2024. március 28., csütörtök

Szalmatűz, sült szalonna, jó hangulat

A Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat hagyományos disznótorát a hétvégén tartották meg a topolyai tájház udvarán.

Folyik a feldolgozás (Sihelnik Ágnes felvétele)

Folyik a feldolgozás (Sihelnik Ágnes felvétele)

A disznótor, a korábbi évekhez hasonlóan, ezúttal is nagy számban vonzotta az embereket. Voltak, akik a régi idők felelevenítése miatt látogattak el, de olyanok is, akiknek még nem volt alkalmuk hasonló disznótorban részt venni. Az érdeklődők között felnőttek és gyerekek is voltak, és aki kedvet érzett hozzá, az bátran bekapcsolódhatott a munkába.

A Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat koordinátorát, Simon Juliannát arról kérdeztük, milyen régi hagyományok elevenedtek meg a disznótorban.

– Igyekeztünk a legtöbb részletben ragaszkodni a hagyományainkhoz. A régi disznótorokhoz hasnlóan mi is már előző nap megkezdtük az előkészületeket. Ide tartozik a szerszámok élezése, a hagyma megpirítása, a fűszerek és a használatos edények előkészítése, a tűzrevaló bekészítése. Kezdetben a disznót úgy szúrták le a böllérek, ahogy azt régen is tették. Ezt követte a forrázás, amit fateknőben végeztek. Utána megkopasztották, majd szalmában megperzselték. A leszúrt disznó vérét felvettük, és hagyományos módon előbb megfőztük, majd megsütöttük. Ez a fogás része volt a hagyományos disznótoros reggelinek, a sült máj és a sült szalonna mellett. Egy másik módja is van a vér elkészítésének, amikor a felvett vérbe kenyérmorzsát kevernek. Ekkor nem kell előbb megfőzni, hanem azonnal lehet sütni.

A disznótoros hagyományok azonban nem merülnek ki a reggelivel. A disznótoros ebéd hagyományosan paprikás volt, és ezen a napon természetesen mi is főztünk paprikást, a külföldről érkezett meghívott vendégeknek szolgáltuk fel.

– A disznótoros paprikást régen a gyermekek, általában a nagyobb unokák hordták szét azoknak az ismerősöknek, akiket nem hívtak meg a gazdák a disznótorba. Ezért a kis szolgálatért általában kaptak egy kis pénzt, aminek biztosan nagyon örültek. A disznótoros vacsora hurkából, kolbászból és sültekből állt, valamint töltött káposztából. A töltött káposzta felszolgálásánál szokás volt megtréfálni a bölléreket. Néhol csutkát tettek a káposztalevélbe, és úgy intézték, hogy az a böllérnek jusson. Amikor nem tudta elvágni a káposztalevél töltelékét, a társaság természetesen jót nevetett rajta – fűzte hozzá Simon Julianna, a társulat koordinátora.

Dédszüleink idejében a disznóvágást általában névnapokhoz kötötték. A hagyomány szerint Szent András napjával vette kezdetét a disznóölések ideje, és általában ezen a napon meg is történt az első vágás. Mivel a névnapokhoz kapcsolódtak ezek az események, és a leölt állat feldolgozásához is több kézre volt szükség, így kiváló alkalom volt arra, hogy a távolabb élő rokonok is ellátogassanak, és együtt dolgozzanak, együtt ünnepeljenek. Napjainkban egyre ritkábbak ezek az alkalmak.