2024. március 28., csütörtök

A zene szeretetére tanítani

Bakos Árpád gyermekszínházi produkciókhoz szerez zenét, közben egy új koncert anyagán is dolgozik

Bakos Árpád, az Ethnokor együttes zenésze, zeneszerző, valamint a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola zenetanára mozgalmas évet tudhat maga mögött. A 2017-es évről, valamint az idei tervekről beszélgettünk a zenésszel.
Milyen zenei projektekben működött közre tavaly?
– Az évet a szabadkai Gyermekszínház előadásával kezdtem, ahol Csík Mónika Mamarajz című verse nyomán Bartal Kiss Rita rendezésében az Anyarajz című előadás zenéjét készítettem. Eközben az Újvidéki Rádió is megkeresett, hogy szintén Csík Mónika verseiből, meséiből kell megzenésíteni néhányat, majd két stúdiózás után kiderült, hogy a könyvből hangzóanyag lesz. Ez az anyag, a Szekrénylakók részei azóta már hallhatóak a rádióban. Sokat dolgozom együtt gyermekszínházakkal, többek között a veszprémi gyermekszínházzal is együttműködtem, pontosabban a Kabóca Bábszínházzal. Velük Csukás István Ágacska előadásán dolgoztam együtt. Továbbá tavaly a Farkas szempillája előadással zártuk az évet a szabadkai Gyermekszínházban. Ha csak ezt a három-négy előadást és mesét nézzük, már tartalmas év volt ez. Emellett pedig az iskolában, heti öt napban felső osztályosokat tanítok zeneszeretetre, dalokra.
2017-ben Brassóban is fellépett, megzenésített versekkel. Erről tudna pár szót mondani?
– Jánosi Elvira keresett meg, hogy a lányának, Ingridnek kellene megzenésíteni verseket, és ezekkel a dalokkal benevezni a brassói fesztiválra. Októberben el is mentünk a Bartalis János versmondó és megzenésített versek fesztiváljára, ahonnan Ingrid osztott első helyezéssel tért vissza. Ez a verseny hasonló a zentai Énekelt Versek Fesztiváljához.
Hogyan szerez zenét egy-egy vershez?
– Magamnak általában nem készítek verses megzenésítéseket. Ha az előadás igényli, ha van vers benne, akkor azt az előadáson belül megzenésítem, de külön nem foglalkozom ezzel. Most a Zentai Magyar Kamaraszínház Égig érő fa című előadásához készül betétdal, szintén mesejátékról van szó, tehát mondhatjuk azt, hogy újra találkozom megzenésíteni való versekkel, de magát a stílust nem művelem. Inkább a népzene felé orientálódok, ott sem a tradicionális népzene felé, hanem inkább hozzányúlva, keresve új utakat, lehetőséget az előadásban, ritmusban, és így keresve az én valós utamat. Szerencsére megtalált a színház, és szeretem, de magam nem jelentkeztem énekeltvers-fesztiválra. Az valami oknál fogva nem vonz, nem fog meg.
Említette, hogy tanít. Mit szeretne átadni a diákoknak?
– Felső osztályosokat tanítok, ötödiktől nyolcadik osztályosokig. Az ötödikesekkel nem nehéz, de a hetedik-nyolcadik osztályosokat nem egyszerű éneklésre csábítani. Viszont jó, ha egy-két dalt magukkal visznek, amely sok év távlatában is eszükbe jut, ha nem is tudják, hogy honnan, de megmarad bennük. Én akkor már elégedett vagyok.
Milyen tervei vannak 2018-ra?
– Most a zentai előadás mellett egy marosvásárhelyi előadáson dolgozom, mindkét produkció gyermekszínházas előadás. Emellett úgy alakult, hogy az év végén az Ethnokor zenekarral kicsit leálltunk. Ezt a csendet arra használtam, hogy átgondoljam, mit is szeretnék, milyen terveim vannak. Készítek egy teljesen új anyagot, amiről még nem tudom, hogy kivel fogom játszani. Néhány dal már elkészült. Egy teljesen új koncerttel, programmal igyekszem előrukkolni tavaszra vagy nyárra, ami remélhetőleg mindenkinek új lesz, aztán meglátjuk, hogy a közönség hogyan fogadja majd.