A 2018-as évet Magyarország kormányának nemzetpolitikai államtitkársága Mátyás király emlékévnek nyilvánította. Szerdán volt Mátyás királlyá választásának 560. évfordulója, februárban pedig születésének 575. évfordulója lesz. Az évfordulóról nekünk is illik megemlékeznünk, hiszen Szabadka történelme szorosan kötődik a Hunyadi családhoz.
Városunk 1439. május 9-én került a Hunyadiak birtokába. Ezen a napon adta zálogba Szabadkát, vagy ahogy a korabeli oklevelek említik, Zabothkát Albert király Hunyadi Jánosnak és hasonló nevű öccsének, azért a 2757 aranyforintért cserébe, amiért Söreg, Görény, Orsova és Miháld királyi várak erődítésére fordítottak – írja Iványi István a városról szóló monográfiájában. Szabadka ekkor mezőváros volt. Ez a településforma átmenetet képezett a falu és a város között. A mezőváros elnevezés arra utal, hogy ezeknek a településeknek nem volt jogukban városfallal védeni magukat, hanem a falvakhoz hasonlóan a nyílt mezőn álltak. A mezővárosok a nagybirtokosok tulajdonát képezték. Lakosai jobbágyoknak számítottak, de számos kiváltságot élveztek, ezek közül a legfontosabb a vásártartási jog volt.
Hunyadi János nem sokkal fényes nándorfehérvári diadala után, 1456. augusztus 11-én a táborban kitört pestisjárvány következtében meghalt. Szabadkát sógora, Szilágyi Mihály örökölte, aki nem sokkal ez után az országos politika élén találta magát. 1458. január 24-én unokaöccsét, Hunyadi Mátyást Budán a befagyott Duna jegén királlyá választották. Mátyás ekkor még alig volt 15 esztendős, ezért nagykorúságáig Szilágyit nevezték ki mellé kormányzónak. Az ifjú király már uralkodása első évében kiadott egy oklevelet, amelyben a szabadkaiakhoz szólt, tudhatjuk meg Magyar László középkori olvasókönyvéből. Az oklevél azonban nem tünteti fel jó színben a város lakóit. A király ebben az 1458. szeptember 7-én Szegeden kiadott dokumentumában arra figyelmezteti a város elöljáróit, hogy „Zabothka mezővárosban lakó kunjainkat egyáltalán ne merészeljétek a többi kunjaink közé szorítani és kényszeríteni, hogy ott éljenek, hanem engedjétek őket ugyanazon mezővárosunkban mint valódi magyarokat békésen megmaradni és élni, és ne merészeljetek másként cselekedni”. A kunok török nyelvű nomád nép volt, akik IV. Béla király idejében telepedtek le az Alföldre. Egyik nemzetségük a Duna–Tisza közti homokhátságon, azaz Szabadka területén talált szállást. A kunok pásztorkodásból tartották fenn magukat és az évszázadok során elmagyarosodtak, azonban, ahogy az oklevélből is kitűnik, még a XV. század közepén is ki voltak téve az üldöztetésnek.
Szilágyi Mihály 1460-ban egy törökökkel vívott csatában fogságba esett, majd kivégezték. Mivel Szilágyi örökös nélkül halt meg, birtokai, köztük Szabadka is, Mátyás király tulajdonába kerültek, amit ő 1462. február 17-én anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozott azt „sürgető kérésére, másfelől pedig családjának tisztesebb és előkelőbb helyzete és fenntartása érdekében”. Szilágyi Erzsébet 1464-ig birtokolta városunkat. Ez után a Pongrácz család birtokolta Szabadkát, de egyszer még visszakerült Mátyás családjához. II. Ulászló ugyanis 1501-ben Corvin Jánosnak, Mátyás házasságon kívül született fiának adományozta Szabadkát az oppelni hercegségért cserébe. Corvin János azonban 1504. október 12-én meghalt, két gyermeke fiatalon elhunyt, ezzel Szabadkának is véget ért a Hunyadiak kora.
