2024. március 28., csütörtök
KALANDTÚRA

A Mont Blanc-alagút

Több mint fél évszázaddal ezelőtt nagy kőbe vágta kalapácsát két fúrócsapat. Az egyik a franciaországi Chamonixból, a másik az olasz Courmayeurból indult.

A cél egy 11611 méter hosszú alagút fúrása volt a Mont Blanc gyomrában. Sok ezer robbantás és temérdek kő elszállítása után végre találkozott a két fúrópajzs. A vájatok találkozásakor az eltérés csupán 13 cm volt. Hamarosan megindult a közúti forgalom a világ akkori leghosszabb alagútjában – irányonként és óránként legfeljebb 660 járművel. A Mont Blanc-alagút jelentős változásokat hozott a környékbeliek mindennapjaiba, a közlekedésbe, az Alpok bimbózó idegenforgalmát pedig évi több millió síelővel gazdagította.

Az alagút 2480 méterrel az Aiguille du Midi 3842 méter magas csúcs alatt halad. Az olasz és francia bejárat között 107 m a szintkülönbség, de az alagút legalacsonyabb és legmagasabb pontja között 121 m. A 8,6 m széles és 4,4 m magas vájat kikotrásán 350 munkás és 5 mérnök dolgozott csaknem 4,5 millió órán át. 700 tonna robbanóanyaggal fél millió m3 követ robbantottak ki, a munkagépek 3000 tonna üzemanyagot égettek el, és 7000 fúróhegy kopott el.

Ilyen adatok tudatában én is nagy lelkesedéssel vártam, hogy áthaladjak az alagúton, amely 13 éven át a világ leghosszabb ilyen létesítménye volt.

Szerencsére autóbusszal mentem, így a 300 eurós irányonkénti illetéket ötvenen osztottuk (a motorosok 30, az autósok 45, a kamionosok 330 eurót fizetnek irányonként). Az alagutat igénybe vevők negyede külföldi (se francia, se olasz). Évente mintegy kétmillió jármű halad át rajta, minden negyedik kamion. Tavaly 160 millió euró alagútdíjat szedtek be, a fenntartás költségei ennek az összegnek a felét tették ki. Szóval azon a december végi hajnalon tűkön ülve érkeztünk Chamonix falucskába. A hatalmas parkolóról mindenki az útjelző táblához sietett a -10 °C-ban, hogy lefényképezkedjen. Aztán elindultunk, és megnyílt előttünk a hegy. A hófedte hegyi tájat sárga lámpák, felügyeleti kamerák, sebességmérő radarok, forgalomszámlálók, információs táblák, távolságmérők, szellőzőnyílások, ventilátorok, vészkijáratok váltották. 10–15 percen át haladtunk a hegy gyomrában, két és fél kilométer mélyen Európa egyik legmagasabb csúcsa alatt. Az út kétharmadán tábla jelezte a francia–olasz határvonalat, aztán újból valódi világosság lett, Olaszország.

Az alagút 1965-ös megnyitása óta több mint 70 millió jármű haladt át rajta. Napjainkig csak egy komolyabb baleset történt: 1999-ben egy belga kamion rakománya az alagút elején kigyulladt, de a sofőr csak pár kilométerrel később állt meg. A több tonna margarin bő két napon át izzott 1000 °C feletti hőmérsékleten (mintha 25 tonna üzemanyag lobbant volna lángra). A tűzben 39-en veszítették életüket, 10 szerencsés bennrekedtet az olasz Pierlucio Tinazzi mentette ki mielőtt végeztek vele a felszabaduló mérges gázok. Motorja beleolvadt a Mont Blanc aszfaltjába, hősiességét márványtábla őrzi az alagút olaszországi bejáratánál.