Valószínű, hogy a köztársasági parlament azon képviselői, akik olyan nemzeti kisebbséghez tartoznak, melynek lélekszáma Szerbiában eléri a populáció 2 százalékát, már az idén anyanyelvükön szólalhatnak fel a képviselőházban. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint erre a bosnyák, a magyar és a roma kisebbség képviselőinek lehetne joguk. Ez az egyik újdonság azoknak az idén várható törvénymódosításoknak a sorában, melyek a nemzeti kisebbségek helyzetére és jogaira vonatkoznak.
Pillanatnyilag a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről, valamint a hivatalos nyelvhasználatról rendelkező jogszabály módosításainak tervezete van a köztársasági kormány előtt, amely hamarosan napirendre tűzi mindkettőt, majd a módosítási javaslatokat megküldi a Köztársasági Képviselőháznak – értesült a Politika napilap az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztériumban. E törvénymódosítások azok közé az intézkedések közé tartoznak, melyeket a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésével foglalkozó országos cselekvési terv tartalmaz. Ezt a dokumentumot 2016 elején fogadta el a kormány, és az európai uniós csatlakozási eljárásban stratégiai dokumentumnak számít.
A törvénymódosítások révén pontosabban meghatározzák a nemzeti kisebbségek írás- és nyelvhasználatát. Lehetővé válik például, hogy a helységneveket a kisebbség nyelvén is feltüntessék azokban az önkormányzatokban, melyekben a kisebbség számaránya a legutóbbi népszámlálás szerint legalább 15 százalék. Ezenkívül kötelező lesz rendezni az előírások kisebbségi nyelveken való megjelentetésének kérdését is.
„Szerbia számára fontos erőforrást jelentenek a nemzeti kisebbségek” – mondja Branko Ružić államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter. Hangsúlyozza, hogy tárcája 2017-ben külön figyelmet fordított a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekre. Véleménye szerint e kisebbségek jelentik a legerősebb kapcsolatot a régióbeli partnerekkel, s helyzetük javítására nem úgy kellene tekinteni mint pusztán az uniós csatlakozási folyamatból eredő kötelezettségre. Azok a kisebbségek is, melyeknek nincs anyaországuk – mint amilyenek a romák, askálik, bunyevácok, vlahok, ruszinok –, értéket és előnyt jelentenek az országnak.
„A 23-as fejezet, amely az igazságszolgáltatást és az alapjogokat tárgyalja, fontos ugyan, de számunkra ennél is lényegesebb, hogyan fogjuk rendezni kapcsolatainkat. Szerbiának és a többi jugoszláv utódállamnak voltak negatív és pozitív tapasztalatai is a nemzetek közötti viszonyokat illetően, s ezt figyelembe kell vennünk, ha a mindenki számára egyenlő esélyek társadalmának kiépítésére törekszünk” – mondta a miniszter.
Az egyik legfontosabb jogalkotási tevékenység a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosítása. „Noha sokaknak úgy tűnhetett, hogy ebben a folyamatban a nemzeti kisebbségek politikai képviselői elégedetlenségüknek adtak hangot a törvényjavaslattal kapcsolatosan, azt hiszem, jó irányban haladunk, hogy olyan törvényjavaslatot készítsünk, amely minden érdekelt felet kielégít. Az egész eljárást kezdettől fogva átláthatóan folytattuk éppen azért, mert nagyon érzékeny témáról van szó” – mondja Ružić. Hozzáfűzte, hogy a tervezet nyilvános vitán van, és márciusban véglegesíthetik. Az utóbbi években több probléma is felvetődött a kisebbségi nemzeti tanácsok működése kapcsán, főleg tevékenységük finanszírozását és átláthatóságát illetően. Pontosabban meg kell határozni a jogkörüket is, valamint kizárni a „túlzott politizálást”.
A nemzeti kisebbségek képviselőit bevonták más olyan törvényjavaslatok kidolgozásába is, melyek érinthetik ezt a populációt, például a polgári jogvédőről rendelkező törvény módosításainak kidolgozásába vagy a közhasznú információkhoz való szabad hozzáférést szabályozó dokumentum elkészítésébe. A szakminisztérium céljai közé tartozik továbbá, hogy az anyakönyvekről szóló törvény módosításával lehetővé tegyék, hogy a nemzeti hovatartozásról szóló adatot is feltüntessék az anyakönyvi nyilvántartásokban. Ezt az érintett nagykorú személy vagy – kiskorúság esetében – a szülei kérhetik.
„15 év elteltével aktiváltuk azt a nemzeti kisebbségi költségvetési alapot is, amely a kisebbségi nyelveken való tájékoztatás fejlesztésének finanszírozására szolgál. Tavaly csak 1,8 millió dinár volt ebben az alapban, az idén viszont 20 millió dinárral, azaz a 12-szeresére növeltük a keretet. Ezeket az eszközöket másfél évtizeden át nem használtuk fel, az így megnövelt összeggel azonban már hathatósabban támogathatjuk a nemzeti kisebbségek tájékoztatásával kapcsolatos tevékenységeket – emelte ki az államigazgatási miniszter. Elmondta továbbá, hogy egy új törvényjavaslattal rendezik a nemzeti szimbólumok és jelképek használatát. Azt irányozták elő, hogy a nemzeti kisebbségek szimbólumait csak a nemzeti tanácsok vonatkozó döntésének közzététele után lehet hivatalos használatba venni, azaz a zászlót kitűzni a szerbiai állami ünnepeken vagy az illető kisebbségnek a nemzeti tanács által meghatározott ünnepén, mégpedig a szerb zászló mellett. Mint a minisztériumban mondják, eddig a magyarok és az albánok – törvényellenesen – gyakran kitűzték anyaországuk zászlaját a szerb zászló nélkül is. A jövőben ezt nem tehetik: egy másik állam zászlaját csak a szerbiai mellett lehet kitűzni. A kisebbségek zászlajának bár egy részletében különböznie kell anyaországuk zászlajától.
