A Topolyai Téli Esték elnevezésű előadássorozat második előadását at Arcus Környzetvédő Egyesület szervezte. Az előadássorozat történetében nem első alkalommal állt a közönség elé Szabados Klára, a Tartományi Természetvédelmi Intézet munkatársa.
Előadásának témája ezúttal a tájértékek és tájvédelem volt.
Az előadásból számos érdekesség derült ki. Elsősorban a környezetünkben fellelhető, számunkra fel sem tűnő értékeket ismerhettük meg. Nem is gondoljuk, hogy mennyi tájérték létezik ma is közvetlen közelünkben.
A táj fogalma elválaszthatatlan az embertől, mivel a tájat az ember alakítja, így része annak. A táj nemcsak az ember élettere, de újabb meghatározások szerint élménytere is. Ez azt jelenti, hogy a tájnak és a tájvédelemnek esztétikai vonatkozása is van. Az Európai Tájegyezmény úgy határozza meg, hogy a táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellegét a természeti tényezők és az emberi tevékenység közösen alakította ki.
– Körülöttünk a táj, különböző elemei különböző sebességgel változnak, de az, amit az ember csinál, általában nagyon gyors változásnak számít, illetve most már meg van hozzá az a technikai képességünk, hogy évezredes vagy évmilliós dolgokat tudjunk hatékonyan és gyorsan tönkretenni – mondta előadásában Szabados Klára.
A tájértékekként tartjuk számon a kőkereszteket, várakat, várromokat, birtokjeleket, régi borpincéket, határköveket, kunhalmokat, római sáncokat, parkokat, bányászattal kapcsolatos egyedi tájértékeket, mint például a régi téglagyárak bányagödrei vagy az égetőkemencék maradványai. Ezenkívül tájértéknek számítanak még azok a számunkra rejtett, mégis létező dolgok mint a hajdan a gőzgép elvén működő, 19. századi szivattyú egy bánáti tanyán, az Aranka mellett, ami a közeli csatorna vizét szivattyúzta át az Arankába, vagy a fejértelepi vízkerék, amely 168 méter mélyből hozza fel a vizet szélerővel. Sajnos ezek közül szinte semmit sem ismerünk. Az eróziós folyamatok által kialakult sziklaoszlopok Đavolja varoš tájértékei. A szikesek mikrodomborzata is egyedi tájértéknek számít. A réti mészkő, a löszfalak, pannon szikes tavak, ritka növények, facsoportok is mind tájértékként vannak jelen úgy, hogy talán naponta találkozunk velük, mégsem tudtuk, hogy ilyen értékeket képviselnek.
– Nem kell lemennünk Szerbiába ahhoz, hogy tájértékeket találjunk. Topolya közelében itt van például a Pilák-völgy, amely az ide látogató vendégkutatók számára valóságos szenzáció. Topolyának mindössze két százalék természetes területe van. Nem egyedi jelenség, hogy gyakorlatilag kerítéstől kerítésig be van szántva a község, viszont a meglévő természetes területek ahhoz képest, hogy milyen kevés van belőlük, nagyon jók – fűzte hozzá az előadó.
Felmerül a kérdés, hogy mit tehet a hétköznapok embere a tájért, a táj védelméért. Erre vonatkozóan egyértelműen elmondható, hogy ne akarjuk a tájat mindenáron a saját céljainknak megfelelően átalakítani, hanem alakítsuk céljainkat a tájképhez! Ne okozzunk tájsebeket, ne telepítsünk tájidegen növényeket, ne építsünk olyan építményeket, amelyek nem illenek a tájba! Az özönnövények telepítését mindenképp kerüljük el, és inkább ezek eltávolítására fektessünk nagyobb hangsúlyt! – hangzott el az előadáson.
