A második búr háború 1899 és 1902 között zajlott a mai Dél-afrikai Köztársaság területén, amelyben a Brit Birodalom és a holland telepesek (őket nevezték búroknak) által létrehozott államok – az Oranje Szabadállam és a Transvaal Köztársaság – állt szemben egymással. A britek elsöprő túlerővel rendelkeztek, de így is hosszú, véres harcokra kényszerültek a gerillataktikát alkalmazó búrok ellen. Az ellenállást a britek végül a civilek ellen alkalmazott terrorral törték meg. A világtörténelemben először itt hoztak létre koncentrációs táborokat. A búrok elvesztették a háborút. Államaik brit fennhatóság alá kerültek, de a hősies küzdelmüknek köszönhetően a háború után brit állampolgároknak kijáró jogokat kaptak, valamint a megszűnt államaik területén a holland maradt a hivatalos nyelv.
Ennek a véres konfliktusnak szabadkai vonatkozásai is vannak. 1900. május 6-án a Bácskai Hírlap közölt egy hírt A búr háború szabadkai áldozatai címmel. A tudósításból kiderül, hogy Fiuméből márciusban indult el a Glenmorven nevű angol hajó Transvaal felé, fedélzetén 750 lóval és 40 szabadkai lóápolóval. Velük kapcsolatban a következő táviratot kapta a hírlap:
„Budapest, május 5. Fiuméből táviratozzák, hogy egy angol gőzös, mely márcziusban elindult Délafrikába hétszázötven magyar lóval, 40 magyar kocsissal, többnyire szabadkaiak útközben mindenestül a tengerbe vesztek.”
A szerkesztőség megkereste a Magyar Tengerpart című fiumei napilapot is, hogy erősítsék meg a katasztrófa hírét. A Bácskai Hírlap másnapi számában közölte a Magyar Tengerpart választáviratát:
„A sürgöny folytán azonnal tudakozódtunk az itteni tengerészeti hatóság elnökségénél, ahol azt az értesítést nyertük, hogy a Glenmorven nevű angol gőzös, amely hétszázhúsz lóval és 40 emberrel márczius 8-án indult innen Dél-Afrikába, április 24-ikén Durbanba érkezett, a híresztelés, hogy a hajó elsülyedt nem felel meg a valóságnak.
Magyar Tengerpart
szerkesztősége”
A katasztrófa híre tehát kacsának bizonyult, és miközben a Bácskai Hírlap erről cikkezett, a szabadkaiak már úton voltak hazafelé Afrikából. Felmerül a kérdés, hogy mit kerestek városunk polgárai a távoli hadszíntéren? Ezt egy 1901. július elsején kitört, sajtó keltette botrányból tudjuk meg, amivel a Bácskai Hírlap több napon át foglalkozott. Szabadkán működött egy Hauser nevű osztrák lótenyésztő cég, amely 500 állandó lóállománnyal rendelkezett és 300 városi és környékbeli családnak adott biztos megélhetést. A cég a francia és az angol kormánynak is szállított lovakat és lószerszámokat. Különösen az angoloknál volt nagy a kereslet a jó lovak iránt, amiket azonnal vittek a búr hadszíntérre. A lovakat útjuk során szabadkai gondozóik is gyakran elkísérték, hogy Afrikában átadják az angoloknak. Ez igen jövedelmező üzlet volt, így nem csoda, hogy a konkurens cégek, amelyek szintén szerettek volna lovakat szállítani az angoloknak, a budapesti Magyar Szó lapot (csak névrokona a mi lapunknak!) felhasználva próbálták rossz hírét kelteni a Hausernek, mondván, hogy beteg lovakat ad el az angoloknak. A Bácskai Hírlap, mint szabadkai újság, igyekezett megvédeni a céget. Közölte, hogy a Hauser lovait magyar és angol állatorvosok is megvizsgálták, valamint saját kérésre istállóit a szabadkai rendőr-főkapitányság felügyelete alá helyezte, így a lovak között semmilyen betegség nem ütötte fel a fejét. A cég mellett kiállt Schmausz Endre, Szabadka város főispánja is, akinek szavai szerint a cég megjelenése óta fejlődésnek indult Szabadka.
