2024. április 20., szombat

Csantavéri műemlékek

Megújult a Szentháromság-szobor – Szedlár Rudolf helytörténész kutatta ki, hogy kiket ábrázol a szoborcsoport

Csantavéren karácsonykor átadták a templom előtt álló, felújított Szentháromság-szoborcsoportot. A Gebi takarmánygyártó cég tulajdonosai, az Ozsvár család jóvoltából került sor a helyreállításra. A 2016-ban elhunyt édesanya, Ozsvár Márta tiszteletére újíttatta fel a család a szobrot. Az Ozsvár család már korábban is bőkezűen adakozott az egyház javára. A szobor szétszedését, összeállítását, a TTES (Szente) szabadkai kőfaragó műhely végezte a Gebi gépei segítségével, valamint ők intézték a megmaradt részek felfrissítését, az új szobrok megrendelését, amit  a zentai Varga Attila készített, azért is van V.A. monogram belevésve a szobrokba. 

Szedlár Rudolf helytörténész, Fotós: Gergely Árpád

Szedlár Rudolf helytörténész, Fotós: Gergely Árpád

A talapzat cseréjéről csak később döntöttek,  Utcai Róbert plébánossal történt erről egyeztetés, miután a tisztítás során fény derült annak rossz állapotára. A beszerzését szintén Ozsvár Zoltán intézte a szerbiai Kamen Brzak cégtől. 

A szobor régi és új részei három rétegben impregnálva vannak, hogy ne tegyen bennük kárt a fagy. Ezt 4–5 évente ismételni kell, hogy a szobrok ne jussanak az előzőek sorsára, és hogy minél tovább megmaradjanak.

 Az emlékműről, annak történetéről Szedlár Rudolf helytörténésszel beszélgettünk.
Mit lehet tudni a felújított Szentháromság-szoborról?
– A Szentháromság-emlékmű 1893-ban készült, akkor építették a Szentháromság misztériuma titkának emlékére, Páncsity Jakab plébános idejében. A szoborcsoport közadakozásból épült. A csantavéri nép mindig megpróbálta a maga szegénysége mellett a lehető legolcsóbb lehetőséget megtalálni. Így az emlékmű szobrait, az oszlopot és az oszlopfőt is sóskúti mészkőből faragtatták, ami könnyen megmunkálható, jól faragható anyag. Az édesvízi mészkő porózus, könnyen mállik. A legnagyobb ellensége a télvíz, a csapadék, amely megfagy, és ezáltal bomlasztja az anyagot. Az elmúlt évtizedekben lehámlott a szobrok felszíne, ugyanis, ha nem meszelték be – mert voltak asszonyok, akik bemeszelték a szobrot –, akkor a fagy tett bennük kárt. Ez így ment évtizedeken át, majd 2009-ben volt egy tornádó a faluban, ami elég nagy károkat okozott. Lesöpörte a maradékát is a szobornak.

A szoborcsoport tetején az oszlopdísz, a Szentháromság látható antropomorf alakban ábrázolva. A főutca felől Szűz Mária, a posta felől Szent Imre herceg, a templom felől Szent József a kis Jézussal a karjában, a piac felől pedig Páduai Szent Antal a kis Jézussal látható. Erről készítettem egy tanulmányt, amit átadtam a falu akkori vezetőségének, ők pedig továbbították a szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézetnek, de azóta ebben az ügyben nem történt semmi. Múltak az évek, és ott meredezett a kopasz oszlop, a szobrok akkorra eltűntek. Egyesek azt mondták, rossz helyen van az emlékmű, át kellene helyezni. Véleményem szerint nincs rossz helyen, hiszen a 124 évvel ezelőtti a Szentháromság téren épült meg. Ez pedig egy tágas tér volt, amelyet később beépítettek, és így most az emlékmű úgy néz ki, mintha útban lenne a bolt és a posta felé. Amikor már azt gondoltuk, hogy hiába minden, mert a Községközi Műemlékvédő Intézet nem tesz lépéseket a szobor felújítása ügyében, akkor fogant meg az ötlet özvegy Ozsvár Gellért fejében, hogy ő szívesen adna pénzt a szobor teljes felújítására. Mindennek autentikusnak kellett lennie, így a tanulmányom másolatát odaadtam a szobrászoknak, és ők igyekeztek ezt minél jobban lemásolni, és így készülhetett el az emlékmű. Ozsvár Gellért bőkezűen adakozik a templom számára, és annyi kikötése volt, hogy a 2016-ban elhunyt felesége, Márta emlékére is legyen egy felirat a szobron.

A felújított Szentháromság-szobor, Fotós: Gergely Árpád

A felújított Szentháromság-szobor, Fotós: Gergely Árpád

Mikor adták át a felújított szobrot?
– Karácsonykor lett átadva, akkor lett felszentelve. Jó minőségben van, egyedül még a kiskertet kell majd tavasszal rendbe rakni körülötte, és vigyázni kell a szoborra, hiszen ha vigyáz a falu az emlékműre, akkor az elkövetkezendő 124 évben is képviseli majd a kereszténység misztériumát.
Van olyan történet vagy legenda, ami a szoborhoz köthető?
– Nem tudok róla. Egyedül azt tudom, hogy a korabeli Szentháromság téren állt, amely 1918-as forduló után megváltozott, és a szerb közigazgatás már nem Szentháromság térnek említette, viszont a falu népe kitartott ennél a megnevezésénél. Itt volt a téren a korabeli parókia, Takács Gáspár plébános lakása, mellette pedig a Katolikus Egylet, amely épület azért épült 1928-ban, hogy amíg a templom a mai látható formájában nem épül fel, addig istentiszteletet, misét, keresztelőt lehessen valahol tartani. Miután a templom felépült, abból az épületből közösségi terem lett, ahol bálokat szerveztek, olyanoknak, akik visszafogottabban, békésebben szerettek volna szórakozni. Takács Gáspár plébános sokat törődött a falu művelődési életével. A bálokat szombatonként szervezték meg, ekkor a plébános is jelen volt, aki 11 órakor békével hazabocsátott mindenkit, hogy a reggeli misére frissen érkezzenek.
Vannak még jelentős, értékes műemlékek, szobrok Csantavéren?
– Sajnos kevés van ezekből. Ami kiemelkedik, az a Honvéd szobor, ami Matuska Ferenc és János testvérpár műve, ők szobrászok voltak. A Honvéd szobor egy katona, mellette a felesége a gyermekkel, ez most a temetőben van. Minden község 1940–1941-ig elkészítette a saját emlékművét az első világháborús hősök számára, így az 1941-es fordulat után a Magyar Közigazgatás kiadta, hogy Csantavéren is kell ilyen szobor. El is kezdték megépíteni. Ez egy állványon lett volna, talapzaton a templom előtt felállítva. A szobor az Egylet udvarán készült, a szobrász ott faragta. Az idő múlt, és 1944-ben jött a hír, hogy a szobor felállításáról szó sem lehet, így ez ott maradt az udvarban. 1967-ben, amikor lebontották az épületeket, a szobrot a szomszéd kertbe helyezték el, ott állt évtizedeken keresztül, mígnem dr. Vékony László, megboldogult barátom azt mondta, hogy ennek közterületen van a helye. A falu központjában nem lehetett felállítani, mert nagy visszhangot váltott volna ki a politikában, államvezetésben, így a temetőben lett elhelyezve, mindkét világháborúban elesettek számára emlékműként.

A szobor felújítását az Ozsvár család támogatta, Fotós: Gergely Árpád

A szobor felújítását az Ozsvár család támogatta, Fotós: Gergely Árpád

A templomban van olyan szobor, kép, ami különösen értékes?
– A szobrok egy része, amely a templomban van, müncheni műhelyekben készült, de nem faragott szobrok ezek, hanem terrakotta égetett szobrok, amelyeket kifestettek. Ezt onnan tudom, hogy 2007-ben az előző plébános, Sóti plébános megbízott azzal, hogy a Szűz Máriát ábrázoló szobrot, a szimbolikus barlanggal körülötte, ami a parókia udvarán áll most is, rendbe kellene hozni. Azt a régi festéket el kellett távolítanom, és akkor láttam, hogy miből van a szobor. Az oldalán volt egy pecsét, amit leolvastam, és akkor láttam, hogy ez a kiváló munka Németországban készült. A szobrot a plébános kérésére testszínűre festettem. Szép munka a szobor, míves. Jól sikerült a felújítása is, és most védett állapotban a szimbolikus barlangban továbbra is a parókia udvarán áll. Ilyen szobrok a templomban is vannak, főleg a főoltár fölött látható szobrok. Valószínűleg  ugyanannak a gyárnak a darabjai, ugyanabból a műhelyből származnak, hiszen a stílusuk megegyezik. Amikor én a Szentháromság-emlékmű szobrait próbáltam kikutatni, hogy kiket ábrázolnak, legalább 10–15 esetben járkáltam oda-vissza a templom és a Szentháromság-szoborcsoport között, mert hasonlatosságot véltem felfedezni közöttük, majd rájöttem, hogy a Szentháromság-emlékmű szobrait a müncheni műhelyből származó szobrokról másolták. Ezt támasztja alá, hogy Szent Imre szobra méretében majdnem megegyezik a templomban lévővel.
Mi a helyzet a festményekkel?
 – A festmények közül kevés van, ami értékes, amatőr munkák ezek, ezt más is megállapította már. A legértékesebb kép maga az oltárkép, amely 1858-ból, egy tiroli műhelyből származik, és ezt akkor Nepumuki Lux János plébános rendelhette meg, hiszen 1957–1958-ban ő volt Csantavéren a plébános. Nemcsak ő volt híve a művészeteknek, hanem elődje, Loudz Balázs plébános is, aki 1948–1949 környékén teljesített itt szolgálatot, és akinek Csantavér megmenekülése is köszönhető. Hála neki, megmaradt néhány festmény.1866-ban a parókia lebontásával elvitték ezeket az Egyletbe, majd a harangtoronyba, és ott voltak az elkövetkezendő 40 évben. Én találtam meg őket a harangtoronyban. Ezek a képek az 1830-as évekből származnak, és átélték az1849-es pusztításokat, a két világháborút, a templomrombolást, és mégis ki akarták őket dobni. Ekkor én elloptam ezeket a képeket a templomból, hiszen tudtam, hogy értékesek. Utánajártam, hogy tiroli műhelyből valók, osztrák festők munkái, és bizony egyike a legjobb reprodukcióknak. Az eredeti képek Bécsben vannak, azokról a képekről, a 14 stáció képéről másolták ezeket, és ez az 5-6 kép, ami Csantavéren van, mind értékes másolat.