Kacsingató kocsonya

Csík Mónika

2018. január 9., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Rezgő élvezet – így nevezi az egyik gasztrooldal szerzője a kocsonyát. Aki csak egyszer is kóstolta már ezt az ételt, nyilván egyetért e megnevezéssel, vonatkozzon a kocsonya bármely válfajára, a hagyományostól a halból készültön át a gyümölcskocsonyáig. Vidékünkön többnyire a hagyományos, azaz a sertés körméből, füléből, farkából, csülkéből, bőrkéiből kifőtt „esszenciát” értik kocsonya alatt az emberek, így a decemberi és januári hidegek beköszöntével sok helyütt efféle kocsonyák dermednek tányérokba szedve a spájzban. Lehetne ugyan hűtőben is tárolni, de a legnagyobb frizsiderbe se férne be egy átlagos fazéknyi kiszervírozva, egyébként is a kocsonya egyik ismérve, hogy kamrapolcon „terem”, és a szikkadó kolbászrudak alatt sorjázó tányérokból „kacsingat”, ahogy szüleink, nagyszüleink idejében, mi több: évszázadok óta.

A felnőttek kocsonya iránti rajongását gyerekként eleinte nehezen értettem meg, nem tűnt vonzónak a remegő, sok furcsaságot magában rejtő eledel, amint azonban anya „gyerekkocsonyát” is készített a „felnőttkocsonya” mellé, megváltozott a véleményem. Ennek lényege az volt, hogy a hagyományos alapanyagok mellett kakascombot is főzött bele, és a gyerekeknek szánt adagokat kistányérokba szedte. A mi kocsonyánkba tehát kicsontozott kakashús került, az ízes lével nyakon öntve, magában rejtve a hozzávalók minden aromáját. Hát még amikor mese is társult a kocsonya mellé! Imádtuk hallgatni az egyszeri vendéglősnéről szóló históriát, aki, még a régi időkben, amikor az emberek petróleummal világítottak, és a kocsonyát a pincében hűtötték, úgy gondolta, hogy spórol a petróleummal, így, világot sem gyújtva, a sötét pincéből találomra választva hozott fel kocsonyát a vendégeinek. Csak az asztalra tett tányért jobban szemügyre véve vették észre a vendégek, hogy a kocsonyás lébe beledermedve rémülten pislog rájuk egy béka. A történet további alakulását sajnos nem ismertük meg, akik mesélték, a pislogásos résznél mindig abbahagyták, de nem is a kimenetele volt számunkra lényeges, hanem hogy a békás rész viccesen legyen előadva. Mi, gyerekek, nem tartottuk valószínűnek, hogy az éléskamránkban is megeshessen ilyen kacagtató eset, de azért minden kocsonyafőzéskor reménykedve vettük szemügyre a pirospaprikával meghintett tányérokat, hátha szerencsénk lesz, és ha varangyos nem is, legalább egy kis levelibéka megörvendeztet bennünket.

Békás kocsonyára persze soha nem bukkantunk, ki tudja, az eredeti történeten is mennyit színesítgettek az emberek, de a közismert szólás, miszerint valaki „pislog, mint a kocsonyában a béka”, megörökítette és élteti ezt a históriát, és nyilván sokaknak eszébe jut egy tányér kocsonya kapcsán. A világhálón fellelhető fotók tanúsága szerint több kocsonyafesztiválnak is békafigura a kabalaállata, és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy vicces kedvű kocsonyafőzők dekorációs elemként esetleg békadíszt is felhasználnak az egyre népszerűbb kocsonya-szépségversenyeken. Merthogy ilyen is létezik, bizony ám, kocsonya-szépségverseny, ahol a kocsonyák kinézetének csak a készítőjük fantáziája szabhat határt. Lehet ott látni cserépedényben, esetleg cipóban tálalt, díszes tortát idéző, absztrakt festményre emlékeztető, sőt akár egy egész kerti halastavat megjelenítő „műalkotást” is, amelyek közül a zsűri nyertest választ. Hogy mely kocsonya lesz a szépek szépe? Nyilván az, amelyiknek malaca van. Szépség ide, királynői titulus oda, a végén úgyis mindegyik kreáció ugyanúgy végzi: egy karéj kenyér társaságában, jóízűen bekebelezve. Kocsonyapárti ínyenc mindig akad, hiszen a világhálón, télidőben, a feldíszített karácsonyfás fotók mellett a dermedő kocsonyás képek a leggyakoribbak, és miként Papp Róbert lentebb idézett verse is bizonyítja – a kocsonya iránti rajongás néha nem ismer határokat: „Kikürtölöm a világnak, / Szeretem a kocsonyát, / Mint a nyári nagy melegben / Malac a hűs pocsolyát. // Lehet benne a röfinek / Füle, farka, egyebe, / Szívemnek a legfőbb vágya, / A hasam mind bevegye. // Szégyellem, de elismerem, / Ha nem kapok eleget, / Én is dermedt kocsonyaként / Az idegtől remegek. // Kocsonyát, hát gyorsan, gyorsan / Tányéromba rakjatok! / Kocsonya-függőnek hívtok? / Elismerem, az vagyok.”


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap