Belgrádban a szenvedélybetegek kórházában már az internet- és okostelefon-függőket is kezelik. Mivel a legfiatalabb generációt érinti elsősorban az internet- és mobiltelefon-függőség, így a belgrádi kórházhoz egyre többen fordulnak segítségért. Bár főleg felnőtteket kezelnek, a tanácsadó központ a fiatalokkal is foglalkozik. Sokan nem ismerik fel a problémát, ám olyanok is vannak, akik azért jelentkeznek, illetve viszik el gyereküket a szakemberhez, mert félnek, hogy a későbbiekben ez a magatartás komoly függőséggé alakulhat. Az okostelefonok és az internet használata a gyerekek mindennapjaiba is beszivárog. A gyermekek már az általános iskolától kezdve rendelkeznek okostelefonnal, jelen vannak a közösségi médiában, rendelkeznek mobil internettel. A szerbiai Master Card által végzett kutatás rámutatott arra, hogy hazánkban a kérdőív kitöltőinek 97 százaléka napi szinten használja az internetet, tehát az okostelefonok és az internet okozta függőség a gyermekeket is veszélyezteti. Erről a szabadkai Majsai Úti Általános Iskola pszichológusát, Török Róbertet kérdeztük.
– Egyes gyerekeknél az internethasználat és a telefonhasználat olyan súlyos méreteket tud ölteni, hogy azt már függőségnek nevezzük. Ez egy viselkedési függőség, ami csak abban különbözik a többi függőségtől, hogy nem egy szerről van szó, hanem egy viselkedésről. Másrészről viszont hasonlít a többi függőséghez, hasonló agyi folyamatok játszódnak le, nehéz kilábalni belőle, ezért komolyan kell venni. Általában azok a gyerekek a veszélyeztetettebbek, akik hiperaktívak, depressziósak, illetve magányos, szorongó típusok. Azért ez a réteg a legérintettebb, mert ők a saját maguk részére valamilyen módon terápiás eszközként használják az okostelefont és az internetet egyaránt. A hiperaktív gyermek az interneten keresztül tudja megszerezni azt az impulzust, amire szüksége van, míg a magába forduló, szorongó, depressziós gyermek olyan virtuális világot tud kialakítani, amiben jól érezheti magát. Ha ezt túlzásba viszi, akkor függőség alakulhat ki. Nehéz belátni, hogy hol a határ, mikortól alakul ez ki, mivel maga az internet- és mobiltelefon-használat normális és szükséges. Ma már alapkompetencia az, hogy a megfelelő digitális tudással rendelkezzünk. Függőségről onnantól beszélhetünk, amikor az alapvető szükségleteit a gyermek elhanyagolja.
Az iskolapszichológust kérdeztük arról is, hogy a szabadkai Majsai Úti Általános Iskolában van-e példa erre a viselkedési függőségre, valamint arról, hogy a szülők mit tehetnek ebben az ügyben.
– Nem végeztünk felmérést ezen a téren, de voltak már olyan tanulóink, akik tanulási nehézségekkel küszködtek, és a beszélgetések során kiderült, hogy az is probléma, hogy a gyerek túl sok időt tölt a számítógép előtt. Az ő esetükben lehetséges, hogy már a függőség is szóba jöhet. Egy-két tanulón már én is észrevettem ezt, és beszélgettünk is róla. A szülőknek azt tudom javasolni, fontos odafigyelniük arra, hogy a gyerek mennyi időt tölt a monitor előtt. Az a probléma, hogy sokszor a beszélgetések során az is kiderül, hogy nem követik azt, hogy a gyerek pontosan mennyi időt tölt a komputerrel. Oda kell figyelni, hogy racionális keretek közé szoríthassák az időt, amit a gyermek számítógépezéssel, mobilozással tölthet. Ha már kialakult a függőség, akkor azon kell dolgozni, hogy a gyereket leszoktassuk erről. Fontos egy olyan alternatív, de hasznos tevékenységet találni, ami kitölti azt az űrt, ami keletkezik akkor, amikor kevesebbet internetezik a gyermek. Ki kell tölteni ezt az időt, mert ellenkező esetben ismét a számítógéphez fog fordulni. Fontos az is, hogy előtérbe helyezzük a fizikai kontaktust a barátokkal, ne csak virtuálisan beszélgessen a gyermek velük. Amennyiben ezt a problémát időben észreveszik, akkor elég a szülő beavatkozása, ám súlyos eseteknél már szükséges a szakember bevonása, terápiás kezelése – hallottuk az iskolapszichológustól.
Az igazgatónőt, Bognár Beátát is megkérdeztük, hogy a Majsai Úti Általános Iskolában van-e olyan pontja a házirendnek, ami a mobiltelefon használatára vonatkozik.
– Az iskolánknak van egy házirendje, amiben a mobiltelefon használatára vonatkozólag is van szabály, mégpedig az, hogy a tanulóknak tilos mobiltelefont hozniuk. Ennek ellenére a gyerekek többsége mégis hoz mobiltelefont, nemcsak a felsősök, hanem az alsósok is. Az alsósok esetében a szülők ezt azzal magyarázzák, hogy így a diák haza tud jelentkezni, ha esetleg előbb végzett, a biztonság miatt, és ezért a szülők ragaszkodnak is a telefonokhoz. Az a probléma, hogy a gyerekek nemcsak arra használják a telefonokat, hogy a szülőket értesítsék, hanem a szünetekben és az órák alatt is. A második félévvel kezdődően született egy döntés, amit a szülők tanácsa is elfogadott. Ezentúl a tanár asztalán lesz egy doboz, amibe a diákoknak kötelezően el kell helyezniük a mobiltelefonokat, amelyeket az óra végeztével visszakapnak. Néhány tanárunk ezt már alkalmazta korábban, s bár a diákok először vitatkoztak a döntés miatt, később megszokták ezt.
– Tapasztalatunk szerint a felsős diákok nagy része rendelkezik mobiltelefonnal. Minden gyerek megpróbálja használni a telefonját, ha alkalma adódik rá, vagy unatkozik, játszik vele, belenéz. A második félévben már alkalmazzuk, hogy az óra elején a gyerekek leteszik a telefonjukat egy arra kijelölt kosárba, az első padra a tanteremben, hogy ne tudják azokat használni, ám a szünetekben sajnos azt látom, hogy a folyosón leülve már előkerülnek a telefonok. Én szorgalmazom a saját osztályomban azt, hogy próbáljanak egymással beszélgetni mobiltelefonozás helyett – tette hozzá Vuleković Beáta tanárnő.
