Az inkább március közepére, mintsem január elejére emlékeztető, tíz fokot meghaladó enyhe idő és napsütés volt jellemző az elmúlt vasárnapra: az év első vasárnapja, amely egyben a népszerű kirakodóvásár napját is jelenti Zentán.
A vásár bejáratánál mindig lehet söprűt venni (Gergely József felvétele)
A kellemesen cirógató napsütés több száz embert csalt ki a szabadba. A kínálatra sem lehetett panasz, az árusokból azonban a szokásosnál kevesebb kínálta a portékáját, de a seprűtől a vetőgépig sok mindent lehetett vásárolni.
A vásárnak a volt kaszárnya felőli bejáratánál ezúttal is, mint minden vásárban már évtizedek óta, árulta saját készítésű söprűit a zentai Horváth Ferenc nyugdíjas:
– Valamikor dolgoztam a cukorgyárban, a 27 munkaévemből 17-et ott húztam le, különböző fizikai munkákat végeztem. Sosem voltam megijedve a munkától, már korán megtanultam, hogy a kenyérért meg kell dolgozni. Árva gyerek voltam, már fiatal koromban elkezdtem dolgozni. Az élet úgy hozta, hogy 14 évesen már kötöttem a söprűt, ami azt jelenti, hogy több mint ötven éve foglalkozom házilag, kézi szerszámokkal a seprűgyártással. A fél évszázad alatt sok ezer kisebb-nagyobb söprűt készítettem. Korábban a feleségem is besegített, de már csak én kötöm a seprűt. A lányom Ausztráliában van, a Föld másik oldalán, így ezt a szakmát már nem fogom továbbadni senkinek. A cirkot megtermelem, a többi alapanyagot pedig megveszem, és kézzel, régi módon készítem. Évente 300–400 seprűt tudok megcsinálni, annyit készítek, amennyit a vásárokban el tudok adni, amolyan nyugdíj-kiegészítő gyanánt. A kissöprűkért csak 150 dinárt kérek, a nagyobbakból van két méret, változat, 250–300 dinár az ára. Amolyan nyugdíj-kiegészítő hasznos időtöltés számomra a söprűkészítés – mondta Horváth Ferenc.
