A nyolcvanas években több mint hatezer magyar élt Pancsován. Jelenleg 1700-an vannak, és körülbelül még ugyanennyi magyar él a külvárosának számító Hertelendyfalván, amely egykor a bukovinai székelyek önálló települése volt.
A különbség abban van, hogy Hertelendyfalván (valamennyire) tömbben él a magyarság, Pancsován viszont széttagoltan. A magyar tannyelvű általános iskolai osztályok Pancsován még a múlt század hatvanas éveinek elején megszűntek. De 1972-től 1988-ig létezett magyar tannyelvű oktatás a pancsovai gimnáziumban. Jelenleg már csak a hertelendyfalvi Testvériség-Egység Általános Iskolában vannak magyar osztályok.
– Ebből a 35 ezernyi magyarból is már sokan nincsenek itthon, külföldre mentek. Különösen sok fiatal házaspár költözött el Magyarországra, Németországba, Ausztráliába, szanaszét a nagyvilágba. Úgyhogy nem tudom, hogy vagyunk-e három és fél ezren. A másik dolog az, hogy nekünk nincs iskolánk. Egy kevés osztály van, pár gyerekkel. Alig sikerül kiküzdeni, hogy legyen néhány magyar osztály Hertelendyfalván, egytől, három-négy gyerekkel osztályonként. Elveszítjük a magyarságunkat, mert csak a templomokban és a két művelődési egyesületben tudunk magyarul beszélni. Sokan elmentek, de akik itt vannak, azok közül sokan nem tudnak magyarul.
Egyesek most próbálják megszerezni a magyar állampolgárságot. Egyesületünkben magyar nyelvtanulás folyik. Jó, hogy ide járnak, de tudjuk, hogy miért járnak a nyelvtanfolyamra – mesélte Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke, aki önkormányzati tisztségviselő is egyben.
A vidéken élők körében nagy érdeklődés nyilvánul meg a magyar állampolgárság iránt. Tavaly ősz óta Pancsován is működik a CMH-iroda, amely a nagybecskereki iroda kirendeltsége. Az érdeklődőknek Kiss Krisztina nyújt segítséget.
Az egykor erős ipari városban ma sok a munkanélküli. Harminc évvel ezelőtt 48 ezer dolgozója volt a legnagyobb dél-bánáti városnak. Jelenleg talán húszezer munkás van. Tönkrement az üveggyár, sörgyár, a műtrágyagyár veszteséggel dolgozik. A kőolaj-finomítónak egykor kétezer dolgozója volt, ma hétszázan dolgoznak. Az ilyen gazdasági helyzet pedig csak serkenti az elvándorlást.
Kató Valéria tanítónő a hertelendyfalvi Testvériség Egység Általános Iskola egyetlen magyar összevont, alsós tagozatán tanít. Hat gyerek jár a tagozatra: két elsős, egy másodikos, két harmadikos és egy negyedikes. A magyar hatodikosok száma három, a hetedik osztályban pedig hatan vannak. Az óvodások létszáma is nagyon alacsony, magyar gyerek szinte nincs is.
A fogyatkozás ellenére a bukovinai székelyek leszármazottainak mégis sikerül fenntartania a két művelődési egyesületet, melyek segítik a magyarság megmaradását Dél-Bánátban.
A hertelendyfalvi művelődési egyesület 1961-ben alakult meg Ady Endre néven. 1969-ben vette fel a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület nevet. Anyaországi támogatásból 2015-ben sikerült megvenniük a székházuk melletti telket. Ezen a telken 2016-ban felállították a székelykaput. Ha minden a tervek szerint halad, akkor teljesül a hertelendyfalviak egy régi álma: tájházat kapnak.
– Az ősszel, október közepén nekifogtunk a tájház építésének, az alap elkészült. Úgyhogy márciusban – attól függ, hogy milyen idő lesz – munkához látunk és, hogyha az Isten is úgy akarja, akkor valahol a nyár folyamán reméljük, hogy el is fogjuk végezni – mondta Lőcsei Vilmos, a Tamási Áron Székely-Magyar ME elnöke. Elmondása szerint a hertelendyfalvi padlásokon és házakban még sok érdekes és értékes régi tárgyi emlék van, amit elődeik, a bukovinai székelyek hoztak az őshazából, a varrottasoktól az egyéb évszázados múltú tárgyakig.
Az egyesületben télen sem szünetel a munka. Az asszonyok a guzsalyosba járnak össze, mert ilyenkor érnek rá jobban, a fiatalokkal pedig Nyitrai Marianna, Petőfi-ösztöndíjas foglalkozik.
– Népdalokat, néptáncokat és táncokat is oktatok. Jelenleg bukovinai székely táncokat tanulunk. Kicsit a szervező munkám része az is, hogy kiváló kollégákat hívtam el a következő egy-két hónapban, hogy ezt a bukovinai székely táncokkal kapcsolatos dolgot egy kicsit elmélyítsük. Nemcsak itt, hanem a környékbeli székely telepes falvakban is, mint Székelykevén és Sándoregyházán is – mondta Nyitrai Marianna, aki szinte naponta bejárja a dél-bánáti magyar szórványtelepüléseket.
A szülők örülnek annak, hogy művelődési szakember foglalkozik gyermekükkel.
– Amikor a gyerekek hazajönnek a próbákról, tele vannak élménnyel és nagyon sokat mesélnek róla, meg visszaéneklik az ott megtanult énekeket, dalokat. Úgyhogy nagyon örülünk annak, hogy Marianna velünk van – mondta Kovács Mária.
– Nagyon örülünk a Petőfi-programnak, elsősorban azért, mert a néptánc és a népzenei mozgalom most egész másképp működik Vajdaságban, mint 20-30 évvel ezelőtt, amikor mi gyerekek voltunk. Akkor is alig volt szakavatott ember, aki értett a szakmához, sajnos most is ez van nálunk Dél-Bánságban – nyilatkozta Kiss Samu.
A pancsovai Petőfi Sándor MME 2016-ban ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. A létszámcsökkenés náluk is észlelhető, de évente rendszeresen több rendezvényük is van. Az egyik ilyen volt a héten megtartott farsangi mulatság. Mint mondták, a farsang farkát próbálták megfogni és a telet elűzni. Ez utóbbi nem sikerült, mégis jót szórakoztak fiatalok, idősek egyaránt. Egy-egy ilyen esemény mindig jó alkalom arra, hogy találkozzon a maroknyi magyarság.
Ottjártunkkor már a következő rendezvényre, a Magyar Szó-élőújságra készültek. Készülnek a Disznótoros bálra is, amely február 17-én lesz.
