Az év elején úgy tűnt, hogy véget érhet Görögország és Macedónia névvitája. A baloldali macedón miniszterelnök, Zoran Zaev januárban ugyanis a davosi Világgazdasági Fórumon jelezte Alekszisz Ciprasz görög kormányfőnek, hogy kész kompromisszumot kötni az ország nevéről.
Korábban már több javaslat is elhangzott. Felmerült például a Szláv-Macedónia elnevezés, amelyet az országban élő albánok elfogadhatatlannak tartanak, hiszen ők nem szlávok. Szóba került Észak-Macedónia is, amit viszont Szófia sérelmez, mondván: Észak-Macedónia épp Bulgária délkeleti részét jelenti.
A nyertes ötlet talán az Új-Macedónia lesz.
A megegyezés nagyon is időszerű, hiszen a névvita a Macedón Köztársaság 1991. szeptember 8-án elnyert függetlensége óta tart. Görögország folyamatosan kifogásolta a Macedónia használatát, mivel az majdnem azonos Észak-Görögország egyik tartományának (Makedóniának) a nevével. A görögök szerint a név így idővel akár területi követelések forrásává válhatna.
Athén sérelmezi azt is, hogy az ország szláv népessége a görög nyelvvel rokon ókori makedónok leszármazottainak tekinti magát.
A vita miatt az ENSZ 1993-ban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságként (FYROM) vette fel a kis balkáni országot a tagjai közé. A névvita miatt a görögök 2008-ban megakadályozták Macedónia csatlakozását a NATO-hoz. Blokkolják az ország EU-integrációját is.
Persze a macedónokat sem kell félteni. A függetlenség kikiáltásakor „szabott” vörös állami lobogójukra az ókori Makedónia jelképét (a verginai csillagot) is felhelyezték. Görög nyomásra 1995-ban zászlót váltottak, s azóta használják a ma is ismert, sárga napkorongos zászlót.
A szkopjei nemzetközi repülőteret Nagy Sándorról nevezték el, a főváros központi terén pedig egy 22 méteres lovasszobrot állítottak az ókori uralkodónak. A műalkotás méreteiben felülmúlja a Szalonikiben található Nagy Sándor-szoborét is.
Az új névjavaslat mellett – a kompromisszum részeként – a Zaev-kormány a fővárosi repülőteret is átnevezné Szkopjei Nemzetközi Repülőtérre.
Ennyi engedmény mellett az ügy végre talán le is zárulhatna. A bonyodalmak azonban még csak most kezdődnek. Ez itt elvégre a Balkán.
Bő egy hete Athénban a görög nacionalista szervezetek, veteránegyesületek, egyházi szervezetek és a diaszpóra képviselői százezres tüntetést tartottak, mert számukra elfogadhatatlan az olyan megoldás, ami tartalmazza Macedónia nevét. Az ügyről népszavazást követeltek. Ám a felmérésekből az derül ki, hogy a választók majdnem 60 százaléka ellenzi a Macedónia említését is a szomszédos ország nevében.
De miért vált ki Macedónia neve ekkora indulatokat? Hogy kerül a görögökhöz és a bolgárokhoz is egy Macedónia?
A választ a múltban kell keresni. Mindenekelőtt tisztázni kell, mit is értünk Macedónia alatt. Különbséget kell tenni ugyanis a mai Macedónia, mint ország, és a történelmi Makedónia, mint földrajzi fogalom között. Az utóbbi terület hagyományos határa keleten a Nésztosz folyó alsó szakasza és a Rodope hegység nyugati lejtői, északon a Siroka, Skopszka Crna Gora és a Šar-hegység, nyugaton a Kobar-hegység, valamint az Ohridi- és a Preszpa-tó, délnyugaton a Pindrosz-hegység, délen pedig az Aliákmon folyó völgye. Itt éltek az ókori makedónok, II. Fülöp (Philipposz) király és Nagy Sándor népe. Bár a mai (szláv) macedónok tőlük eredeztetik magukat, a két népnek nincs sok köze egymáshoz.
Makedónia a római uralmat elsöprő népvándorlás háborúskodásai következtében szinte teljesen elnéptelenedett. Erre a területre a VI. század elején szláv törzsek – a mai macedónok ősei – települtek be. Nyelvükről és eredetükről ma is vitatkoznak az érintettek.
Akadnak szakemberek, akik a bolgárokhoz kötik őket, mások a szerbekhez. Létezik olyan elmélet is, amely szerint a szlávok az ott talált görög, trák és illír törzsekkel keveredtek, s ezáltal egy új népesség alakult ki.
Egyértelmű magyarázat híján, az újonnan érkezett népességet makedón szlávoknak szokták nevezni.
A területüket a középkorban birtokolta Bizánc, a bolgár birodalom és Szerbia is, majd több évszázados török megszállás következett. A XIX. században kialakult a makedón szlávok nemzeti öntudata is. Ám nem önálló nemzetként határozták meg magukat, hanem a bolgár nemzet részeként.
A törökök ellen is azért küzdöttek, hogy egyesülhessenek a bolgárokkal. A törököket végül csak Szerbia, Görögország, Bulgária és Montenegró tudta kiűzni 1912/13-ban, az I. Balkán-háborúban. A szövetségesek azonban nem tudtak megegyezni a megszerzett területek felosztásáról, ennek következményeként kirobbant a II. Balkán-háború, amelynek vesztese Bulgária lett.
A konfliktust lezáró – 1913. augusztus 10-én megkötött – bukaresti békeszerződés a történelmi Makedóniát három részre osztotta. A vesztes bolgárok a terület tíz százalékát tarthatták meg, ezt nevezték Pirini Makedóniának. A görögöké lett Égei Makedónia, a terület túlnyomó része pedig a szerbekhez került. Az ekkor meghúzott területhatárok megfelelnek a mai államhatároknak.
A szerbek a makedón szlávokat szerbeknek tartják, ezért kezdettől fogva tiltották számukra a bolgár nyelv használatát. Erre terrorakciók sorozata volt a válasz.
Közben Bulgária a két világháború alatt igyekezett megszerezni a területet, de sikertelenül. Tito 1945 után szakított az elnyomás politikájával és igyekezett kialakítani az önálló macedón öntudatot. Jugoszlávián belül létrehozták a Macedón Szocialista Szövetségi Köztársaságot és a macedón nyelvet önállónak ismerték el. A görögök akkor nem emeltek kifogást az ellen, hogy Jugoszlávia egyik köztársasága a Macedónia nevet viseli.
Attól a területtől, 1991 óta pedig országtól, amely a történelmi Makedónia kellős közepén és a nagyobbik részén fekszik, alighanem irreális is azt követelni, hogy nevében egyáltalán ne tegyen erre utalást. Az ilyen „részlet” valószínűleg nem veszélyezteti más országok épségét, hiszen Macedóniának korábban sem voltak területi követelései. Ellenkezőleg, történelme során épp ő volt a tárgya a területi követeléseknek, így alaptalanok Athénnak azok a félelmei, hogy a macedón államnak görög területekre fájna a foga.
Görögországnak ezért most kéne dűlőre jutnia szomszédjával, ahol ráadásul egy kompromisszumkész kormány van hatalmon, amely hajlandó az engedményekre. Ha nem sikerül megegyezni, Macedóniában is megerősödhetnek azok a szélsőséges mozgalmak, amelyek nem hajlandóak lemondani sem Nagy Sándor vélt örökségéről, sem az ország nevéről. Akkor pedig – jobb híján – folytatódhat a névvita.
