2024. március 29., péntek

Lesz-e a mai fiataloknak nyugdíja?

Ha manapság kevés is a nyugdíj, mégis rendszeres és biztos ez a jövedelem. De mire számíthatnak azok a fiatalok, akiknek még húsz-harminc évig kell dolgozniuk a nyugdíjig?

1970-ben egy nyugdíjasra négy dolgozó jutott, akik fizették az illetékeket. Azóta folyamatosan csökkent ez az arány, így 2010-ben már fenntarthatatlanná vált a rendszer, hiszen oda jutottunk, hogy egy dolgozó jut egy nyugdíjasra.

Ivan Nikolić közgazdász többek között a népesség elöregedésével magyarázza a problémát, amivel jelenleg egész Európa küzd. Szerbia azonban még hátrányosabb helyzetben van a gazdaság állapota miatt. A nyugdíjalapban csupán a nyugdíjak felének a kifizetésére van pénz, a maradékot pedig az állam fedezi a költségvetésből. Az elmúlt három évben azonban javult a helyzet, a munkanélküliség csökkenése, valamint a nyugdíjkorhatár 65 évre való kitolódása révén – mondja a közgazdász.

A termelés automatizálása, a robotizálás pedig csak súlyosbítja a helyzetet – vélik Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának képviselői. Szerintük az ilyen munkafolyamatot előnyben részesítő vállalatokat arra kellene kötelezni, hogy egy úgynevezett Technológiai Szolidaritási Alapba fizessenek be bizonyos összeget. Ebben az esetben azonban fennállna annak a veszélye, hogy ezek a fejlett technológiát alkalmazó vállalatok elhagyják az országot.

Milan Ćulibrk gazdasági újságíró felveti annak a kérdését is, hogy a jelenleg nyugdíj előtt álló munkások – akik rendszeresen fizették járulékaikat és évtizedekig dolgoztak – bizonytalannak vélik a nyugdíjak forrását, hiszen évente 30-40 ezer fiatal és képzett munkaerő hagyja el Szerbiát.

A szakemberek mégis úgy vélik, hogy nem járna túl nagy sikerrel a külön alapok létrehozása, mert a lakosság többségének erre nincsen pénze. A közgazdászok a Tartományi Rokkant- és Nyugdíj-biztosítási Alap (PIO) beruházásaiban látják a megoldást, vagyis abban, hogy a nyugdíjalap jó befektetések révén maga növelje a vagyonát, ahogy a magán nyugdíjpénztárak. Ivan Nikolić szerint a nyugdíjkorhatár növelése is elengedhetetlen.

Az egyedüli hathatós megoldásnak viszont a múltban kellett volna megtörténnie. Ćulibrk szerint a szerbiai privatizáció kezdetén történt a legnagyobb mulasztás, akkor a tulajdonában lévő vállalatok utáni részvényeket mind el kellett adnia a nyugdíjalapnak, de ha a vagyon egy részét megtarthatta volna, az osztalékokból állandó bevételhez juthatott volna. Jelenleg a nyugdíjalapban nem áll rendelkezésre elegendő pénz – mondja Ćulibrk.

Ha minden szerbiai munkanélküli álláshoz is jutna, az állam köteles a Tartományi Rokkant- és Nyugdíj-biztosítási Alap (PIO) társfinanszírozására. Ezért annak, aki most áll munkába, takarékoskodnia kell, vagy a magán nyugdíjpénztárakhoz folyamodnia.

A fiatalok nem ok nélkül tartanak attól, hogy lesz-e nyugdíjuk. A jelenlegi állapot egyáltalán nem biztató, a jövő pedig még bizonytalanabb Szerbiában. Az elvándorlás mellett a családalapítás is háttérbe szorul a fiatalok körében. Ez a jelenség azonban a jövőben vélhetően rosszabbodni fog, a nyugdíjrendszer viszont már most sem tud eleget tenni a követelményeknek. A nyugdíjkorhatár kitolódásával elénk tárul a tény, hogy a munkával töltött évek valószínűleg véget sem érnek. A jövő kegyetlen pénzügyi kihívásain talán meg sem kellene lepődni, csak alkalmazkodni kell hozzájuk.

Kétségkívül nem marad más hátra, mint hogy az előttünk álló évtizedek során egy egyéni nyugdíjas arculat megalkotásán tevékenykedjünk, amiben az anyagi függetlenség létrehozása a legfőbb cél. A szakértők szerint minél hamarabb kezd el valaki takarékoskodni, annál kisebb havi összeggel érhet el sikert. A kérdés csupán az, hogy miből takarékoskodjunk.