Januárban adtunk hírt róla, hogy a 2017-es évben megközelítőleg 73 000 látogatója volt a szabadkai Lifka Sándor Art Mozinak és az Eurocinemának. Ez a viszonylag magas szám nem csoda. Szabadkán régi hagyománya van a mozizásnak, hiszen Lifka Sándor már 1910. október 13-án létrehozta az első állandó jelleggel működő mozit a városban.
60 évvel ezelőtt városunknak négy mozija volt: a Jadran, az Avala, a Zvezda és a Munkásegyetemen is működött mozi két teremmel. A környékbeli települések közül pedig Palics és Bajmok is rendelkezett saját filmszínházzal. A Magyar Szó 1958-as szabadkai rovatát végiglapozva azt láthatjuk, hogy igen széles filmkínálatból válogathattak az akkori filmszerelmesek. Februárban a mozik egyaránt vetítettek jugoszláv, európai és japán filmeket is. Az Avala moziban az Ugecu legendája című japán film volt műsoron. A film Mizogucsi Kendzsi alkotása, aki a japán filmművészet egyik úttörője, az első japán filmrendező, aki nyugati filmfesztiválokon is jelentős sikereket ért el. Éppen az Ugecu legendájával nyerte el 1953-ban a Velencei Filmfesztiválon az Ezüst Oroszlánt, amivel a zsűri a legjobb rendezést díjazza. Maga a film egy XVI. századi legendát mesél el, abból az időből, amikor a japán hűbérurak egymás közti harca osztotta meg az országot. A Jadran A testem az enyém című jugoszláv filmet vetítette. A február 13-ai bemutatón a film több alkotója, köztük maga a rendező, Fedor Hanzeković is tiszteletét tette. Jugoszlávia sajátos világpolitikai helyzetéből fakadóan gyakran tűztek műsorra amerikai filmeket is. Így szintén a Jadranban tekinthették meg az érdeklődők a Csillag születik című amerikai musicalt, Judy Garland és James Mason főszereplésével. Február 17-től egy magyar film is műsorra került a Munkásegyetem mozijának kistermében. Ez az 1941-es Életre ítéltek című filmdráma volt, Jávor Pál főszereplésével. A film a belgrádi Központi Jugoszláv Filmtár gyűjteményének tulajdonát képezte, így kerülhetett városunkba ez az alkotás.
Ebben a hónapban azonban a szabadkai mozinézőket nem a változatos filmkínálat érdekelte, hanem a mozik előtt kialakult áldatlan állapotok.
„A szuboticaiak már megszokhatták, hogy a mozijegyekért sorba kell állni. Mert mi sem kellemesebb ilyenkor, télen, mint a meleg mozi és a jó, szórakoztató, gondűző film. Azonban egyre nehezebb hozzájutni mozijegyhez. A jobb filmeknél már a kora délutáni órákban megjelenik a mozipénztár ablakában a bosszantó kis tábla: minden jegy elkelt. És mit tesz ilyenkor a mozilátogató? Másnap még egy órakor sorban áll, vagy megveszi dupla áron a mozijegyet” – írta a Magyar Szó február 5-én. A gyakori jegyhiánynak a jegyüzérek voltak az okai. Módszerük az volt, hogy 4-5 gyereket állítottak sorba, hogy minél több jegyet vásároljanak. A gyerekek 5–10 dinárt kaptak minden mozijegy után. Így a jegyek gyorsan elfogytak és jegyhiány alakult ki. A jegyüzérek pedig a mozik előtt egymással versenyezve árulták dupla áron a jegyeket a nézőknek. A bevételük egy nap alatt meghaladta az 500–600 dinárt. Az üggyel a szabadkai belügyi titkárság is foglalkozott. Megbeszélést tartottak a moziigazgatókkal és közösen megegyeztek, hogy a jegypénztárak ötnél több jegyet nem adnak el senkinek. Ezek mellett a belügyi titkárság több jegyüzért is őrizetbe vett, de ez hatástalan volt, ugyanis a jegyüzérkedés nem számított kihágásnak. Így a szabadkai mozinézőknek maradt a sorban állás, illetve maradtak a dupla jegyárak.
