2024. április 19., péntek

Banki játszmák

Nagy vihart kavart a héten az Efektiva nevet viselő, svájci frankban eladósodott banki ügyfelek egyesületének bejelentése, miszerint a belgrádi Fellebbviteli Bíróság döntött: törvényt sért a bank, ha hitelek odaítélése során feldolgozási költséget számol fel. A korábban kölcsönt igénylők között, valamint a közvélemény körében sem hatott a hír újdonságként, csak annyi történt, hogy a Szerb Nemzeti Bankon kívül egy másik hivatalos állami szerv is egyértelműen, jogerősen kimondta azt, amit mindenki tudott. A döntésnek pénzben is mérhető súlya van, hiszen az Efektiva szerint a szerbiai bankok hiteligénylések során az utóbbi 15 évben ezen az alapon mintegy 100 millió eurót vasaltak be a lakosságtól és a gazdaságtól egyaránt.

A bank természetesen a pénzből él, a pénz az áruja, amit piacra bocsát. Kölcsönbe adja tőkéjét annak, aki rászorul, vagy inkább azoknak, akik hozzá folyamodnak más lehetőség híján. Pénzt csinál árujából.

Ennek megvannak a tisztességes eszközei is, tudniillik azért írják fel a kamatot, vagyis azt a többletet, amit törlesztéskor vissza kell fizetni. Ez lenne a pénzintézet keresete, ha számára ez elegendő lenne. A gyakorlatban más a helyzet, a tényleges és a névleges kamatok és kamatlábak mellett a hitel-odaítélés és a hitelfeldolgozás költségeit is felszámolják, az úgynevezett apró betűs tételt, melyet sajnos kevés ügyfél olvas el, és csak azután lepődik meg rajta. A feldolgozási költségek pedig 1 százalékot (helyenként még ennél is több) tesznek ki, és ugyanúgy számolják el 1000 és 10 000 euró esetében is. Bankosok ismerik el, hogy tulajdonképpen nem jár arányosan több papírmunkával a nagyobb összeg jóváhagyása, mint amennyivel többet tudnak kaszálni rajta, de ilyen üzleti politikát folytatnak. Hogy tisztességes-e vagy sem, az itt a kérdés. A bankok szerint igen, hiszen saját tőkéjükkel gazdálkodnak, élnek a lehetőséggel és az alkalommal.

Hétköznapi példával ecsetelve így fest a dolog:

Az egyszeri ember bemegy a boltba sörért, amelynek üvegje, tegyük fel, ötven dinár. Húsz darabot rak a kosarába, és a pénztárhoz fárad fizetni. A kasszás kisasszony beüti a pénztárgépbe a bárkódot, beszorozza hússzal, és a vásárló elé teszi a nyugtát, amelyen nagyobb összeg áll mint ezer dinár, mert a sör árához hozzászámítja a hűtés villanyköltségét, a sörgyárral való korábbi alkudozás fáradalmainak és a vásárló nagykorúsági vizsgálatának díját, az áru szállítási költségeit és miegymást az egyebek tétel alatt. Így a vásárlónak a sör darabjáért már nem 50 dinárt kell otthagynia, mint amennyi a pulton az árcédulán szerepel. Tehát az áru nem annyiba kerül, mint ahogy feltüntették.

Tulajdonképpen ez történik a bankoknál is, amit virágnyelven szólva nem tisztességes ügykezelésnek nevezhetünk.

Ennél is aggasztóbb, hogy a kedden közzétett hírre, azaz a Fellebbviteli Bíróság döntésére már másnap reagált Veroljub Dugalić, a Banki Egyesületek főtitkára, aki szerint a fenti bírósági döntés nem általánosítható, nem kötelező érvényű valamennyi bankhitelre, hanem csak egy bizonyos esetre vonatkozik. Mint fogalmaz, „nyilvánvaló, hogy a szóban forgó bírósági per jogi bizonytalanságot kelt az ehhez hasonló tárgyakban, kedvezőtlen fényben mutatja be a bankokat, és a közvéleményben irreális elvárásoknak teremt táptalajt”. Hozzáteszi azt is, hogy ha a Fellebbviteli Bíróság döntése valamennyi hasonló tárgy esetében kötelező érvényű, követendő példa lenne, „az rossz hatással lesz a pénzügyi stabilitásra és egyben az ország gazdasági helyzetére is”.

Még el sem csendesedett a Banki Egyesületek főtitkárának felháborodása, csütörtökön megérkezett a belgrádi Felső Bíróság jogerős döntése is, mely megerősíti az alapfokú bíróság korábbi döntését, hogy az adott bank az eddigiekben törvényt sértve fizettette meg a hitelek feldolgozásának költségeit. Nyomatékosítja azt is, hogy nem egyéni esetként kell kezelni az ügyet, hanem ellenkezőleg, általános és rendszerbeli igazságtalanságként, amellyel a bankok immár 15 éve visszaélnek. Tehát a bankok, enyhén szólva, becsapták ügyfeleiket.

Mi marad hátra az ügyfél esetében? Megszületett a Fellebbviteli és a Felső Bíróság döntése is, de ez még nem jelenti problémáik maradéktalan rendezését. Ahhoz, hogy érvényesíteni tudják jogaikat, hogy visszaszerezhessék a pénzintézetüktől a törvényellenesen felszámolt hitelfeldolgozási költségeket, egyéni pereket indíthatnak a bank ellen. Ez viszont pénzbe és időbe kerül. Mindkettőből pedig egyre rosszabbul állunk.