2024. március 29., péntek
EGY GYAKORLÓ ANYUKA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Pepe karácsonya

El sem tudom képzelni, milyen lesz nálunk a karácsony. Sára ilyen idősen másra sem tudott gondolni, állandóan csak karácsonyoztunk. Pepe más, őt is izgatja, de kevésbé, mint nővérét. Időnként Sára fölbiztatja, hogy majd a Jézuska hoz ezt, vagy azt, és olyankor jobban foglalkoztatja a dolog, de amúgy nem nagyon hozza elő.

Igaz, mi sem emlegetjük egyfolytában.

Kíváncsi vagyok, mennyit fog majd fel belőle, mi nyeri el a tetszését… Egy biztos: nagyon tud örülni. Még azzal az igazi, őszinte örömmel, mely a kisgyermekek sajátja. Nincs az örömében számítás, megfelelni akarás, semmi, csak a puszta öröm. És ez jó!

Már átéltük ezt az élményt, de várjuk, hogy újra részesei lehessünk. Olyan jó látni! Tavaly még egy kicsit kicsi volt a legényke, ellenben az idén, úgy tűnik, megkap(hat)juk, amit Jézuskától kérünk. Azt még nem tudjuk, mi lesz a fa alatt, de komoly eszmecsere folyik esténként ez ügyben. A tavalyi ajándék nem hiszem, hogy felülmúlható, pedig valami hasonlóan frappáns dologgal kellene előrukkolni. Mi sem gondoltuk, hogy ennyire kedves lesz Péternek az emelődaru. Egy daru. Nem is márkás, nem is látni reklámokban, nem is foglalja el a fél szobát. Mégis ez a kedvenc. Pepe nagyon szeret vontatni, emelővel dolgozni, odébb vinni kockákat. Időnként, ha útban vagyok, a nadrágomba is beleakasztja a vontatóhorgot. El is vontat becsülettel.

Lecke feladva, ötletelünk már egy ideje, lassan kifutunk az időből, de az isteni sugallat még várat magára.

Sára felől nyugodtak vagyunk. Ő már beavatott, ezért folyamatosan bombáz az egyre bővülő karácsonyi listája újabb tételeivel. Legextrémebb kívánsága egy saját ló. (Mióta lóbolonddá lett, még az utcán látott lócitrom is szent, mert a lóhoz tartozik.) Tájékoztattuk, hogy a Jézuska ekkora állatot nem képes fuvarozni, és karácsonykor még a futárszolgálatok is túlterheltek. Vagyis: NEM. Nem örült, de belenyugodott. Szerencsére van egy rakás más kívánsága, amelyek közül néhány még teljesíthető is.

Tavaly megkérdeztük a leányzót, hogyan szeretné: segít a fa díszítésében, vagy inkább meglepődne. Úgy döntött, szeretne meglepődni. Ha már tavaly és meglepetés a téma, elárulom, mi is meglepődtünk, mert tavaly rekordidő alatt feltakarították a gyerekek a fa alját, alig sikerült egy kis csokimaradékot elmenteni ínségesebb időkre. Az idén jobban kell majd erre is figyelni. Vagy megelőző szerelésként, hiába, sok áldozattal jár a gondos szülő élete, előre felfalni mindent a fa alól. Jó is lenne! És meglepetésnek sem utolsó.

Sára néhány karácsonnyal ezelőtt kapott egy könyvet, amely egy mackó karácsonyáról szól. Pepe szinte minden este a mackós mesét kéri, mert abban szóba kerül egy hógömb is. Nagyon tetszik neki (van egy fotó is a mesekönyvben a gömbről), kérte, vegyünk neki egyet. Mert, szerinte, ha azt megrázzuk, hó fog esni, és mehetünk szánkózni. Szereti a havat, ha tehetné, csak szánkón közlekedne. Úgyhogy, vélhetően, kap egy gyönyörű hógömböt. Hátha igaza lesz, és igazi fehér karácsonyunk lesz. Csak jól meg kell rázni a gömböt.