A történetnek először címet adsz, ezzel valamilyen keretbe foglalod.
Improvizálsz az így behatárolt térben.
Haladsz a cél felé, ami még számodra sem látszik tisztán.
Reménykedsz, hogy a növényzet jóindulatú lesz,
reménykedsz, hogy a nyulak jóindulatúak lesznek,
reménykedsz, hogy a bombázó ideges pilótája lelövi a hollót.
Igyekszel felidézni mindazt, amin keresztülmentél.
A feladatra koncentrálsz.
Mi marad, ha eléred a célod?
Egy hamutálca, amely tele van csikkekkel,
amik műanyag ujjakhoz hasonlítanak?
Elhasznált műanyag borotva a műanyag csomagolásban?
A visszapillantóra akasztott műanyag szent?
Dolgok,
elpusztíthatatlan apróságok.
A történetet néhány mondatban kellene elmesélni,
vagy bele sem kellene kezdeni.
Ezt már tudtad az első lépéseknél.
Igyekszel meggátolni az állkapcsok remegését,
a vállak reszketését.
Zvonko Karanovic
