A munkavállalókkal szemben a jövőben olyan elvárások lesznek, amelyekre jelenleg nincsenek megfelelően felkészülve. Ezeket az elvárásokat fogalmazták meg a davosi Világgazdasági Fórumon a szakemberek. Egy listát állítottak össze, amely szerint a második legfontosabb készség a kritikai gondolkodás lesz. Ez egy olyan készség, amelyet legkönnyebb úgy elsajátítani, ha már az iskolában találkoznak vele, és megtanulják diákként.
A kritikai gondolkodás kifejezést sokan negatívnak érzik, mert „hibakeresés”, „bírálat” értelműnek hiszik, pedig egyáltalán nem ezt jelenti, és az a magatartás sem jelent feltétlen lázadást, akadékoskodást, netán „pesszimizmust”, ami ennek a gondolkodásnak a velejárója.
Miről is van szó? Európában a kritikai gondolkodás kezdete az ókori görögökig nyúlik vissza. Szókratész görög filozófus arra tanította az embereket, köztük számos ifjat, hogy ne fogadjanak el semmi hagyományt, még a vallásit sem, addig, amíg maguk el nem gondolkodtak azon, hogy annak látják-e értelmét. Szókratész tanítása nagyon népszerű volt, főleg a fiatalok körében, hiszen ez az a korosztály, amely természeténél fogva fogékony a kritikai gondolkodásra. A város vezetői rossz szemmel nézték a filozófus munkáját, hiszen a hatalmat gyakorlók legtöbbször olyan alattvalókat akarnak, akik gondolkodás nélkül elfogadnak minden rendeletet, pusztán csak azért, mert a nép vezetőitől származik. Szókratész korában a görögség vezetői már távol álltak attól a bölcsességtől, ami az őseiket jellemezte, hiszen ha a vezetők bölcsek, és valóban a nép javát szolgálják, akkor az a természetes, hogy meghallgatják és mérlegelik a véleményüket. Az pedig, hogy ezekre a vezetőkre nem ez volt a jellemző, abból látszik, hogy mindenáron meg akarták akadályozni azt, hogy Szókratész továbbra is önálló gondolkodásra tanítson. Annyira veszélyes volt ez a tanítás az ő pozíciójukra nézve, hogy a filozófust börtönbe zárták és kivégezték azzal a váddal, hogy megrontja az ifjúságot.
Ez az a gondolkodásmód, amelyről most a világgazdasággal foglalkozó legnagyobb tudású szakemberek állítják, hogy 2020-ra a második legfontosabb készsége lesz egy munkavállalónak.
Mit is jelent a kritikai gondolkodás? Józan megítélést. Azt, hogy több szempontot figyelembe véve mérlegelünk. Semmilyen információt nem fogadunk el gondolkodás nélkül, hanem elemezzük, megvizsgáljuk. A körülöttünk lévő világ annyi információt zúdít ránk, hogy elveszünk, ha nem tudjuk ezek közül a szükségeseket, használhatókat kiválasztani. Nekünk, tanároknak tehát kötelességünk megtanítani a gyerekeket a kritikai gondolkodásra. Csakhogy sajnos a mi társadalmunkban a kritikai gondolkodás nem elvárás senkivel szemben, főleg nem a diákokkal szemben. A diáktól ugyanis a tanár többnyire azt várja el, hogy befogadja a tananyagot, és a kért időben adja vissza hibátlanul. Általában nemhogy nem örül annak, ha a diák rákérdez például arra, hogy ezt vagy azt a dolgot miért kell fejből megtanulni, hanem még meg is bünteti valamilyen módon a „szemtelenségéért”. Hiszen maga a tanár is úgy él, hogy szó nélkül elfogadja azokat a szabályokat, amelyekről – ha kicsit is elgondolkodik róla – tudja, hogy értelmetlenek. Sajnos még a felnőtt társadalomban is negatív következményekkel jár, ha valaki önállóan gondolkodik, és a véleményét elmondja. Erre kondicionált felnőttek pedig nemigen tudnak szabad gondolkodásra, véleményalkotásra nevelni gyerekeket.
A kritikai gondolkodásra jó példa a magyartanítással kapcsolatban az állandó vita, hogy mely irodalmi műveket tanítsuk. Jókai, Madách, Bánk bán – olyan klasszikus szerzők, művek, amelyeket a többség szerint nem szabad kihagyni. A kritikailag gondolkodó tanár viszont azt mondja: vajon az, hogy az elmúlt száz évben ezek a művek élvezetesek, aktuálisak voltak, azt jelenti-e, hogy ma is azok? Ez az a „szent hagyomány”, amivel kapcsolatban Szókratész arra tanított, hogy rá kell kérdezni, hogy aktuális-e, érvényes-e még. Szabadabb társadalmakban nem okoz gondot ilyen kérdéseknek a megvitatása és megoldása, elképzelhető, hogy ennélfogva a jövő munkaerőpiacán az ő diákjaik versenyképesebbek lesznek a mieinknél.
Egy kritikailag gondolkodó ember legfontosabb tulajdonságai a megfigyelés, értelmezés, elemzés, levezetés, következtetés, kiértékelés és megmagyarázás képessége. Ezek birtokában le tudja vonni saját következtetéseit, és érveket tud megfogalmazni.
Ha egy tanuló sikeres akar lenni a munkaerőpiacon, arra lesz szüksége, hogy ki tudja választani azokat az információkat, amelyek számára fontosak. Egy sor gyakorlati gondolkodási készséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az információkat megfelelően rendszerezze, és ismereteit alkalmazni tudja. A tanulók kritikai gondolkodókká válása azonban nem történik meg magától, automatikusan. Ahhoz, hogy ez az osztályteremben megtörténjen, a tanárnak a gondolkodás és a tanulás rendszerszemléletű, ugyanakkor magától értetődő keretét kell biztosítania.
