2024. március 29., péntek

A pénzbőség árnyoldala

A 2008-as válság sok szempontból csak az 1929-es világválsághoz mérhető. Az időbeli eltolódás miatt azonban az akkori állapotokról és folyamatokról csak a feljegyzések, korábbi visszaemlékezések és a korabeli sajtó alapján tájékozódhatunk. Éppen ezek alapján úgy tűnik, valóban csak a fekete csütörtökkel kezdődő és a háborút megelőző válság mérhető a 2008-ashoz. A tíz évvel ezelőtti eseményekre jóformán senki sem figyelmeztetett, senki nem látta előre, mi fog történni. Sőt! Még utólag sem értenek egyet a szakemberek a pontos okairól szóló vitákban. Így aztán helyt álló a közgazdaságtan irányában gyakran megfogalmazott kritika, mely szerint az események után kullog, utólag próbálja megmagyarázni a dolgokat, ahelyett hogy már a megelőzésére koncentrált volna. Ami pedig az okokat illeti, az úgynevezett neoklasszikus felfogás szerint egyértelműen a pénzügyi rendszer szabályozási hiányosságaira vezethető vissza. Jobb híján a világ kormányai és jegybankjai pénzzel, mennyiségi könnyítéssel próbálták segíteni a válságból történő kilábalást. Ennek viszont van egy komoly mellékhatása. A pénzbőség azt eredményezte, hogy a világban „keringő” pénzek egy jó részét nem tudták a reálgazdaságban befektetni. Ezek a pénzek pedig a maguk természetéből adódóan spekulatív befektetési formákat keresnek. Akiknek ugyanis a tulajdonában van ez a pénz, azok a rendszer természetéből adódóan próbálják azt minél nagyobb hatékonysággal fialtatni. A mögöttük álló új technológián kívül ez lehet egyik oka pl. a virtuális pénzek növekvő népszerűségének és rohamos terjedésüknek.

ARANY VAGY TULIPÁN

A napokban már az is hallott a bitcoinról és más úgynevezett kriptovalutákról, aki korábban azt sem tudta, mi fán terem a blokklánc-technológia. Most az egész világon arról beszélnek, hogyan esett vissza a bitcoin árfolyama 20 ezer dollárról a felére, ami még mindig a sokszorosa annak, amennyit pl. egy évvel ezelőtt ért. A fejlemények pedig továbbra is megosztják a közvéleményt. Míg egyesek továbbra is a legvonzóbb befektetési lehetőséget látják benne, mások a kockázatokra figyelmeztetnek. Nevezik egyesek a 21. század tulipánjának, mások korunk aranyának.

A mostani perspektívából még mindig nehéz megítélni, hogy a 21. században a hagyományos pénznemek szerepét valóban átveszik-e a virtuális fizetőeszközök, vagy végül az úgynevezett kriptopénzek csak egy olyan kísérletként kerülnek be a történelemkönyvekbe és a közgazdaságtankönyvekbe, melyek megalapozták más innovatív pénzügyi megoldások elterjedését. A virtuális pénzek árfolyama egyelőre nagyon ingadozó, ez tekinthető elsősorban a hátrányuknak. Felfúvódások és kipukkanások követik egymást. A bitcoinnal kapcsolatban azonban a jövő pénze fogalomtársítás mellett a korunk tulipánja meghatározással találkozhatunk. A világ első tőzsdéjét Amszterdamban alapították, és az első nagy tőzsdei összeomlás is Hollandiához kötődött. A tulipán a 16. század végéig ismeretlen volt Európában. Népszerűsége gyorsan nőtt, egyre többen akartak vásárolni belőle. A virághagymák iránti növekvő kereslet a korlátozott kínálattal találkozva gyors árnövekedést generált. Idővel nemcsak a kereskedők, de iparosok, állami alkalmazottak is a gyors meggazdagodás reményében vagyonukat a rohamosan dráguló tulipánhagymákba fektették. Amikor azonban eljutott az emberek kollektív tudatáig, hogy ez csak egy virág, a pánik hatására a tulipánhagymák ára meredek zuhanásba váltott, ezzel pedig tömegek váltak földönfutóvá.

Amikor az arannyal hasonlítják össze, sokan azt kifogásolják, hogy míg a nemesfémnek azért valóban van valós felhasználási értéke is. Az arany nem korrodálódó ipari nyersanyag, az orvostudományban és az élet sok más területén fizikai valójában is felhasználható. Ugyanakkor a befektetési aranynak már elveszett ez a tulajdonsága. Sőt! Még a tárolása, őrzése is költséges folyamat. Egyelőre tehát nem dőlt még el, a kriptovalutákra aranyként vagy tulipánként tekinthetünk.

KÍNA TARTJA MAGÁT

Sokan már évek óta Kínáért aggódnak. A napokban nyilvánosságra hozott adatok azonban aggodalomra nem adnak okot. 2017-ben éves összehasonlításban 6,9-es volt a bővülés a 2016-os 6,7 százalék után. A világ második legnagyobb gazdasága ezzel túl is szárnyalta a 2017-re kitűzött kormányzati célokat. A kommunista vezetés ugyanis 6,5 százalékos bővülést tervezett. A számok mellett azonban talán még fontosabb, hogy elemzők szerint a kínai növekedés egészséges alapokon nyugszik. Korábban ugyanis attól lehetett tartani, hogy a feleslegessé vált gyártókapacitások leépítése negatívan hat majd a növekedésre. A GDP azonban az új gyártókapacitások bevezetése nyomán nőtt. Ennél egészségesebb bővülést pedig nem ismer a szakirodalom sem. Egyelőre a kínai modell tűnik a legsikeresebbnek, és mivel az amerikai államkötvények legnagyobb vásárlója is egyben, úgy tűnik, a világgazdaság stabilitásának legfőbb biztosítékaként tekinthetünk erre a viszonyra.