Én nem születtem Bonnban
konyhánk előtt verebek fürödtek a porban
mondta a Domi mi meg
a konyhánkban éltünk
zajlott ott az élet
s a verebek sem féltek
úgy van még minden
apám is ott ül az asztalnál
dohányzik és néha kortyint
úgy van ahogy újrateremtem a filmen
agytekervényeim a filmtekercsek
anyám is áll a tűzhelynél
azután fordul s lép az asztalhoz
a tészta akár gyönyörű női kebel
az asztallapra borul
anyám ujjait fonja kulcsolja
mint aki hosszú imára készül
én meg ismét csak útra
barátok jönnek konyhánkban
köszöntik az ősöket
lány toppan be lobogva mosolyogva
szereted a palacsintát szól anyám
ó igen mondja akár illemből
édes birkatarhós hallom anyám
Feri is szereti
másnap reggel hidegen
apám rádiót hallgat
„hidegen fújnak a szelek
azok nem jót jelentenek”
1993 december ülünk a konyhánkban
a kopasz diófán verebek ülnek
az asztalon fonott kalács kifli
apám el – távozott
a konyha még most is
az asztalon tészta
ahogy tekereg
ahogy visszaforgatom a filmet
