Nem lesz könnyebb

Nem csak nemzeti pesszimista alapállásunkból fakadóan volt borítékolható, hogy szavazóink zöme nem vár javulást életszínvonalában a tavalyihoz viszonyítva. Sok éves gazdasági hanyatlás, hitegetés, tehetetlenség, megalapozatlan ígéret, szemfényvesztés, félrevezetés vagy éppen balszerencsés fordulat vezetett odáig, hogy megrendült a reménykedésre, bizakodásra hajló ösztönös hitünk, még így év elején is. Nem lesz könnyebb – vallja a szavazók háromnegyede.

Így volt ez tavaly is, azelőtt is. Hiába a sok-sok újévi jókívánság: legyen jobb, mint az előző. Biztos vannak olyanok, akiknél az életszínvonal javult, a többség azonban semmivel sem él évek óta jobban, mint korábban. Még akkor sem, ha nőtt az átlagbér, merthogy nőttek az árak is. Mit mondjon még csak az, akinek nem nőtt a bére, vagy állandó kereseti forrása sincs?

Szerbia polgárai 2018-ban jobban fognak élni, mint tavaly – biztat bennünket ugyanakkor az ország kormányfője. Ana Brnabić biztos abban, hogy azok, akik tárgyilagosak, észreveszik a fejlődést a társadalom minden szegmensében. Szerinte lassan megmutatkoznak a pénzügyi rendeződés és a kormány igyekezetének eredményei. Konkrét példaként a csökkenő munkanélküliséget említette, ami 2013 óta a felére csökkent – jelenleg 12 százalék körüli –, viszont minden esélyünk megvan rá, hogy 2018-ban 10 százalék alá szoruljon. A minimális munkabér 10 százalékkal nőtt a tavalyi év vége táján, a kormányfő szerint idén folytatni kell ezt a növekedési tendenciát. Pozitív elmozdulás figyelhető meg a fiatal vállalkozók esetében is, amit a kezdőknek nyújtott adókedvezményekkel lehet magyarázni. A mezőgazdaságban is jelentősen növekedett a támogatás, ráadásul első ízben férhetünk hozzá EU-alapokhoz. Számokban ez 175 millió eurót jelent a mezőgazdasági termelőknek. Nem elhanyagolható a kormányfő szerint az sem, hogy nőttek a nyugdíjak, a közszférában a bérek, ami mind arra enged következtetni, hogy a megélhetés sokak számára könnyebb lesz, mint eddig.

Nem illik a kormányfőt komolytalanul venni, ám a munkanélküliség csökkenésével dicsekedni sem túl szerencsés. Elsősorban nem azért csökkent ilyen nagy arányban a munkát keresők száma, mert a fiatalok, a munkaképesek elvándoroltak? Olyannyira, hogy hamarosan tényleg szakmunkásokat kell importálni, mint azzal az államfő is kérkedett.

Azt viszont nem vitathatjuk el a kormányfőtől, hogy a digitalizáció, az oktatás és az innovatív projektumok hozhatják meg az ország szebb jövőjét. Csakhogy ezek kétségkívül hosszú folyamatot feltételeznek, aminek a gyümölcsét máról holnapra nem érezhetjük. Az elszegényedettek viszont igenis a gyors kiutat keresik ellehetetlenült helyzetükből. Szeretnének jóllakni, sőt megfelelően táplálkozni, meleg lakásban élni, megbízható egészségügyi ellátásban részesülni, változatosan öltözködni, haladni, tanulni, mint a fejlettebb világ.

Ha a különféle körkérdéseket vesszük alapul, a megadott válaszok szerint valóban előkelő helyen szerepel az év eleji vágyak között a gazdasági helyzet erősödése, bár nem ez a legfontosabb. Az éveleji kívánságok leggyakrabban az egészséghez kapcsolódnak („kívánunk egészséget, bort, búzát, békességet”), és csak utána következnek az új, vagy jobb álláslehetőség, nagyobb fizetés/nyugdíj, kedvező fordulat országunk életében, és mások.

Választások éve lesz az idei, amit legfőképp az elemzők kalkulálnak be az életszínvonalunkra is kiható, fontos éves események közé. Nemcsak Magyarországon, vagy Csehországban lesznek parlamenti választások, hanem Boszniában, Szlovéniában és Montenegróban is. Nem mellékes az sem, kit választanak meg idén elnöküknek az oroszok, hogyan alakul Németországban az elbonyolódott kormányalakítás, kik lesznek az Egyesült Államok szenátusának új tagjai, vagy miként alakul a Brexit.

Mindez sok mással együtt – bármennyire is távolinak tűnik –, bizony kihat életminőségünkre.