2024. április 26., péntek

Az örökifjú Maestro

Két évvel ezelőtt még lehetett ellenérveket felsorakoztatni, manapság azonban már aligha vitás, hogy a tenisz történetének legnagyobb egyénisége a svájci Roger Federer. Amióta 2001. február 4-én Milánóban az akkor 19 és fél éves Roger megnyerte első tornáját – aminek szombaton 17 éve lesz –, a neve megkerülhetetlen a sportág krónikáiban. Azóta számos csúcsot döntött meg, és néhányat az elmúlt napokban javított meg, amikor már 20. Grand Slam-tornáján diadalmaskodott. Voltak ugyan hullámvölgyek is, de ezek bármelyik sportoló életében elkerülhetetlenek, egyik sem volt azonban olyan mély, hogy Federer ne került volna ki belőle, és továbbra is ne csak vérmes szurkolóit, hanem az összes igazi sportbarátot is elkápráztassa.

Rogert elsősorban a könnyed játékstílusa tette naggyá. Tökélyről ugyan nem illene beszélni, viszont nyilvánvaló, hogy igazi gyöngéje nincs, s amit a pályán csinál, azt inkább művészetnek, mintsem gyötrelmes munkának lehet nevezni. Ez utóbbi sokkal inkább jelen van a mai teniszben, a Rogeréhez hasonló leheletfinom és szemet gyönyörködtető játéknak nagyon kevés a követője.

Az igazat megvallva, a svájcinak óriási szerencséje is volt, hisz csillaga éppen akkor jelent meg a tenisz egén, amikor egy előző korszak jelesei egymás után tették le az ütőt. Pete Sampras, Andre Agassi, Jevgenyij Kafelnyikov és mások ideje lejárt, az akkori fiatalabbak, Juan Carlos Ferrero, Lleyton Hewitt, Marat Szafin, Carlos Moyà és Andy Roddick közül egyikük sem tudott különösebben kimagaslani a mezőnyből. Roger még messze járt az igazán nagy sikerektől, amikor a szakértők már megjósolták, hogy ő a jövő sztárja, amit a 2004 és 2008 közötti páratlan egyeduralmával igazolt is.

Persze, senki sem gondolhatta, hogy ez a karrier ilyen hosszú lesz, hogy az első (2003) és egyelőre utolsó (2018) nagy serleg közötti időszak 16 idényre nyúljon.

Idővel kiderült, hogy az a szerencse nemcsak a kezdeteket segítette, hanem végigvonult az egész eddigi pályafutásán. Talán éppen a könnyed játéka miatt kevésbé volt sérülékeny, mint riválisai, és lám, 37. évét taposva is még mindig nemcsak eredményes, hanem sikeréhes is. Nemritkán felróják neki, hogy a tornák szervezői mindig a kedvében járnak, van, aki azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy esetenként talán a sorsolását is ravaszul megkönnyítették. Utóbbi valószínűleg nem felel meg a valóságnak, viszont bolond lenne az a tornaszervező, aki nem Rogernek adná a legjobb meccsterminusokat, ami az idei Australian Openen is megtörtént. Ilyenkor, nem titok, a kereset a legfontosabb, és az esti játékidőben, amikor a belépőjegyek is a legdrágábbak, ki más szavatolhatná a telt házat?

Azonkívül, hogy fantasztikus teniszező és tetőtől talpig sportember, Roger Federer egy két lábon járó pénzverde. Ő sem tudhatja pontosan, hogy világszerte hány ember keresi meg a betevő falatját azzal, hogy valamilyen módon kapcsolatban áll a svájcival. Nagyon sokan lehetnek az olyanok, akiknek egyetlen feladatuk, hogy saját területükön mindent megtegyenek Roger pályafutása egyengetéséért, míg ez a pályafutás – amit viszont Roger nagyon jól tud, és ehhez is igazodik – a sok-sok segítő jólétét is biztosítja. Ez a sokaság valószínűleg minden este imát mormol Roger egészségéért, és azt kívánja, hogy munkaadójuk, ha nem is örökre, de minél tovább tartson ki a pályán. Ne csak a tenisz felülmúlhatatlan Maestrója legyen, hanem örökifjú maradjon, bármit is gondolnak, és bármennyire bosszankodnak ezzel kapcsolatban a riválisok és azok szurkolói is.