Egyre valószínűbb, hogy ócskatelepre kerül a nagybecskereki sörgyár (ZIP) berendezésének egy része. A sikertelen privatizálás utáni hetedik árverezésen ugyanis nemrég 31,8 millió dinárért elkelt az egyik legrégebbi nagybecskereki gyár sörtöltő vonala, a különféle edények és sörgyártáshoz szükséges egyéb berendezése.
A vevő pedig a šabaci Lavovi 015 hangzatos nevű, másodlagos nyersanyagok gyűjtésével foglalkozó vállalat.
A vásárló egyelőre nem nyilatkozott (nyilván nem is köteles megmondani), hogy mi a szándéka a megvásárolt felszereléssel. Annyi biztos, hogy a következő száz nap alatt kell majd elszállítania a megvásárolt árut a gyárból. Ezt a határidőt a nagybecskereki Sörmúzeum létrehozásának a kezdeményezői viszont megpróbálják arra kihasználni, hogy az értékesebb ipari felszerelés egy részét visszaszerezzék a múzeum szükségleteire. Mint ahogy Vojislav Cvejić, a helybeli Turisztikai Központ munkatársa mondja, készek arra, hogy fizessenek a felszerelésért annyit, amennyit ócskavasként adnának érte.
A nagybecskereki sörgyárban 1745-től 2006-ig folyt a termelés. Három évvel korábban privatizálták, amikor Momčilo Rajić 912 ezer euróért vásárolta meg vagyonuk 51,04 százalékát. 2006 elején azonban leálltak a termeléssel, és munka nélkül maradt 250 dolgozó. A nagybecskereki önkormányzat (mint az egyik hitelező) kezdeményezte a csődeljárás elindítását, hogy elkerüljék a vállalat automatikus törlését a jegyzékből. Mint később kiderült, ezzel sem sikerült megmenteni a gyárat a felszámolástól.
Tekintettel arra, hogy Nagybecskereket immár három évtizede a Sörnapokról (is) ismerik (évente több százezer látogatója van a rendezvénynek), sokáig abban reménykedtek, hogy sikerül majd újraindítani a sörgyártást a Béga menti városban. Ebből azonban nem lett semmi. Újabban már csak a Sörmúzeum létrehozása a cél. A jelekből ítélve erre még van esély. A sorsára hagyott épületben megmaradt a sörfőzde felszerelése. Ugyanakkor a városban élők gyűjteményeikben megőrizték a régi sörösüvegeket, címkéket, söröskancsókat. A tervek szerint a gyárnak a Béga partjára néző részében kiállítják majd a sörkészítéshez szükséges szerszámokat, a gazdag fényképanyagot és más sörgyártással kapcsolatos dokumentumokat is.
A kezdeményezők szerint az épület többi részét konzerválni lehetne és egyfajta ipari múzeummá alakítani. De egyéb művelődéstörténeti tartalommal is meg lehetne tölteni. Ily módon az autentikus küllemét az épületnek meg lehet őrizni, és nem okozna gondot a létesítmény fenntartása.
