2024. április 20., szombat

„Felzabáltuk Tolnai költészetét”

Szombaton lesz a Karton és karfiol című előadás bemutatója a Kosztolányi Dezső Színházban

A Tolnai Ottó művei alapján készült Karton és karfiol monodráma bemutatójára szombaton kerül sor a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, az első reprízére pedig hétfőn. Az előadás szereplője és ötletadója Mészáros Gábor, aki a bemutató előtti sajtótájékoztatón ismertette, hogy valójában milyen produkciót láthatnak majd a nézők:

– A Karton és karfiol tulajdonképpen versekkel operáló, képzőművészeti, zenei előadás, amit műfajilag még önmagamban sem soroltam be sehova. A művész mindenkori vívódásáról is szól, a semmiből való alkotásról, hogy létrejöjjön a megálmodott mű. Úgy gondoltam, hogy a karfiol-motívum Tolnai Ottó költészetében ezt is igazolja – hallottuk Mészáros Gábortól.

Döbrei Dénestől, a Karton és karfiol rendezőjétől megtudhattuk, hogyan készítették az előadást:

– A monodráma kulcsmondata: Mi marad utánam? Átrágtuk magunkat a Tolnai-műveken, mint a molyok, felzabáltuk Tolnai költészetét, és megpróbáltunk egy színpadi alkotást létrehozni. A versek helyett mi maradunk a színpadon, mint kis színes molyok, és belőlünk, azaz a színpadon Gáborból alakul ki a vers – magyarázta Döbrei Dénes.

Tolnai Ottó szólt a költészetéről, a karfiolmotívumról, és arról, hogy számára mit jelent ez az előadás:

– Többször szerepeltek a műveim különféle módon színházakban, de mindegyik különös és nagy élmény volt számomra. Ez a monodráma is ilyen. Gábor megkeresett, hogy foglalkoztatja a karfiolmotívum. Rögtön a legelején a karfiolos versek mellett képbe jött egy nagybőgő is. Ez nekem izgalmas volt, mivel tárgyszerűen látom a világot. Felmerült, hogy valamilyen módon az előadás dramaturgja legyek, de inkább visszahúzódtam. Paul Valéry szerint tiszta és nyers költészet létezik. Ehhez tartom magam én is. Hiszek a tiszta költészetben és úgy éreztem, hogy az előadás létrejötte során eredeti módon ki lett iktatva a dramaturgi munka, az alkotók szinte rögtön eljutottak az ún. tiszta költészethez. A karfiollal kapcsolatban is éreztem valami furcsa tisztaságot és formátlanságot. A tisztaság, szűzi anyagszerűség mindig is foglalkoztatott. A karfiol előtt a liszt, a gipsz érdekelt. Nem hagyott nyugodni a formátlanság sem. Ki akartam kerülni a klasszikus formák csapdáit és béklyóit. Így jött elő a karfiol és azon dolgoztam, hogy a költészetemből kivonjam a romantikus, patetikus ideológiákat, amelyekre általában a költészet épül, és ehelyett a centrumba helyezzem a karfiolt, amit néhol fehér Napnak, máshol angyalürüléknek, gipszagynak, rózsának nevezek, ugyanis egyesek szerint a karfiol egy torz rózsa. Egy-két kötetemben így létezett a karfiol. Nem egyszerű ehhez színházi úton eljutni, meg is lepett, hogy milyen eredeti módon oldotta ezt meg az előadás alkotócsapata. Nagy ajándék nekem ez az előadás, mert úgy érzem, hogy megvillant a lényeg, megtörtént a költészetem, a versek csodája – fejtette ki Tolnai Ottó.

Az előadásban a versek mellett hangsúlyos szerepet kap a zene is, erről Konstantin Stefanović zeneszerző beszélt:

– A zeneszerzés több részből állt. Létrejöttek a betétdalok, amelyek motívumaiban népi ihletésűek, azután elektronikus zenei miniatűrök, amelyhez Tolnai Ottóval készített interjúrészleteket digitalizáltam és a hangját használtam, továbbá hangeffektusokat készítettünk Milan Jančurić hangmérnökkel, később pedig a zenei részhez a nagybőgőt is bevontuk. Nagy öröm számomra, hogy a Kosztolányi Dezső Színházban kiváló művészekkel dolgozhattam együtt – mondta a zeneszerző, akinek munkáját Szűcs Dávid nagybőgőtanár is segítette, az előadásban pedig Ružica Inićet hallhatjuk énekelni.

Az előadás támogatói Szabadka önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.