A topolyai Kalmár László nyugdíjas gépkocsivezető a zentai községben, a Híressoron vásárolt egy tanyát, ahol felesége és fia segítségével műveli a földet, jószágot is tart, de több holdon termeszt mákot, amit a vásárokon, piacokon értékesít. Nem szívesen hagy ki egyetlen zentai vásárt sem, mert a Tisza-parti városban egész évben, télen-nyáron van vásár, amelyben több ezer ember is megfordul. Igaz, a decemberi havas vásárt ő is kihagyta, de már a tavaszias időjárást hozó januáriban ismét kirakodott, mákot, mákolajat és mákos bejglit árult a feleségével. Egy fél mákos vekni 200 dinárba kerül, és mint mondta, nem szokott megmaradni.
A mákot kicsiben és kalácsban érdemes eladni (Gergely József felvétele)
– A Híressoron a tanya körül és Topolya határában vannak a földjeim. Amikor abbahagytam a sofőrködést, jószágtenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztam, majd öregségi nyugdíjba vonultam. Amikor megvettük, a tanya mellett nőtt néhány szép nagy mák, ebből jött az ötlet, hogy miért ne próbálkozhatnánk meg nagyobb területen is a termesztésével. Egy holdat már szinte néhány marék mákból be lehet vetni. Évente három hektár körüli területen szoktunk mákot vetni. Az érett mákfejek betakarítása búzakombájnnal történik, alacsonyabb fordulatszámmal aratva nem töri össze a mákfejet, és kevés a szóródás. Az így learatott mák közé még elég sok törött mákfejdarab, száraz növényi rész keveredik, de ezt utólag alaposan átrostáljuk, és tisztán megkapjuk a szemet. Egy holdon 4–5 mázsa mákot tudunk megtermelni, amit azután kisebb-nagyobb tételben értékesítünk. Mostanság a vásárban 400 dinárért el lehet valamennyi mákot adni, megdarálva is kínáljuk 500-ért, a mákot különösen a decemberi ünnepek előtt veszik jobban az emberek. A vásárlók kérték, hogy miért nem sütünk mákos kalácsot is a mákból. A feleségemmel kisütünk egy nagyobb adag kalácsot, ötven–száz veknit, ezeket félbevágjuk, és fóliába csomagolva áruljuk kétszáz dinárért. A zentai vásárba rendszeresen eljárunk, meg piacokra, legtöbbet a topolyai piacon adunk el a mákból és a mákos bejgliből. Nagyban is el lehet adni a máktermést, néhány mázsát át is szoktunk adni a viszonteladóknak, de nem nagyon éri meg, a kupecok leverik a termények árát, a hasznot ők fölözik le, akkor meg minek dolgozunk vele egész évben. Inkább eljárunk piacokra és vásárokba – mondta Kalmár László, akit felesége is rendszeresen elkísér a vásárba.
