Egyik első dolga volt Donald Trump amerikai elnöknek, hogy kiléptette hazáját a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból (TPP), amelyet több évig tartott tárgyalás után véglegesített, majd 2016 elején írt alá a 12 résztvevő ország. Trump bő egy éve fordított hátat a TPP-nek, amelyet a többi 11 tagország: Ausztrália, Brunei, Chile, Japán, Kanada, Malajzia, Mexikó, Peru, Szingapúr, Új-Zéland és Vietnam nem hagyott el.
A bennmaradók Trump tavaly januári döntése óta azon agyaltak, hogyan folytassák együtt a munkát, amibe annak idején épp az USA kezdeményezésére kezdtek bele. A megállapodást kezdettől fogva kulcsfontosságúnak tartották, mivel meghatározza a nemzetközi kereskedelem új szabályrendszerét.
A TPP húsznál is több részterületre terjedt ki, kezdve az internetes kereskedelemtől a gyógyszeriparon át a mezőgazdaságig. Ezenkívül fontos célja volt a vámok jelentős csökkentése, de közös környezetvédelmi és munkaügyi előírásokat is tartalmazott.
Kezdettől fogva sokan ellenezték is. A bírálók folyamatosan vitatták a nagy ívű kereskedelmi-gazdasági partnerségek valódi előnyeit.
Trump már elnökjelöltként ostorozni kezdte az ilyen megállapodásokat, s a kétoldalú egyezményeket favorizálta. A választási kampányban hadat is üzent a TPP-nek és a hasonló paktumoknak, mondván, hogy azok csak ártanak az amerikai gazdaságnak, külkereskedelemnek, mert növelik a mérleghiányt, ami megengedhetetlen.
Tavalyi beiktatása után alig három nappal (vagyis január 23-án) már alá is írta azt a rendeletet, amelynek értelmében az USA elhagyja a történelem addigi legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodásának számító TPP-t. A bennmaradók azonban minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy az Egyesült Államok nélkül is fenntartsák a kiterjedt szabadkereskedelmi övezetet.
Egy év munka után a minap pedig bejelentették: sikerült újratárgyalniuk a kérdést és megállapodást kötöttek. Ennek értelmében a 11 ország létrehozta az Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerséget (CPTPP). A Tokióban elfogadott egyezményt hivatalosan március elején írják alá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szabadkereskedelmi övezetet működtessenek, illetve együtt haladjanak előre.
Az új szövetség – szerencsés esetben – a kereskedelem liberalizációjának új modelljévé is válhat. A CPTPP 11 tagja idővel akár vezető szerepre is szert tehet a globális kereskedelemben. Főleg akkor, ha tovább bővül a közösségük.
Ennek pedig jók az esélyei, hiszen Dél-Korea, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Tajvan és Thaiföld is érdeklődik a CPTPP-tagság iránt. Akár még az is elképzelhető, hogy Kínát is befogadják, feltéve, ha a hatalmas ország elfogadja és betartja a csoport szabályait.
A jelenlegi tagországok rövid távú célja mindenesetre az új típusú kereskedelem elősegítése. Ennek fő követelménye pedig az adatokon alapuló kereskedelem serkentése, a színvonalas munka és a szellemi tulajdon védelme.
