Hernyák György rendező A vihar olvasópróbáján
Új előadással készül a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. William Shakespeare A vihar című drámáját Hernyák György rendezi. A próbák nemrég kezdődtek el, a bemutatóra a tervek szerint március 9-én kerül sor. Hernyák György a szabadkai Népszínház Magyar Társulatával 2014-ben szintén egy Shakespeare-művet, a Macbeth-et állította színpadra:
– Szívesen rendezek Shakespeare-t. Olyankor a rendező nagyon kicsinek érzi magát, Shakespeare ugyanis hatalmas szerző. Nem lehet meggondolatlanul a műveihez nyúlni. Régen a Tanyaszínházban rendeztem ugyan Shakespeare-t, de túl fiatal voltam hozzá, nem igazán értettem meg. Csaknem negyven évet vártam arra, hogy hozzákezdjek a Macbeth rendezéséhez. Amikor úgy tíz évvel ezelőtt elkezdtem a Macbeth-tel foglalkozni, arra ébredtem rá, hogy szinte bűn meghúzni a szövegét, mert nagy gondolatokat fogalmazott meg. Annak idején zenés előadásként képzeltem el. Döbrei Dénes lett volna a koreográfus, akinek elmondtam, hogy nagy a gond, mert így nyolcórás lesz az előadás. Erre Dénes azt tanácsolta, hogy hagyjam el Shakespeare-t. A szükség hozta, hogy rövidítsek a szövegen. Lehet persze hosszú előadást csinálni, csak valószínűleg kimegy közben a néző, legalábbis Szabadkán – hallottuk a rendezőtől, aki a készülő előadásról is szólt.
– A vihar, első olvasásra, mondhatni egy mesejáték, amelyben vannak jók és rosszak, mint általában a mesékben. Amikor azonban kicsit úgymond megkaparjuk a felszínt, rájöhetünk arra, hogy sok mást is rejt. Egyesek azt állítják, hogy ez a megbocsájtás drámája. Mi megpróbáljuk a drámában a mai áthallásokat is meghallani, hiszen a nézőt akkor kezdi el egy előadás érdekelni, ha róla is szól. A színház két lényeges tényezőből áll: a színészből és a nézőből. Mindkettő egyformán fontos és egyik sem kihagyható. A színész mindig a nézőnek játszik, a nézőről és saját magáról beszél, akár akkor is, amikor több ezer éves szöveget dolgoz fel. A viharban is a máról próbálunk beszélni, átívelve az elmúlt négyszáz éven, a mai emberhez szólni. Gondolatokat ébreszteni a nézőben, amelyek ma is érvényesek Shakespeare szövegeiben. Shakespeare ugyanis rengeteg aktuális témával foglalkozik, egyebek közt a szerelemmel, a szexszel, a hatalommal, a bosszúval és a megbocsájtással. Igyekszek úgymond több rétegből álló, nézőbarát előadást készíteni. A darab dramaturgjával, Lénárd Róberttel alkalmazunk vendégszövegeket is, főleg Shakespeare-től. Régi tanárom, Bora Drašković azt mondta, hogy amennyiben vendégszöveget alkalmazunk, akkor az csak attól a szerzőtől legyen, akivel foglalkozunk. Ennek ellenére más szerzők vendégszövegeit is használjuk, de nem olyan mértékben, mint a Macbeth-ben. Úgy gondolom, hogy a vendégszövegek erősítik a szituációkat, a viszonyokat – fejtette ki Hernyák György.
Az előadás szereplői Szilágyi Nándor, Baráth Attila, Vicei Natália, Mezei Zoltán, Hajdú Tamás, Sziráczky Katalin, Pálfi Ervin, Ralbovszki Csaba, Kovács Nemes Andor, vendégművészként Döbrei Dénes, valamint Verebes Andrea, az újvidéki Művészeti Akadémia magyar színészosztályának harmadéves hallgatója.
– Újdonságnak számít, hogy lesz egy DJ-nk, Póth Mátyás. A zeneszerző Kucsera Géza, a videóbejátszások kapcsán Vicsek Viktor működik velünk együtt, a jelmeztervező Pesitz Mónika, a díszlettervező pedig Saša Senković. A díszletterv egy kidőlt fa és semmi más. Ennek akár szimbolikus jelentést is adhatunk – fűzte hozzá a rendező.
A próbák ugyan nemrég kezdődtek el, de Vicei Natália elmondása szerint, ahogy múlnak a napok és a hetek, a színész úgy merül mélyebbre, és úgy tud meg többet a szöveg rétegeiről:
– A Macbeth jó munkafolyamat volt, de Shakespeare-t illetően mégis van bennem kettősség. Egyrészt megtiszteltetés Shakespeare-t játszani, ez minden színész álma, szinte kihagyhatatlan a pályája során. Másrészt viszont él bennem kétely afelől, hogyan lehet Shakespeare-rel lekötni a mai nézők figyelmét. Ez a kettősség harcol bennem. Leginkább ugyanis azokat a szövegeket szeretem, amelyekben kis emberek mesélnek el nagy történeteket, mint a Tótékban vagy A Gézagyerekben. Shakespeare művei is nagy dolgokról szólnak, de ezekről nagy emberek mesélnek – hallottuk Vicei Natáliától.
Pálfi Ervin elmondta, hogy sokat foglalkoznak a darab elemzésével:
– Nem egyszerű átlátni a különböző rétegeket. Ha Shakespeare-ről van szó, több az elemző és az olvasópróba, sokat beszélünk a darabról. Shakespeare szövegeit nehéz megtanulni és hitelesen előadni a színpadon. A próbák elején a színésznek mindig van egy víziója a szerepéről, de ez több mindennel ütközhet, például a rendező víziójával is. Én is látok valamit, de biztos vagyok benne, hogy a rendező mást lát. Ez tulajdonképpen jó, mert a kettő általában találkozik valahol. Igyekszek konstruktív ellenzék módjára hozzáállni, stimulálni a rendezőt, meghallgatni és elmondani a saját meglátásomat is – mondta Pálfi Ervin.
Verebes Andrea számára nagy feladat és kihívás szerepelni az előadásban.
– Nagyon megörültem, amikor felkérést kaptam Hernyák tanár úrtól, azután egyre jobban izgultam. A próbákon viszont nagyon jó a hangulat, igyekszünk egymásra épülni és sokat beszélünk a műről. Ez segít abban, hogy megértsük ezt a nem könnyű darabot. Shakespeare nagy odafigyelést igényel – véli Verebes Andrea.
