom, hogy a legtöbb kisiskolás még sokáig szorul majd arra, hogy szüleik segítsék őket a mindennapi iskolai tevékenységeikben. Ebben nincs semmi rendkívüli.
Szakmunkatársként nagyon bánt, amikor az iskolaérettségi tesztelés során ijedt iskola-előkészítőssel találkozom. Ez kihatással van a gyerekek teszten nyújtott teljesítményére, habár fontos azt is kiemelni, hogy a tesztelést végző szakember számára a teszt eredménye csak egy a sok egyéb tényező közül, amelyet figyelembe vesz. Fontos, hogy a szülők olyan nyelven beszéljenek a gyerekekkel, amit ők is megértenek. A kicsik számára így is rendkívüli helyzet, hogy egy számukra ismeretlen személy kérdezgeti őket, és bármennyire is kedves egy szakmunkatárs, a gyerek számára a szituáció lehet ijesztő. Mi mindent megteszünk, hogy bizalmat ébresszünk és oldott hangulatot teremtsünk, de ha a gyerek azt gondolja, most eldől, ő mennyire okos, és kezdheti-e az iskolát, akkor olyan felesleges stressznek tesszük ki őt, ami kihatással lehet az egész iskolai pályafutására. A szülő elég, ha azt mondja a gyereknek, hogy a pszichológus/pedagógus szeretne mindenkivel személyesen megismerkedni, hoz néhány érdekes feladatot, biztos lesz kedved megnézni őket, de amúgy nem helyez nagy hangsúlyt az egész dologra. Az így felkészített gyerekek derűsek, oldottak, és idegeskedés nélkül végzik el a teszt feladatait, kíváncsiak, és könnyű velük kapcsolatot kialakítani. Ha félnek, akkor nemcsak az eredmény lesz gyengébb, hanem rossz érzést is kelt a gyerekben, márpedig nem jó rossz érzéssel kezdeni egy beiskolázást.
Azt is érdemes tudni, hogy a szakember a gyerekekkel való megismerkedés után a szülőnek javasolhatja, hogy bizonyos okok miatt érdemes lenne elhalasztani az iskolába való beíratást, de minden esetben a szülő beleegyezése és kérelmezése szükséges. Olyankor indokolt a halasztás, amikor a gyereknek jobb, ha még egy évet iskola-előkészítősként tölt. Minden javaslat egyéni mérlegelés alapján alakul ki, hiszen nincs két teljesen egyforma személyiségjegyekkel, érettséggel és körülményekkel rendelkező gyerek. Ekkor a szülő, figyelembe véve a szakmunkatárs, az óvónők, a kezelőorvos véleményét, eldönti, hogy kérelmezi-e a halasztást. Nincs mindenkire ráhúzható sablon, amely szerint teljesen magabiztosan dönthetnénk ebben a kérdésben. Volt olyan óvodás, akit szívesen láttam volna még egy évet iskola-előkészítősként, de annyira össze volt nőve a társaival, hogy trauma lett volna számára, ha nem ülhet be a többiekkel az iskolapadba. Izgult érte mindenki, de a tanítónő nyitottan és segítőkészen fogadta, így a megfelelő nevelői-oktatói hozzáállás megteremtette az alapot ahhoz, hogy végül gond nélkül haladt a többiekkel. Ma már negyedikes.
A gyerekek különbözőek, akkor hozunk felelős döntést ezzel kapcsolatban, ha mindig az egyént nézzük.
