2024. március 28., csütörtök
Operamisszió szívvel-lélekkel

Iskolás korban kell kezdeni az operának a megszerettetését – Az operakultúra népszerűsítéséről beszélgettünk Vitkayné Kovács Verával

Vitkayné Kovács Vera dr. Temesi Mária magyarországi opera-énekesnővel az újvidéki szólóénekversenyen

Vitkayné Kovács Vera dr. Temesi Mária magyarországi opera-énekesnővel az újvidéki szólóénekversenyen

Az opera nem kihalófélben levő műfaj, hanem olyan műfaj, amely a fiatalabb korosztály számára is vonzóbbá tehető. Hogyan? – kérdeztük a neves szopránt, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház operatársulatának egykori primadonnáját, kiváló zenepedagógust, aki hosszú pályafutása alatt mintegy 800 hangversenyt adott, és csaknem ezer opera-előadásban énekelt főszerepet.

Szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amikor fiatal operaénekesként általános iskolába jártunk énekelni az elsősöknek, és arra is, amikor 6. osztályos gyerekekhez én mentem – mesélte a művésznő. – Egy operaária eléneklése előtt előbb elmeséltem, miről szól a mű. Egyes gyerekeket annyira meghatotta az ária, hogy sírtak. Ha nem meséljük el a mű tartalmát, ha nem értik, miről szól, akkor az opera bizony számukra hosszú.

Gyakran kellene ellátogatni az általános iskolákba. Amikor még tanítottam, ezt megtettük. A gyerekeknek elmeséltem azt az operát, amelyből áriát énekeltem. Aztán szívesen jöttek Óbecséről is az operaelőadásra. Egy tanárnő szépen felkészítette őket. Így élvezni tudták például a Traviatát, annyira tetszett nekik az előadás, hogy utána behívtak az autóbuszukba, hogy személyesen megismerkedjenek velem.

Ajánlottam már a színházban, de eddig nem sikerült megvalósítani, hogy minden szombaton délelőtt 11 órakor mindenki számára legyen ingyenes belépő a színházba, operába. Valaki mesélje el az opera tartalmát, egy operaénekes pedig adjon elő egy áriát. Legalább havonta egy alkalommal ezt meg kellene valósítani.

Ki kell menni a térre, a közönség elé – vallja a koncert- és operaénekes-művész, pedagógus. – Külföldön ez már bejáródott dolog. Valamikor mi is énekeltünk a Szerb Nemzeti Színház régi és új épülete előtt, és énekeltünk az újvidéki Templomudvarban (Katolikus porta), operaáriákat is, hogy közelebb hozzuk a közönséghez, amely értéktelen zenét hallgat. Emlékszem, nagy szeretettel hallgatták a fellépő operaénekeseket.

Ezenkívül ki kell menni a gyárakba. És nem akárkinek, hanem a legjobb szólistáknak! A helyszínen előbb dióhéjban elmesélni az opera tartalmát, hogy megértsék, miről van szó, s akkor egész más füllel fogják hallgatni az áriát.

Emlékszem, egyszer egy román határ menti gyárba látogattunk el. A munkások két váltásban dolgoztak, mi a váltások között énekeltünk Németh Rudolffal, Hertyán Arankával. A munkásoknak annyira tetszett, hogy utána eljöttek az újvidéki operába, hogy élvezzék a szép zenét. Így kell közelíteni az emberekhez. De előbb mindent el kell mesélni nekik, és az operaművészek előadásában megszerettetni velük a komolyzenét.

Az intézményekben, gyárakban a szünetben valakinek meg kellene szerveznie ezt a zenei kikapcsolódást. Nem kell sokat énekelni, elegendő fél óra. Szlovéniában is voltunk, mindenhol élvezték az emberek az ismert operák áriáit.

Manapság azonban a színházak, a pénztelenségre hivatkozva, operaelőadáson kívül mást nem nyújtanak az embereknek. Mi ingyen mentünk énekelni, ahová hívtak bennünket, csakhogy népszerűsítsük az operazenét.

Gulyás Dénestől, a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatójától hallottuk, hogy ők minden évben két-három egyfelvonásos operát készítenek el, amelyekkel járják a vidéket, toborozzák a nézőket, az operakedvelőket.

Valamikor nálunk a bábszínházba járással kezdtük a gyerekekben kialakítani a színházba járás igényét.

Az általános iskolás korosztályú gyerekek a legfogékonyabbak az operazenére való nevelésre. Megbeszéltem a tanítókkal a tizenöt-húszperces énekek előadását. Kimentem hozzájuk, a hatodikosok már igényelték, hogy negyvenöt percig énekeljek.

Sajnos manapság a rádióban ritkán adnak operát, valamikor délutánonként sugároztak operarészleteket. Erre lenne szükség ma is gyakrabban. Előtte röviden szólni az opera tartalmáról, mert ha a fiatal csak az énekelést hallgatja és nem ismeri az operamű történetét, akkor nem igazán képes befogadni a szép zenét.

Emlékszem, bárhol énekeltünk, a magas hangok hallatán a gyerekek elkezdtek nevetni. Leállítottam a zenekart, s azt mondtam nekik: No, lássuk, hogy énekeltek, skáláztok!

Meg kellett magyarázni, hogyan jut el valaki arra a szintre, hogy a magas hangokat el tudja énekelni. Elmagyaráztam, milyen technikával énekelünk, s így sikerült közelíteni hozzájuk az operák világát – mondta Vitkayné Kovács Vera művésznő, akiről nem véletlenül kapta a nevét a nagy tekintélynek örvendő Vitkayné Kovács Vera Énekverseny, és akit tavaly decemberben kiemelkedő munkásságáért, jelentős életművéért a Szerbiai Zene- és Előadóművészek Szövetsége elismerésben részesítette.