2024. április 24., szerda

Édes mézes

Hobbi, kiteljesedés, örömforrás – a mézeskalácssütésről Terhes Szilviával

A zentai Terhes Szilvia egy évvel ezelőtt kezdett komolyabban mézeskalács-készítéssel foglalkozni, és kézügyességének, óriási tanulási kedvének köszönhetően olyan igényes, ízléses és ötletes mézeskalácsok kerülnek ki kezei közül, mintha több éves tapasztalat állna a háta mögött. Mézeseit leginkább ajándéknak viszik, lakodalmakra, keresztelőkre vendégváró figyelmességnek szánják.

Már egy évvel ezelőtt sem volt új keletű dolog nála a mézeskalácssütés, hiszen minden karácsonyra készített mézeskalács-házikót, de, hogy heti rendszerességgel tésztát gyúrjon és süssön, és naponta díszítsen, az újdonságnak számított.

Terhes Szilvia kezei közül igényes és finom darabok kerülnek ki (Homolya Horváth Ágnes felvétele)

Terhes Szilvia kezei közül igényes és finom darabok kerülnek ki (Homolya Horváth Ágnes felvétele)

– Tavaly az év elején Adán megtartott esküvői kiállításon mutattam meg először a nagyközönségnek a mézeskalácsaimat. A zentai Mimóza virágüzletből, amely lakodalmas termek díszítésével is foglalkozik, felajánlották, hogy készítsek mézeskalácsból a vendégek számára köszönő ajándékokat, és azokat is bemutatják a saját kiállítási felületükön. Így kezdődött a történet, és mivel nagyon jó fogadtatásra lelt, a folytatás nem volt kérdéses. Viszonylag hamar elég sok megrendelésem lett, ami magával hozta, hogy igyekeztem minél szebb, ötletesebb és minél elegánsabban díszített vendégváró ajándékokat készíteni. A mézeskaláccsal való munka folyamatosan újabb és újabb ötletek megvalósítására sarkallt, így a tésztából készíthető tárgyak tárháza rohamosan nőtt. Kezdetben csak lakodalmakra készítettem mézeseket, de ezekhez hamar társultak a keresztelőkre készített ajándékok, jöttek a megrendelések húsvétra, születésnapokra, házassági évfordulókra. A tanév végén sokan kértek mézeskalács-ajándékot a tanítónőknek, óvónőknek, elkezdtem hűtőmágneseket készíteni, háromdimenziós képeslapokat, és aztán elérkezett a mikulás, a karácsony. A fenyőfadíszektől kezdve a mécsestartókon keresztül a pálcikás ajándékokig mindenre volt kereslet, és én éjt nappallá téve dolgoztam.

Mikor készülnek a mézesek, hiszen állandó munkaviszonyban vagy?

– Főleg este, éjszakába nyúlóan, meg nap közben is, amikor csak találok rá időt. Egy használtruha-kereskedésben dolgozom, hol délelőtt, hol délután, és a nap többi részében igen sokat mézeskalácsozok. Kisütöm a tésztákat, és aztán este nekifogok a mázazásnak, díszítésnek. Ha sok a megrendelés, éjjel egy-két óráig dolgozom, ameddig csak bírom, mert akkor van nyugalom. Egyébként a nappaliban díszítem a tésztákat, ott van egy kis dolgozórészem. Szeretem, ha a családom körülöttem van. Ők tévéznek, olvasnak, beszélgetnek, én meg alkotok. Így néha én is hozzászólok a dolgokhoz, velük vagyok. A konyha túl messze van, ott elzárva érezném magam.

Ünnepi képeslap mézeskalácsból (Horváth Homolya Ágnes felvétele)

Ünnepi képeslap mézeskalácsból (Horváth Homolya Ágnes felvétele)

Úgy mesélted, hogy mindig is sütöttél mézeskalácsot karácsonyra. Most is azt a receptet használod?

– Ez a tészta egy kicsit más, ez egy formatartó tészta, mely nem puhul meg úgy, mint a hagyományos mézeskalács, kevésbé törik, könnyebb vele dolgozni, de ugyanúgy benne a van a méz is, a vaj is, tehát finom is. Nagyon sokat keresgéltem az interneten, hogy a legmegfelelőbb receptet találjam meg, és segítségemre van egy szabadkai és egy budapesti mézeskalács-készítő. Nekik nagy tapasztalatuk van ebben, és sok segítséget, ötletet kaptam tőlük. Korábban megesett, hogy a tészta felpúposodott, vagy elveszítette formáját a sütés végére, és ez nagyon megnehezítette a munkát, hiszen, ha a tepsi felét ki kell dobni, az nagy veszteség, nem csak pénzben, időben is. A mázazásnál sem egyszerű a dolog, ha csak tojásfehérjét és porcukrot keverünk ki, az még nem lesz jó, ahhoz kell még néhány összetevő, hogy az selymes legyen, kellő állagú. A színek kikeverése sem ment könnyen, ha pirosat akartam rózsaszín lett, ha feketét, akkor szürkét kaptam. Rengeteg utánajárás, tanulási kedv, és tapasztaltabb mézeskalács-készítők támogatása kellett ahhoz, hogy a mézeseim ma így nézzenek ki. Most is van mit fejlődnöm, látom a különbségeket még most is, de gyakorlat teszi a mestert.

Hobbinak indult, de mellékkeresetnek is jó?

– Igen, mindig is kreatívnak tartottam magam, az otthonunkat, a kertünket mindig szerettem rendezni, örömöm leltem benne. Sokáig egy virágüzletben dolgoztam Zentán a központban, és ott a virágkötés, az asztali díszek készítése még fejlesztette az alkotói oldalam, de aztán az becsukott, és volt némi hiányérzetem. A használtruha-kereskedésben alkotásra nincs lehetőség, és éreztem, hogy szükségem van valamilyen örömet hozó tevékenységre, melyben kipróbálhatom magam. A mézeskalácssütés hozta meg ezt az örömet, beteljesülést. Sokszor a megrendelő csak annyit mond, hogy ilyen meg ilyen alkalomra kell neki valami, és én találjam ki a legodaillőbb dolgot. Ezek kihívások, amelyeket szeretek, és amelyeknek igyekszem megfelelni.

A mézeskalácsaid külföldre is eljutottak. Merre vitték őket?

– Ajándékként jutottak el más országokba. Magyarországra már sokat készítettem, emellett Brazíliába vittek mécsestartókat és hűtőmágneseket, Boszniába pálcikás ajándékokat, sőt Kanadába, Németországba is készítettem már mézeskalácsokat.

Volt már alkalom arra, hogy megmérettesd a munkáidat valamilyen versenyen?

– A MIRK-en már kaptam nívódíjat, és most, az év végén, a Szegedi Mézeskalácssütő Versenyen 3. helyezést értem el egy füzet formájú képeslappal, melyben térben vannak elhelyezve dolgok. Nagyon örültem a díjnak, de igazából engem nem ezek az elismerések inspirálnak, hanem maga az alkotás és a megrendelők visszajelzései.